<b><i>Amikor külső veszély fenyeget, az oroszországi átlagember feltétel nélkül támogatja a Kreml vezetőit.</i></b>
Az Igor hercegben Borodin az 1100-as évek végének eseményeit idézi fel, amikor a hazájáért és hitéért való aggódás arra indítja az orosz fejedelmet, hogy szembeszálljon a betörésekkel fenyegető polovecekkel. Az Ivan Szuszanyinban Glinka az országra rontó lengyelekkel szembeni egyik népi felkelésnek, s egy idős parasztnak állít emléket, aki életének feláldozásával vezeti csapdába az ellenséges hadat. Muszorgszkij a Borisz Godunovban többek között azt mutatja meg, hogy mennyire kiszolgáltatottja lesz a Nyugatnak az ország és a nép, ha nemtelen eszközökkel él az uralkodó, aki történetesen a trónörökös gyermek meggyilkolásával jut hatalomra.
Ha a nyugati vezetők és a szövegeiket kritikátlanul átvevő újságírók ismerték, s főleg megértették volna e zeneművek üzenetét – hogy Eizenstein filmjéről A jégmezők lovagjáról, vagy Tolsztoj Háború és békéjéről már említést se tegyek –, akkor a minap aligha kellett volna a Die Welt című lapnak az Oroszországgal kapcsolatos mai helyzetet átértékelő cikket közreadnia. (Orosz nyelvű ismertető itt.) A főbb megállapítások: hatástalanok az Oroszország elleni szankciók és a katonai fenyegetés. Az életkörülmények romlása ellenére sem fordult a lakosság a hatalom gyakorlói ellen. Putyint minden eddiginél többen támogatják. Ahelyett, hogy a rendszer destabilizálódott volna, az oroszok eltökéltsége fokozódott. Életre kelt a régi beidegződés – olvasható a német lapban.
Amikor külső veszély fenyeget, az oroszországi átlagember feltétel nélkül támogatja az ország vezetését.
http://bekialtas.blog.hu/2016/04/28/nem_rendult_meg_putyin