Szokás a rubel gyengülését az olajár esésével magyarázni. Valóban, a korreláció igen erős. Azonban érdemes megnézni ezt az ábrát:
Az ábra alján a forgalom látszik. A piros szín a rubel vételt, a zöld a rubel eladást, a kék az egyéb, technikai tranzakciókat jelöli. Éveken át az orosz folyó fizetési mérleg többletnek megfelelően jellemzően a dollár bevételt váltották rubelre és a piros szín volt meghatározó a forgalomban. Azután nyáron a forgalom megugrott. Egyre nagyobb lett a zöld színnel jelölt rubel eladási nyomás, miközben a reálfolyamatokból származó vételi igény megmaradt, de a spekulatív forgalom bőven meghaladta azt. Az orosz külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg továbbra is többletes. Az orosz GDP, vagy az orosz nemzeti vagyon nem esett hirtelen felére, ami magyarázhatná, miért ér fele annyit a fizetőeszközük, mint fél évvel ezelőtt. Oroszország nem pusztán egy nagy olajkút, hogy az olajár változása 100 %-ban leképeződjön a rubel árfolyamában. Az orosz gazdaságnak az olajipar ugyan jelentős része, de a GDP-nek kevesebb, mint 10 %-át, az export 39 %-át teszi ki.
Hogy itt spekulatív rubel gyengítésről van szó, abból is látszik, hogy az Orosz nemzetközi tartalékok már 100 milliárd dollár felett csökkentek, miközben Oroszország államadóssága 230 milliárd dollár körül van, de ez nem mind rubel adósság és a nagy része nem külföldiek kezében van. Azaz több pénzt vittek el a tartalékokból, mint amennyi rubel adósság összesen a külföldiek kezében volt. A devizapiacon nagyobb rubel eladási forgalom bonyolódott az elmúlt fél évben, mint amennyi rubel pénzügyi eszközzel a külföld valaha is rendelkezett.
Ezen kívül maga az olajár csökkentés is több, mint érdekes. Ilyen arányú és gyorsaságú zuhanást, mint most eddig mindössze 4-szor lehetett tapasztalni. 1986-ban 27-ről 10 dollárra esett az olajár. Ehhez az kellett, hogy a két olajválság miatt a 80-as évek első felében az USA és az egész világ GDP-je visszaessen, beinduljon egy nagy olajtakarékosság és a megemelkedett olajár miatt emelkedjen a kitermelés. Ez a kereslet csökkenés és kínálat növekedés olyan relatív túltermelést okozott, ami '82-től kezdve az olajár fokozatos és ütemes lemorzsolódásához, '86-ra pedig egy pánikszerű zuhanáshoz vezetett. A közvetlen kiváltó ok az volt hogy Szaud-Arábia felhagyott az addigi puffer szereppel. A második ilyen esés 1997-1998-ban az ázsiai gazdasági visszaeséshez volt köthető, amikor 22-ről 10 dollárra esett az ár. Ekkor kezdett el Irak újra exportálni és az OPEC többször is növelte a kitermelést a válság ellenére. A harmadik 2001-ben 30 dollárról 13 dollárra történő eséshez az amerikai olajkészletek felszabadítása, egy rövid gazdasági válság és a 2001-es WTC elleni támadás kellett. Az utolsó ilyen nagy és gyors esés pedig a 2008-as válság idején volt.
A jelenlegi olajár esésben az a furcsa, hogy nagy válságot, kereslet visszaesést nem látni. A kínai és európai növekedési ütem visszaesése miatt a kereslet növekedése ugyan kisebb a vártnál, de kereslet csökkenésről nincs szó. Kínálat növekedés ugyan volt az utóbbi időben, de a világ olajtermelésének mindössze néhány százaléka. A kínálat növekedés majdnem kizárólag az amerikai-kanadai olajhomok és olajpala kitermeléshez kötődik. Azonban ezek a technológiák a különböző becslések szerint 85 és 100 dollár közti olajár felett gazdaságosak. Most meg ugye alig több, mint 60 dollár a Brent. Az olajár is bőven elszakadt már a reálgazdasági alaptól.
A kérdés az hogy menyi ideig tartható fenn az árak, árfolyamok pénzügyi eszközökkel való durva manipulálása. Mikor mondják az az oroszok hogy nem hajlandóak a Londonban kialakult áron rubelt adni dollárért és a gazdasági szereplők az ügyleteiket a formalizált piacon kívül és attól függetlenül kötik. Mikor mondják azt az oroszok és az arabok, hogy nem hajlandók tőzsdei áron odaadni az olajat és a tényleges üzleteknek mikortól nem lesz sok köze a tőzsdei manipulált árhoz. Ha ez bekövetkezik, akkor az oroszok, arabok és a többi fejlődő ország immunissá válnak a nyugat pénzügyi fegyverére.