Lassan elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol sok értelme már nem marad a további agyalásnak, a sakktáblán a játszma a végéhez közeledik. Nagyon úgy tűnik, a világ agytrösztjei már döntöttek: a háború vagy így, vagy úgy, de ki fog törni a Nyugat és Oroszország között, kerül amibe kerül.
Teljesen mindegy, hogy Porosenko vagy Gorbacsov mire figyelmeztet, teljesen mindegy, hogy az orosz kormány mit mond, bizonyít, kér vagy fenyeget és az sem számít, hogy az európai államok mit szeretnének vagy mit nem – ez a történet már túljutott azon a fázison, amikor ez még bármit is nyomhatott volna a latban. Putyin még próbál manőverezni és időt húzni, akárcsak az EU, de a vezetők viselkedéséből és nyilatkozataiból egyre inkább áthallatszik az, hogy a valódi döntéshozók közül lassan már senki sem gondolja komolyan azt, hogy békésen megoldható a jelenlegi világhelyzet.
Én is egyre kevésbé hiszek abban, hogy a háborúpárti héjákat meg tudják állítani, így sok dolgunk talán nem is marad, legfeljebb reménykedni.
Feldobok egy cikket, amely Diana Johnstone külpolitikai újságíró elemzését taglalja tavaly decemberből – a tömör és rövid lényeg benne van, ezen nincs is mit tovább okoskodni:
http://www.transform.hu/index.php/elemzesek/elemzesek-kulfold/682-washington-jeghideg-haboruja-oroszorszag-ellen
