A tálibok visszafogottságot kínálnak ... de minden jel arra utal, hogy ez csak bemutató
Egy tálib elit alakulat pénteken Kabul utcáin. Kutatásokat tartottak a város otthonaiban, néhányan a rokonok elviteléről számoltak be, és megvertek. Fotó: Victor J Blue/New York Times/Redux/Eyevine
Emma Graham-Harrison
Vasárnap, 2021. augusztus 22., 08.00 BST
Amikor a
tálibok először elfoglalták Kabult, 25 évvel ezelőtt megkínozták és megölték Mohammad Najibullah volt elnököt, holttestét egy teherautó mögé kötve húzták keresztül az utcákon, majd felakasztották egy lámpaoszlopra.
A múlt héten, Kabult körülvéve és a második győzelem kapujában, a tálibok elrendelték csapataiknak, hogy tartózkodjanak a városba való belépéstől, hogy biztosítsák a hatalom békés átadását. Amikor bevonultak, parancsnokaik hangfelvételén „amnesztiát” ajánlottak mindazoknak, akik az elmúlt két évtizedben harcoltak ellenük illetve nem szimpatizáltak velük.
Az ezt követő héten annyiszor megígérték ezt, hogy egy ponton, ismételten a múlt eltemetésének elkötelezettségéről kérdezve, a szóvivő rávágta az újságírókat: „Szeretné, hogy [minden nap] kiadjanak egy amnesztiás nyilatkozatot?”
A múlt kedden rendkívüli látványt nyújtott,
amikor Zabiullah Mujahid tálib szóvivő színpadra lépett a kormányzati média- és információs iroda tájékoztatótermében. Az előző héten, amikor még felkelők voltak, a csoport meggyilkolta az afgán média és informàciós testület igazgatóját.
Egy férfi, aki két évtizede nem mutatta meg arcát, fogadta az összegyűlt afgán és nemzetközi média kérdéseit, amelyeket élőben közvetítettek szerte a világon, szűrők és korlátozások nélkül.
Beszélgetési pontjai világosak voltak. Az amnesztia (ismét), és egy elkötelezettség, amelynek célja a nyugati kormányok legelterjedtebb félelmeinek kezelése volt, miszerint
Afganisztán nem tér vissza a nyugatra irányuló terrortámadásokat tervező csoportok befogadására.
Zabiullah Mujahid tálib szóvivő a múlt héten sajtótájékoztatót tartott Kabulban. Fotó: EPA
A külföldi segélyszervezeteket arra buzdították, hogy maradjanak, és a nők számára az volt az ígéret, hogy „az iszlám határain belül” élni fognak jogaikkal, bár ő elkerült további kérdéseket arról, hogy mik lehetnek ezek a korlátok. Mujahid úgy hangzott, mintha más csoportot képviselne, nem a titkos, elszigetelt harcosok csoportját, akik hatalomra jutottak, és a múlt század végén pária kormányt alakítottak. Ami után kirekesztették a nőket az oktatásból és a legtöbb munkából, elrendelték, hogy viseljék a burkát, és büntetéseket is kiszabtak, beleértve a kéz levágást és a megkövezést is.
Most pedig kérdéseket kapott egy újságírónőtől, aki csak fejkendőt viselt a fején. Pedig Mujahid minden nyugtatásra szánt szava ellenére a repülőtéren, mindössze 15 percnyi autóútra, tömegek még mindig a kapukat "döngetik", annyira megijedve a táliboktól.
A tálibok célkeresztjében évtizedek óta nemcsak a katonaság és a rendőrség van, hanem kormányzati tisztviselők, újságírók, emberi jogi dolgozók és mások is, akiknek Afganisztánról alkotott elképzelése eltér az övékétől.
Tehát az emberek széles köre szerte az országban, esik bele abba a körbe akikre vonatkozik ez az „amnesztiás” ajánlat, de ennek ellenére most valódi félelemben élik az életükért.
Ismerik a tálibok hosszú múltját, és látták jelentéseket az elmúlt hetekben és hónapokban elfoglalt területekről, hallották a néhány nappal korábban elesett városokban élő rokonaitól az atrocitásokról, megfélemlítésekről, a nők jogainak drasztikus csökkentéséről.
Májusban tömeges kivégzést hajtottak végre azokon az afgán katonákon, akik északon megpróbálták megadni magukat. A következő hónap déli részén a tálib fegyveresek háztól-házig házkutatásokat és megtorló gyilkosságokat hajtottak végre. A tálibok által irányított vidéki területeken sok lánynak 12 éves korában elrendelték az iskolai oktatás befejezését, és a nőknek felé elvárásuk volt a burka viselése.
Amikor a közelmúltban átvették a városokat, egyes egyetemeket bezártak a nők elől, másokat újra megnyitottak, de az osztályokat nemek szerint különítették el. A fegyveresek hazaparancsolták a nőket a banki munkájukból, mondván, hogy egy férfi rokona helyettesítheti őket. Néhány déli tartományban, köztük Ghazni, a múlt héten betiltották a zenét - jelentette az afgán média.
Mudzsahid sajtótájékoztatója után néhány iráni szakértő
párhuzamot vonott Khomeini ajatollah hatalomra kerülése előtt tett békítő kijelentései között, különösen a nők jogaival kapcsolatban, és a tálibok aktuális üzenetei között. Ezeket az ígéreteket nem tartották be.
Irán vagy Szaúd -Arábia valójában a tálibok modellje lehet, olyan rezsimek esetében, ahol a vezetés azt állítja, hogy vallási elveken alapuló államot vezet, és a személyiségi jogokat és szabadságokat erősen korlátozzák. Egy magas rangú tálib vezető a múlt héten nyíltan kizárta a demokrácia minden formáját.
Egy korábbi szépségszalon Kabulban a múlt héten. Fotó: Anadolu Agency/Getty Image
„Ha felteszi a kérdést, hogy [a nyugat] még tud -e birkózni egy kemény büntetéseket alkalmazó kormánnyal, az nagyon nehéz dolog” - mondta Bette Dam, aki tanulmányozza a tálibok csoportját, és életrajzot írt alapítójukról, Mohammad Omar mulláról.
"A tálibok azt mondják: Szaúd -Arábia ugyanezt teszi, ül az ENSZ -ben, és ezt mi is szeretnénk."
Vágyva új államuk nemzetközi elismerésére, amit az Iszlám Emirátus régi iterációja soha nem ért el, és a világ szemével rajtuk, erős ösztönzés éreznek arra, hogy mérsékelt visszafogottságot mutassanak be.
Ennek ellenére, amikor Kabul irányításuk alá került, a fenyegetettség a városon belül is nőtt. Az állami műsorszolgáltatónál dolgozó nőknek azt mondták, hogy már nincs munkájuk. Néhányat azért támadtak, mert nem takarták eléggé magukat. Kutatásokat tartottak a város otthonaiban, néhányan arról számoltak be, hogy rokonaikat elvitték, és megverték.
Kabulon kívülről, ahol a külföldi média sokkal kevésbé vizsgálja, olyan hírek érkeztek, hogy a tálib fegyveresek megölték egy újságíró rokonát, miután nem találták otthon.
Az Amnesty International dokumentálta
a nagyrészt síita hazarai kisebbségből származó férfiak mészárlását, amelyet régóta a tálibok céloztak meg.
Egy másik fenyegető jel arról, hogy ez a mértékletesség csak inkább ideiglenes bemutató lehet, mint hosszú távú politika -arról a
New York Times egy kabuli tüntetésen számolt be. A bukott Iszlám Köztársaság zászlaját lobogtató fiatal afgán nők és férfiak csoportját felügyelő fegyveresek figyelmeztették őket: „ti szabadok vagytok, de már csak 20 napig”.
The Guardian