Ahogy Molni kérte, én átruccantam ebbe a topicba a témával kapcsolatban. Sajnálom, hogy sok reakció nem született a cikkel kapcsolatban, pedig lenne miről beszélni.
A másik topicban motivációkról és belső moralitásról beszéltem, így aki ezt a cikket végig olvassa, az láthatja, hogy az amerikai publicisták is erre hívják fel a figyelmet. Sok évnyi konteózás/nem konteózás után még mindig elbeszélünk egymás mellett, pedig a képlet summázva igen egyszerű:
Közelebb áll az egész világ érdeke az USA érdekeihez, mint ahogy az USA érdeke áll az USA-t irányító, eladósító és leamortizáló erő érdekéhez.
Jó ideje az Egyesült Államok érdekeinek nevezik az amerikai nagytőkés elit érdekeit, a globális nagytőkés elit érdekeit pedig a szabad világ és nemzetközi közösség érdekeinek titulálják.
Ez a nemzetközi közösség Szíria esetén megtorpant, ahol tisztán láthatóvá vált, hogy a nagyobbik nemzetközi közösség távolról sem támogatta a kisebbik nemzetközi közösséget a céljaiban.
Ha más oldalról akarom megfogalmazni, akkor azt is mondhatnám, hogy a szíriai esetben az USA (állam) érdeke egybe esett a nemzetközi közösség érdekeivel: azaz nem támadni. Az USA-t a kezében tartó hatalmi elitnek ez ugyanakkor igen fájdalmas döntés volt.
Kíváncsian vártam azt, hogy Obama végül hogyan dönt - a véleményemet akkoriban bőségesen leírtam, nyugodtan vissza lehet keresni az összes szkenárióval együtt. Obama döntése és a támadás elhalasztása volt a bizonyíték arra, hogy az USA képes volt a saját nemzeti érdekei szerint lépni úgy, hogy nem hagyta magát belemanővereztetni egy újabb Amerika-ellenes!!!!! (is) hadműveletbe.
Ami egy kicsit zavarba ejtő tényező a dologban, az néhány USA szövetséges lassúnak semmiképpen sem nevezhető kihátrálása Amerika mögül. Így már nem annyira rózsaszín a kép, hiszen felmerül a kérdés: Mi történt hirtelen ezekkel a hatalmakkal? Mi az, amivel senki sem akar(t)/mert szembenézni az ügy kapcsán? Mert abban szerintem mindenki egyetért, hogy valami nagyon komoly dolognak voltunk (vagyunk) a szemtanúi Szíria esetében, bár Szíria ebben a témában csak mint lakmuszpapír tényező.
Érdekesnek ígérkezik a jövő év eleje, hiszen újra indul majd a balhé a költségvetéssel kapcsolatban – talán annyi előny lesz akkor, hogy új költségvetési év is következik, így számszakilag kicsit lehet majd finomítani az összképen, ettől függetlenül ez csak időszakos és tüneti kezelés lesz megint, maga az alapvető betegség nincs kezelve.
Ha a magánvéleményem érdekel valakit, akkor két lehetőséget látok:
Az USA eddigi világhatalmának vége, a Pax American korszakból a világ a Post American korszakba megkezdte az átmenetet, ami relatíve békés úton zajlik majd le, így az USA továbbra is a legjelentősebb világhatalom maradhat, de távolról sem szuperhatalmi lehetőségekkel.
A másik lehetőség, hogy a szíriai stop valamint az iráni fordulat csak figyelem elterelés és megtévesztés - az USA háborúba akarja rántani a világot még azelőtt, mielőtt a szuperhatalmi pozíciója végleg elveszik.
Amiről írok, az csak az USA valódi vezetésének a dilemmája, nem számoltam olyan opciókkal, amikor regionális középhatalmak tesznek olyan lépést, ami alapjaiban írja felül a nagyhatalmi stratégiákat vagy célokat. Erre azért bőven van lehetősége Izraeltől kezdve Észak-Koreáig bezáróan jó egynéhány államnak.
Ha valaki a világ felett álló „titkos hatalomról” regél, arra hajlamosak gyorsan rásütni a bélyeget, pedig a dolog kicsit sem elképzelhetetlen, sőt. Ahhoz nem kell a kormányokat felügyelet alatt tartani, hogy a kormányok közvetett módon „irányítva” legyenek. Eldől, hogy a nagyhatalmak képesek-e adott esetben szembefordulni a multinacionális nagytőke érdekeivel, ugyanis a középhatalmak néhány kivételtől eltekintve már vagy behódoltak, vagy azóta jól „felszabadultak”.
Az USA-n belül egy ilyen háború folyik a színfalak mögött – az összeesküvés-elméletek nagy része nem igaz…, egyenlőre, de már dolgoznak azon, hogy összejöjjön.