According to the US Treasury Department, total federal revenue exceeded $4.90 trillion in fiscal year 2022. Congress spent $6.27 trillion.
The deficit was $1.37 trillion. The difference was covered by new debt. Fiscal year 2023 will add more than $2 trillion more.
A $34 trillion annualised debt awaits the US in 2023.
Csak azért hogy lássuk azt hogy mennyire mellékhadszíntér ukrajna katonailag, és az oda pumpált milliárdok túlárazott eszközökben mennyire nem jelentős tételek addig ameddig az egész világgazdaság fedezetet ad az amerikai pénznyomtatásnak. Ameddig a dollárt nemsikerül sikeresen meggyengíteni, addig az usa nem győzhető le, mivel még a saját ellenségei is finanszírozzák a saját maguk ellen vívott támadásokat.
Ezt ismerték fel évtizedekkel ezelőtt Kínában, és most az újra magára találó Oroszországban. El kell tőlük venni azt ami a második világháború után szuperhatalommá tette őket, és később a világ elfogadta az ő pénzügyi rendszerüket és fizetőeszközüket a mai formájában.
Mi volt ez? Rendelkezésre álló kiváló munkaerő nagy mennyiségben, hatalmas nyersanyagtartalék és annak kitermeléséhez szükséges minden feltétel, ezeket kombinálva pedig a világ legnagyobb ipari kapacitása jött létre, amiből megszületett a világ legerősebb és legnagyobb mennyiséget produkálni tudó hadiipara, ami kiszolgálta azt a hadigépezetet ami ezáltal még több erőforrást csatornázott be közvetlenül vagy közvetve a birodalom gazdasági vérkeringésébe. A világgazdaság nagy részét ők és szövetségeseik tették ki, akik elfogadták a dollár megkérdőjelezhetetlen szerepét, bár a szovjetunió jelentős ellenpólus volt, nem tudott versenyezni pusztán csak saját erőforrásait használva gazdaságilag, maximum katonailag, de ez az atomkorszak után már elég faramuci helyzet, az országok megvívhatnak egy atomháborút, de a lényegét veszíti el az egész helyzet, hiszen a gazdasági dominancia és hatalom a lényeg, nem pedig atomsivatag létrehozása.
Az amerikaiak legnagyobb hibája az volt hogy a szovjetunió bukása után és az ellene folytatott hidegháború közben is nem vettek tudomást a Kínában rejlő potenciálról, sőt a hidegháború végeztével, eljött az a korszak ami a birodalmakra a legveszélyesebb, a valós fenyegetettség nélküli állapot, amikor már nem kellenek a kiváló vezetők többé, a jólétben elpuhulnak az érzékek, viszont mint egyeduralkodó egyre zsarnokibbá válik és egyre több ellenséget szerez akik fogcsikorgatva de együttműködnek vele más lehetőségük nem lévén.
Ezzel párhuzamosan, a nyugati kényelmes helyzetét és hamis biztonságérzetét kihasználva Kína tudatosan elkezdte kivitelezni a nagy tervet a hatalmas munkaerő tartalékára alapozva, létrehozni a világ legnagyobb ipari kapacitását, növelni a saját nyersanyag-kitermelését, gazdaságilag a legnagyobb partnerévé válni a legtöbb országnak, ezzel kölcsönös gazdasági függést kialakítva, és szerencséjükre megjelent az újra magára találó Oroszország, amit a nyugat elhibázott politikája, és saját birodalmi múltja, és hibáiból való okulása, a kínaiak oldalára sodort mostanra, ezzel a világ legnagyobb nyersanyagkészleteit megszerezve és teljes északi határvidékének védelmét kiegészítve óriási ugrás született a nagy tervben.
Mára a nyugat elvesztette gyarmatait, munkaerő tartaléka hanyatlik demográfiai okok és társadalmi okok miatt is, az usa tartalékai még léteznek, és olcsó közepes minőségű munkaerőt is tud szerezni nagy számban, technológiailag még az élvonalban van, viszont saját politikai, gazdasági és társadalmi rendszerének rabjává vált, politikailag megosztott, egy egy választás teljesen új irányvonalat is jelenthet, a média által a lakosság egy jelentőr része elpusztítaná a másikat legszívesebben. Valódi problémák helyett a média kreál álproblémákat, ami újabb társadalmi feszültségeket szül, teljesítmény helyett erőltetik a származási, nemi identitás szerinti előmenetelt, ami most már a hadseregbe is beszivárgott és kúszik felfelé a ranglétrán. Ugyan ez igaz gazdaságilag is, a nagy cégek nem igazán tekinthetők nemzeti cégeknek, sokkal inkább globális szereplők, akiket nem érdekel az usa mint állam érdeke csak a saját érdekeik, amik adott esetben szöges ellentéteik az állam érdekeivel, de a politika nem tud mit tenni, hisz a média ugyan ezen körök tulajdonában van, a média ellen pedig a politikus tehetetlen.
Mindeközben Kínában ugyan azt a tervet valósítják meg évtizedek óta, ugyan az a vezetés szellemisége, minden szereplőnek a rendszer stabilitása a lényeg elsősorban mert abból tud egyénileg is profitálni. Mondok egy furcsát, de a kínai politika hasonít sokban a római demokráciára, nem mindenki egyenlő, nem mindenki szava ér ugyan annyit, de mégis a társadalom jelentős része részt vesz a döntési folyamtokban, a falusi pártszerveződéstől egészen fel a legfelsőbb szintekig lehet előrébb jutni és érdeket képviseltetni, sokkal jobban megtudja oldani( és eltusolni is ) a problémákat ez a struktúra mint amikor a média meggyőzni az embereket hogy a saját érdekük ellen cselekedjenek és szavazzanak, náluk nincsenek felesleges táradalom egészét érintő gyűlöletkampányok a másik oldal ellen egy választás során.
Szóval mára kialakult a világ nagy gyára Kína, ami rendelkezik mindennel amivel az usa a világháború útán, kivéve a dollár szerepét betöltő pénz, és pénzügyi rendszer, viszont mivel "mindent" Kínától vesznek meg és "mindent is" adnak el Kínának ezért lehetőség adott a dollár megkerüléséra a kereskedelemben, hisz jüanért cserébe tudsz venni mást is, oda vissza a saját valutádba, vagy ami még jobb és ugyan úgy csapás a nyugati pénzügyi rendszere és saját véleményem szerint a legjobb az átlag emberek életszínvonalát nézve az alapvető dolgokban az pedig a barter ügyletek szerepének növekedése a nyugatitól elkülönülő gazdaági rendszerben. Miközben ők építik a stabil gazdasági rendszerüket és növekszik a gazdaságuk, és kapcsolataik egymással, a riválisaikkal is képesek közös érdekek mentén együttműködni, ugyan ez nyugaton nem mondható el, ott nem lehet kibégetni a nyájból, ott rögtön megpróbálnak eltaposni, miközben a kínai és indiai elnök kezet szorítva egyezik meg a volt gyarmattartók elleni összefogásról, miközben a katonái kegymást verik a Himalájában, ezt a fajta klasszikus diplomáciát, a médiabohóc nyugati politikusok nem is értik már, és a világ nagy részén ezért nem bíznak bennük, ahogy Lavrov is mondta, ami még a hidegháború alatt a klasszikus diplomácia korában is elképzelhetetlen volt, nincs értelme a nyugattal való tárgyalásnak mert teljesen hitelét vesztett az egész társaság.
Ennek a hosszú szájtépésnek a lényege az, hogy először el kell pusztítani az usa csatlós államainak gazdaságát( európa), amit az usa is támogat rövidtávú érdekek mentén, hála a lobbicsoportoknak, ezáltal az usa iparának és szolgáltatásainak egyik nagy felvevője és dollár használó csoportosulása megtörik, ezzel párhuzamosan növelni kell az inflációt ezen a területen és az usa ban is, amivel még több dollár nyomtatására kényszerítik őket, miközben termékeiket versenyképtelenné teszik, belső feszültségeiket tovább szítják, és saját gazdasági rendszerük tovább épül, a feszültségek hatására pedig az usa egyre agresszívabbá válik még több bizalmat veszítve. (közel keleti szövetségesek például) A folyamat végén pedig eljutunk oda hogy a dollárba vetett bizalom megroppan, elkezd elértéktelenedni ami egy öngerjesztő folyamat a még nagyobb visszafizethetetlen adósság mellet és mikor már nagyon sok dollárért sem szállítják be a partnerek a szükséges termékeket megreccsen a rendszer mert csak a valós gazdasági teljesítményük marad, leépült iparral, megosztott és egyre furcsább dolgok szerint élő társadalommal.
Csak gondoljunk bele, ha ezt az idei 1370 milliárd dollárnyi adósságnövekedést nem finanszíroznák a világgazdasági résztvevői mert nem létezne az usa vezette gazdasági rendszer, mekkora globális erőkifejtésre lenne képes ez az ország? Jutna végtelen fegyver vagy bármi az ellenségeinek gyengítéséra vagy inkább csak önvédelemre?
A nyugat ellenségei rájöttek arra hogy nem a csatatéren kell legyőzni a volt gyarmattartókat, hanem a gazdasági csatatéren és a társadalmuk rombolásával a maguktól kialakult problémák felerősítésével.