1968 óta nem voltak ekkora zavargások az Egyesült Államokban, ezt most már tényként lehet kijelenteni. 1968-ban Martin Luther King Jr. meggyilkolása és a vietnámi háború elleni tüntetések álltak össze egy sorozattá, összesen 115 városban voltak megmozdulások. Ez az időszak volt a Fekete Párducok időszaka is. Ekkor történt, hogy Richard Nixon a törvényesség és rend kettős jelszavával előzte meg 500 ezer szavazattal demokrata riválisát, Lyndon Johnson alelnökét, Hubert Humphreyt – miközben a szavazatok 13,5 százalékát vitte el George Wallace, korábban demokrata, rasszista nézeteiről ismert független jelölt.
A mostani zavargások nem tudhatóak le önmagában azzal, hogy egy rendőr gyakorlatilag kivégezte George Floydot, akinek a nyakán 8 perc 46 másodpercig térdelt, és aki ezalatt 16-szor mondta el, hogy nem kap levegőt. (Mint kiderült,
ez bevett gyakorlat volt a minneapolisi rendőrségnél. A rendőrt később három társával együtt leszerelték, és előző pénteken már őrizetbe is vették emberölés vádjával.) Eric Garnert, szintén afroamerikai férfit 2014-ben ugyanígy ölte meg a rendőrség, még Barack Obama időszaka alatt. Ekkor kapott erőre a már 2012 óta létező #BlackLivesMatter mozgalom is, ekkortól kezdve számoltak be egyre többen rendőri brutalitásról vagy amúgy jóravaló állampolgárok indokolatlan rasszizmusáról. Ám ilyen méretű tüntetéshullám nem volt, pedig pontosan ugyanez történt akkor is. Az, hogy ez a mostani mégis miért lett több, mint az elmúlt 50 évben bármikor korábban, legalább két okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy Amerikában még tart a járvány: már nem tombol, nem vesztik el naponta ezrek az életüket, ám így is több, mint napi ezren halnak meg. Emellett itt van a világon a legtöbb regisztrált fertőzött, és több, mint 100 ezer halott – könnyen lehet, hogy még az Egyesült Államok első világháborús veszteségénél is nagyobb lesz az elhunytak végső száma. Emiatt jelentős mértékű kijárási korlátozások vannak érvényben több hónapja, bár ezeket, ahogy Magyarországon is, elkezdték enyhíteni, de a korlátozások megmaradtak. Ebből fakadóan a járványra ráépült egy gazdasági válság is;
május 21-i állapot szerint már közel 40 milliónyi amerikai veszítette el az állását az elmúlt két és fél hónap alatt. Ez hatalmas szám, a 2008-as világválság alatti 2,6 millió munkahely elveszítése a közelében sincs ennek. Ez egy összeomló társadalom képét vetíti előre. Az állam által adott
1200 dolláros segélyek egy része is közüzemi számlák kiegyenlítésére ment el, ami nem meglepő, hiszen az amerikaiak jelentős részének (
egy felmérés szerint 53 százalékuknak) nem volt több hónapra elegendő megtakarítása, nekik nagyjából mostanra merültek ki a tartalékaik – mind pszichikailag, mint anyagilag. Nem véletlen, hogy Trump elnök ösztönösen ellenezte a kijárási korlátozásokat, kevésbé tartott a fertőzés terjedésétől, mint a gazdasági visszaeséstől. Emiatt késve hozták meg a korlátozó döntéseket, így aztán a fertőzöttek és halottak száma is magasabb, és a gazdasági visszaesés is jelentősebb lett. (Egy tanulmány,
melyet a Columbia Egyetem adott ki, és amelyet az elnök azonnal álhírnek nevezett, mutatott rá erre másfél hete.) Az egészségügyi válságból fakad a gazdasági válság, abból pedig a szociális válság.
Ez nem tüntetéssorozat, ez éhséglázadás
