Persze, hiszen így zárt csoportot alkotva nagyon kisszámú teljes jogú emberként uralkodhatnak felettünk. Elég ha belegondolunk, hogy bármelyik demokratikus államban mekkora a parlamenti fluktuáció? Javarészt kihalásos alapú, maximálisan pártérdek alapú pozíciókban ugyanazok az arcok ülnek kis változatossággal a helyzetükben újra meg újra, egy-egy választás eredményétől függetlenül. Nyertes és vesztes között csak a húsosfazékhoz közelebbi hely mutatja a minimális különbséget. Mit veszít a vesztes? Különleges jogokat? Nem. Elveszti a betekintés jogát az államaparátus működésébe? Nem. Elveszti a fizetését, a támogatásait? Nem. Elveszti a pártja az állami költségvetésből származó működési finanszírozását? Nem. Kiesik a bizottságokból? Nem. Persze ez így a következő választások szempontjából egy jól működő rendszer képét mutatja némi esélyegyenlőség látszatával, de valójában teljesen mindegy, hogy nyer vagy sem az egyéni és a pártérdekét tekintve is, csak a húsosfazék és a valóban felötlött gondolatok megvalósításának a lehetősége tágabb nyertesként és ennek az egyszerű hivatkozási alapjaként kell csak a szavazó és az mindegy, hogy ki. És ugyanúgy, mint egy afrikai diktatúrában, a demokratikus vezetőrétegben is ugyanazok az arcok élik így az elitet alkotva végig az életet.
