Európában 4 évente lehet választani. Mi magyarok azt választottuk, hogy nem akarunk mindenféle terroristákat idetelepíteni.
Nyugaton meg azt választották, hogy nem bánják ha jönnek.
Lehet itt mindenféle maszlagot mondani, hogy a média kontrolálja őket, meg agymosáson estek át, de az igazság az, hogy ők ezt akarják.
Nekik is van internetük, ők is láthatnák, ha akarnák, hogy mit művelnek a muszlimok, ha ellepnek egy országot. Tenni viszont nem tesznek semmit. Pedig ha akarnák, tudnának. Mindegyik nyugati országban vannak bevándorlásellenes pártok, mégsem választották meg őket.
Azért ebben szerepet játszik a bolsevik hozzáállás kiépítése. A tudjuk mit tettek az ilyenek a háború alatt és hasonló szövegek. Ha valaki felveti a közösségében, hogy valamit tenni kéne, jó pontért máris szalad a rendszerhez a jó polgár, hogy Hans, vagy Pierre radikalizálódik. Hans vagy Pierre pedig bocsánatot kell, hogy kérjen mert gondolkozott, a gyerekének el kell viselnie, hogy apa olyan, tudjuk milyen, anyát szétszedik. Ha Hans vagy Pierre továbbra sem elég meggyőzöen veti meg a bőrszínét, kultúráját, nemét, akkor érkezik az egzisztenciális ellehetetlenítés. És persze mehet tovább a dolog. Elégszer nézhettük végig ezt és olvashattunk róla az elmúlt évtizedben. Kisember és nagyember napi szinten jár Canossát de a rendszer onnantól kezdve nem felejti. Elég agymosott van, akik fekete maszkban városokat verhetnek szét és gyújthatnak fel, mivel nem a saját színükért, kultúrájukért, nemükért teszik. És ezek figyelnek, megkeresnek, megütnek, a gyerekedet is, az asszonyodat is fenyegetik. Minden ilyen randalírozásuk ennek az erődemonstrációja. A mennyiségüké. Csak egy példa az életemből, itthoni, nem is kinti fanatikus agymosottságról. Horthy került szóba egy kis erdei beszélgetés, sörözés közben haverokkal ismerősökkel, és a nem tipkus , nem egyenszabvány , szarukeretes szemüveges vékony lány sok törzsi ékszerrel elsőre le k. anyázta. Megkérdeztem tőle, hogy úgy egyáltalán tud-e bármit is róla. A válasz az volt, hogy nem, de akkor is a k. anyját. Nem akarom kiírni. Nem verhettem szét, mert nem illendő, de nem erőltetem a kommunikációt vele. Hurcolja a németek, meg a magyarság mesterséges bűntudatát és olyan fekete-fehérben lát mindent, mint amit a nácikról feltételez. Nyugaton ez még durvább, mert ők most döbbennek rá a bolsevik szintre, Hogy eddig gyomlálták a nézeteiket, a történelmüket, betiltottak szavakat, gondolatokat, valóságrészeket. Láthatják, hogy mit csinálnak a muszlimok, de ezt így meg sem fogalmazhatják, mert ezzel általánosítanák az összes muszlimot, tehát olyanok lennének akik tudjuk mit tettek. És onnantól kezdve van egy éves kis jelentés róluk, némi figyelemmel követés, fenyegetés, esetleg verés, vagy ha elég okos akkor baleset. Nehéz így igazán pártot szervezni ami hatékonyan tud kifejteni meggyőzőerőt, mert a rendszer tagadja a valóságot és rákényszerít a bankszámláján keresztül mindenkit akit elér, hogy ugyaneztezt tegye. Hirtelen, képzetlen csövesként, esetleg családdal vagy a rokonságot tudod terhelni, akik ettől szintén bélyeget kapnak, vagy ámokfutsz egyet kis hatékonysággal. Vagy marad a kannás bor, csikkszedés kombó. A perspektívák elég rosszak, a felépített életpályamodell meg már a szovjeteknél ki lett dolgozva. Börtön, átnevelés, kannás bor, börtön végtelen láncolata.
A másik a kényelem. A jelen kicsit értelmesebb Magyarországon a városokban az emberek jelentős része nem, tud felmérni mérőszalaggal egy pontot, átvezetni egy vízmértékkel és fúrni két nyomorult lyukat, amibe akasztót csavar, amire egy kisszekrényt felakaszt. Ugyanúgy kihívnák Ahmedet, mint a németek, hogy megcsinálja, mert életképtelenné tette őket többgenerációnyi teljesen kiszolgált városi lét. Nekik szükségük van Ahmedre és nem érdekli őket, hogy Ahmed közben rühelli őket mindenestől, mert Ahmed kedvesen mosolyog és jóképű fiatalember. A gonosz bevándorlásellenes pártok meg elüldöznék Ahmedet, a szemük fénye a kis Karl, akit ők neveltek, meg szintén nem tud befúrni két kibaszott lyukat a falba. Úgyhogy négy évente voksolnak valamire, amiről tudják, hogy nem az olyanok, akik tudjuk mit tettek a háborúban alkotják, nehogy sérelmet szenvedjen a kényelmük és joguk. A kis Karl pedig ezt szokta, tanulta, ő is ikszel ugyanoda, mert civilizált lény. Ha nem az lenne, lásd a fentebbi bekezdést. Néha az illúziót szétszakítja egy-egy tömeggyilkosság, de hamar kideül, hogy semmi köze egy általános csoporthoz, csak ha fehér és/vagy keresztény az elkövető. Kiteszi a fészbúkra az aktuális zászlós profilképet és a lelkét már csak az háborítja, ha valami barbár szélsőséges halálbüntetéssel akarja elvenni a kedvet az ilyen tettektől. A szovjeteknél is a kényszerkezelésben rejlő átnevelőképességben hittek és ő is ebben hisz, mert ez nem végletes erejű, tehát jó.
A harmadik a bevándorlásellenes párt tagsága. Személy szerint elsőre elveszted az ismerőseidet, holott nem lettél más, rosszabb ember, csak kiléptél az illúzióból és képviselsz valamit, ami Ahmedet hazaküldené várost újjáépíteni. Pártszinten a megalakulás pillanatától elég rossz sajtód van, perelned kell azért is, hogy a perben megnyert igazadról a perben kihirdetett ítélet szerinti helyreigazítást leközöljék. Ha nincs zsidó tagozatod, náci vagy, ha csinálsz egyet, csak szalonképessé akarod tenni az elfogadhatatlant és közben persze beengeded a pártodba a hírszerzést. Így sok hangfelvétel készül aminek nem kéne. Közben ízekre szednek, átkutatnak mondvacsinált indokora hivatkozva, elvisznek fontos anyagokat amik egy másnapi nagy beszéd fontos jegyzeti akár, betiltanak az utcán, betiltatnának mindennap a parlamentben. Nagyjából a széllel szemben pisálás értelmével láttatva, nem túl nagy a vonzereje, hogy meghallgassák a szövegeiket a Karlok. Fanatikus erőfeszítéssel a kis emberek közötti, mindennapi jótettekkel és következetességgel is nehezen toborzol, bár ez már lassan a sok elvégzett munka miatt kezd lendületet venni egész Európában. Lépnek ki az illúzióból sokan, akiknek el kellett költözni, mert az Ali falafeles és a Mahmud kebabos vendégei halállal fenyegették őket, akinek megerőszakolták a családja egy részét, akiknek felrobbantották, megkéselték, lelőtték valakijét. De ezek kis része lép csak be valamibe, ami szabályozza a mindennapi elveket, megjelenést, általános válaszreakciót ír elő. Tehát az ilyen pártok növekedése lassú, ennek következtében a tagságveszteség érzékelhető, aminek egy része pont emiatt lép vész el. Ezért kisebb a vonzerejük, láthatóságuk, tehát a szavazatszerző képességük és ez párosítva a "jól adagolt" sajtómegjelenéssel és a kevésbé kiemelt anyagi háttérrel, még jelentős társadalmi akarat mellett sem jelenti, hogy bekövetkezne egy mindent átfordító szavazatdömping és nyerésáradat a részükről. Főleg, mert a kiemelt vezetésen kívül sok esetben a tagság a hetvenéves Muriel néni, meg Uwe, aki csakazértis fehér fűzős bakancsot hord és szeretnek a kultúrházban havonta régi nagyságról beszélgetni. Néha szájat húzva standolnak valahol, de egy képzettebb bróker csak a napi szövegéből a rutint kivágva megeszi őket adatokkal.
Szóval a végkövetkeztetésem, hogy lassú, sok kompromisszummal és hatalomátmentéssel felépülő új perspektívába fognak kerülni ezek a pártok, de nem fognak megoldást jelenteni, mert emiatt töketlenek lesznek, néhány továbbra is megbélyegzett mellett. Lesz továbbra is négyévente szavazás, ugyanúgy nem fog jelentkezni, hogy mit akarnak az emberek, csak ha véletlen épp egybevág azzal, hogy mit akar a hatalom, tehát marad az egyre erősebben feszülő polgárháborús érlelődés.