[BIZTPOL] Észak-Korea

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.

Veér István

Well-Known Member
2011. február 14.
2 319
3 949
113
"Azért mert Dél-Korea 70 éve az USA-t választotta nem jelenti azt, hogy a következő 70 évben is őket kell választani.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kényszer nélkül választhatunk az USA és Kína között."
Mondta a koreai követ.

DKnak USA a katonai szövettségese de kína a legnagyobb kereskedelmi partnere. Ha hidegháború lesz DK lehet a kínaiak oldalára áll.
Ez egy elég szép zsarolás.
Moon mindenképpen békét akar kötni északkal.
Ennyit az ázsiai NATOról.
Erre az idézetre van forrásod?
 

laiki

Well-Known Member
2013. május 23.
2 979
5 499
113
Erre az idézetre van forrásod?

Lee Soo-hyuck, the South Korean ambassador to the US, stated that, "Just because South Korea chose the U.S. 70 years ago doesn't mean it has to choose the U.S. for the next 70 years, too,”

https://en.yna.co.kr/view/AEN20201012005951325
https://www.washingtonexaminer.com/...ave-to-remain-allied-with-us-ambassador-warns
https://www.globaltimes.cn/content/1203871.shtml
https://www.newsbreak.com/news/2080...ave-to-remain-allied-with-us-ambassador-warns
 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
5 696
9 396
113
60 év embargó után minden ország ilyen lenne. Ha nyitnának és mehetne minden oda, már rég kínává vagy vietnámmá alakult volna.
Csak ez nem érdek.....az USÁnak.

Egyetértek de itt az igazi szereplő Kína ő aztán igazán nem érdekelt abban,hogy Észak-Korea nyisson.
 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
5 696
9 396
113
Nem, nekik az nagyon nem jó, hogy 28 000 amcsi katona, THAAD radar és rakéták valamint AEGIS cirkálók vannak a hátsó kertben. Nekik egy egyesült baráti USA nélküli Korea kellene.

Egy egyesült Korea ugyanúgy amcsi barát marad és az amerikai csapatok sem mennének sehova egy egyesülés esetén.
 

Ooorky

Well-Known Member
2016. szeptember 1.
3 373
5 995
113
Egy egyesült Korea ugyanúgy amcsi barát marad és az amerikai csapatok sem mennének sehova egy egyesülés esetén.

Tudja a franc, azért arrafelé eléggé velük él a japán megszállás amit USA szentesített (1943-ig még önálló népként sem ismerték el a koreaiakat), egyedül a ruszkik álltak melléjük (orosz/szovjet nagykövetségen élt élete végéig az utolsó koreai király), 2. világháborúban is tőlük kaptak fegyverzetet és kiképzésért, miközben az Amerikába menekültek egy részét a japánokkal együtt elhurcolták koncentrációs táborokba (mivel ugye japán nemzetiségűként voltak nyilvántartva).
Jaltában megegyeztek, hogy 1948-ra mindenki kivonul és ENSZ által ellenőrzött választások lesznek.

Mivel brutális fölénnyel győztek volna a kommunisták ezért az amcsik betiltották az indulásukat délen, cserébe szovjetek... nekik semmit se kellett csinálniuk, csak hagyniuk, hogy északon élők megválasszák a híres partizánvezért, Kim Ir Szent aki kikiáltotta a Koreai Népköztársaságot.
'48-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta a félszigetet, amerikaiak még '50-ben is ott voltak...
Persze, hogy utána rajtunk csattant az ostor amikor '56-ban dobbantani akartunk...
 

Wilson

Well-Known Member
2017. szeptember 19.
5 696
9 396
113
Egy átlagos nap a világ legnagyszerűbb országában.

Nyilvánosan kivégeztek egy észak-koreai hajóskapitányt, mert külföldi rádiót hallgatott

Észak-Korea száz halász előtt kivégeztetett egy hajóskapitányt, mert titokban az amerikai kormány által támogatott Radio Free Asia és más tiltott médiumok adásait hallgatta a tengeren.

A Radio Free Asia értesülései szerint a halálra ítélt kapitány beismerte, hogy legalább 15 éve hallgatott nem észak-koreai rádiókat. A férfit a rá neheztelő legénység adta fel a hatóságoknak Cshongdzsin kikötővárosában.

A cikkben megjegyzik, Észak-Koreában korlátozzák a külföldről származó információkhoz való hozzáférést, és aki azt megszegi, szigorú büntetésre számíthat.

A kapitány Kim Dzsongun rezsimjének halászott a tengeren. Az észak-koreai állam a közelmúltban ráparancsolt a halászhajókra, hogy növeljék a teljesítményt, mert élelmiszerhiány van az országban, ráadásul a nemzetközi szankciók miatt anyagilag sincsenek stabil helyzetben.

A Choi névre hallgató férfi a negyvenes éveiben járt és egy 50 hajóból álló flottát vezetett. 24 éves korában lett a hadsereg rádiósa, azóta hallgatta az RFA műsorait.

Államellenes bűncselekménnyel vádolták meg, nyilvánosan végezték ki száz másik kapitány és halfeldolgozó üzemek vezetői előtt. A kapitányt agyonlőtték. Tette miatt több mást képviselőt is elbocsátottak vagy áthelyeztek.
 

fonak9

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
2 419
3 784
113
Tudja a franc, azért arrafelé eléggé velük él a japán megszállás amit USA szentesített (1943-ig még önálló népként sem ismerték el a koreaiakat), egyedül a ruszkik álltak melléjük (orosz/szovjet nagykövetségen élt élete végéig az utolsó koreai király), 2. világháborúban is tőlük kaptak fegyverzetet és kiképzésért, miközben az Amerikába menekültek egy részét a japánokkal együtt elhurcolták koncentrációs táborokba (mivel ugye japán nemzetiségűként voltak nyilvántartva).
Jaltában megegyeztek, hogy 1948-ra mindenki kivonul és ENSZ által ellenőrzött választások lesznek.

Mivel brutális fölénnyel győztek volna a kommunisták ezért az amcsik betiltották az indulásukat délen, cserébe szovjetek... nekik semmit se kellett csinálniuk, csak hagyniuk, hogy északon élők megválasszák a híres partizánvezért, Kim Ir Szent aki kikiáltotta a Koreai Népköztársaságot.
'48-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta a félszigetet, amerikaiak még '50-ben is ott voltak...
Persze, hogy utána rajtunk csattant az ostor amikor '56-ban dobbantani akartunk...

Hát nem tudom, kommunisták sosem nyertek szabad országos választást, sehol. A "híres partizánvezér" a szovjet hadsereg tisztje volt, a SZU-ból tért vissza 1945-ben. A helyi kommunistákat hamarosan kivégeztette szinte az utolsó szálig. A partizánhistória legenda.
Meg aztán kihagytad azt, amikor az északiak '50-ben lerohanták a délieket, akik az ott lévő gyengén felfegyverzett amerikaiakkal együtt Puszan körzetébe szorultak vissza. Aztán MacArthur partra szállt Incshönnél, visszakergették a kommereket pár hét alatt a Jalu folyóig, amikor a kínaiak beléptek... de gondolom ismeri itt mindenki a sztorit, végül visszaállt a kiindulási állapot, ma pedig Dél-Korea a világ egyik legfejlettebb országa, Észak-Korea meg az egyik legnyomorúságosabb, az átlag középkori viszonyok között tengődik egy ókori ázsiai termelési módú (ahogy a marxisták hívták ezt a társadalomformát) "zárt templomgazdaság" az ország (a "templom" persze képletesen értendő), az ilyen berendezkedésben mindig is rendszeresek az éhínségek egy-egy rosszabb év után, ahogy az ő esetükben is.
 

Ooorky

Well-Known Member
2016. szeptember 1.
3 373
5 995
113
Hát nem tudom, kommunisták sosem nyertek szabad országos választást, sehol.

Persze, hogy nem nyertek, mert az amcsik betiltották az övezetükben az indulásukat.
Akkor és ott nyertek volna. Az, hogy ma mi van az egy másik történet, kommunizmus mindenhol megbukott, mégis megpróbálják időről-időre feléleszteni...
'50-ben az amerikaiaknak semmi joguk nem volt az országban lenni, de annyira fostak egy vörös hatalomátvételtől, hogy inkább kockáztattak (iszonyatos mértékű volt a dezertálás a déli haderőben).
Miután a Szovjetek kiléptek az ENSz-ből könnyebb dolguk volt, hiszen a teljes BT az ő oldalukon állt.

Aztán a koreai háború után Tajvan ki, Kína és Szovjetek be, beállt a ma ismert "rend".
 
  • Tetszik
Reactions: csibeszke and laiki

laiki

Well-Known Member
2013. május 23.
2 979
5 499
113
Tudja a franc, azért arrafelé eléggé velük él a japán megszállás amit USA szentesített (1943-ig még önálló népként sem ismerték el a koreaiakat), egyedül a ruszkik álltak melléjük (orosz/szovjet nagykövetségen élt élete végéig az utolsó koreai király), 2. világháborúban is tőlük kaptak fegyverzetet és kiképzésért, miközben az Amerikába menekültek egy részét a japánokkal együtt elhurcolták koncentrációs táborokba (mivel ugye japán nemzetiségűként voltak nyilvántartva).
Jaltában megegyeztek, hogy 1948-ra mindenki kivonul és ENSZ által ellenőrzött választások lesznek.

Mivel brutális fölénnyel győztek volna a kommunisták ezért az amcsik betiltották az indulásukat délen, cserébe szovjetek... nekik semmit se kellett csinálniuk, csak hagyniuk, hogy északon élők megválasszák a híres partizánvezért, Kim Ir Szent aki kikiáltotta a Koreai Népköztársaságot.
'48-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta a félszigetet, amerikaiak még '50-ben is ott voltak...
Persze, hogy utána rajtunk csattant az ostor amikor '56-ban dobbantani akartunk...

A jenki báb vezetést az általad írtakon kívül további okok miatt sem szerették, mely okok miatt a kommunisták társadalmi támogatottsága sokkal magasabb volt:
- Az USA és Japán már az I VH előtt is és az I VH alatt is szövetségesek volt és az Oroszország elleni gyarmatosítási kísérlet, a szovjet-oroszországi intervenció fő erejét is a japán hadsereg adta a távol-keleti (szibériai) területen. Az USA már 1905-ben elismerte a japán befolyást Koreában (Taft–Katsura memorandum). Cserébe a japánok akkor elismerték az amerikai uralmat a Fülöp-szigetek felett. A 1910-es formális megszállás után elismerték Koreát japán részének. Az I. VH után a párizsi béketárgyalásokon a nyugati nagyhatalmak ismét úgy döntöttek, Korea Japán gyarmata marad. (Az emigráns kormány képviselőit a franciák be sem engedték.) Ezzel az USA és a többi nyugati hatalom nem vívta ki a koreaiak szimpátiáját.
- Miközben a kommunisták kínai és szovjet támogatással a japán uralommal szembeni fegyveres, aktív ellenállást szerveztek, addig az USA-t 1945-ig nem érdekelte különösebben Korea és nem is tettek semmi érdemit Korea japán megszállása ellen. Az aktív harcot folytató kommunista ellenállókkal ellentétben a Li Szin Man vezette nacionalista ideiglenes kormánynak Amerikából csak szavakra futotta.
- 1943-ban Teheránban Roosevelt azt mondta, hogy "a koreaiaknak szükségük van bizonyos tanulási időre, valószínűleg mintegy negyven évre, mielőtt teljes függetlenséget kapnának". Mondta ezt annak ellenére, hogy korábban Roosevelt, Winston Churchill és Csang Kaj-sek abban állapodtak meg hogy Korea annak idején (Japán legyőzése után) szabad és független lesz és ehhez a megállapodáshoz a Szovjetunió is csatlakozott. Azután 1945-ben Jaltában az amerikai elnök már nem a függetlenséget, hanem négyhatalmi gyámság létrehozását javasolta az USA, a Szovjetunió, Kína és Nagy-Britannia részvételével. Sztálin, bár nem fogadta kitörő
lelkesedéssel a javaslatot, szóban mégis jóváhagyását adta rá. Végül Potsdamban döntöttek a hatalmak arról, hogy a 38. szélességi foknál elválasztva két megszállási övezetre osztják Koreát és erre szintén az amerikai elnök tett javaslatot. (Attól félve, hogy a helyileg jobb pozícióban lévő és nagyobb erővel rendelkező szovjet csapatok esetlegesen gyorsabban nyomulnak előre és befolyásuk alá vonják a teljes félszigetet.) Tehát Korea függetlensége helyett annak közös megszállása amerikai kezdeményezésre történt.
- 1945-ben az akkor még harcoló, de vereségüket japánok átadták a hatalmat. Jo Unhjong lett az Ideiglenes Közigazgatási Bizottság vezetője, majd megalakult a Koreai Függetlenséget Előkészítő Bizottság, mely a kormány szerepét töltötte be. Augusztusban a szovjet csapatok egy hónappal korábban érkeztek, mint az amerikaiak (még a japán megadás előtt) és még Szöult is megszállták. De a Potsdami megállapodás alapján visszavonultak 38. foktól északra. Bár megtehették volna, hogy erőből megszállják és megtartják az egész országot. A szovjet megszállás hatására megalakultak a népi bizottságok, amelyek még az amerikai csapatok érkezése előtt összehívtak egy kongresszust, majd szeptember 6-án kikiáltották a Koreai Népköztársaságot. Az amerikai csapatok parancsnoksága a partraszállás után feloszlatta a népi bizottságokat, katonai kormányzatot állított fel, s a japán gyarmati adminisztrációt visszahelyezte hivatalába. Ez mélységes felháborodást váltott ki. A tömeges tiltakozás miatt a japán visszakormányzó hatalomba való visszahelyezését Douglas MacArthur visszavonta.
- Míg északon a japán ellen harcoló kommunista ellenállásból került ki a vezetés, addig délen az amerikai bábkormányba sok korábbi japán kollaboráns került be. Az amerikaiaknak megfeleltek azok, akik, már a korábbi megszálló japánokat is kiszolgálták. Viszont a nép ezt egyáltalán nem nézte jó szemmel.
- Li Szin Man maga sem volt fedhetetlen figura. Ő ugyan végig a japán uralom ellen volt, de például 1925-ben sikkasztással vádolva váltották le az ideiglenes kormány éléről, amikor kettészakadt az 1919-ben egyesített emigráns vezetés.
- Északon nekiláttak a földosztásnak, míg délen maradtak a (lényegében feudális) birtokviszonyok.
- Az északi, kommunista részen sorra államosították az előzőleg japán kézben levő gyárakat és vállalatokat. Ezzel szemben délen megtartotta gazdasági hatalmát a japán megszállókkal együttműködő gazdasági elit.
- Délen élelmiszerhiány alakult ki. Ez, a korrupció, a kollaboránsok hatalmának megmaradása és az elnyomó intézkedések hatására 1946 őszén az össznépi elégedetlenség általános sztrájkhoz és parasztfelkeléshez vezetett. A megmozdulást az amerikai hadsereg és a koreai rendőrség verte le.
- A megmozdulások folytatódtak és az 1948-as választás kampányában 323-an haltak meg az utcai összecsapások, merényletek során, több ezer baloldali szimpatizánst pedig börtönbe zártak.

A kommunistákat nemes egyszerűséggel törvényen kívül helyezték a demokrácia mind nagyobb dicsóségére, mivel elsöprő fölénnyel nyertek volna a rendkívül népszerűtlen vezetéssel. A baloldali pártok bojkottálták a választást az erőszakos elnyomás miatt. Így a választást érdemi ellenfelek nélkül nyerték Li Szin Man-ék.
A valós társadalmi támogatottságot jelzi, hogy az 1948 márciusi választás után röviddel 1948 áprilisában Csedzsun tört ki felkelés, amelynek egy éve alatt mintegy 160 falu puszult el és 30 000 ember halt meg. A hadsereg egyes egységeinél lázadás tört ki, amit szintén drasztikus eszközökkel vertek le.
 

laiki

Well-Known Member
2013. május 23.
2 979
5 499
113
Hát nem tudom, kommunisták sosem nyertek szabad országos választást, sehol.

Már amennyiben kizárólag azt tekintjük szabad választásnak, ahol a kommunistáknak vagy nincs esélyük, vagy ha esélyük lenne, akkor betiltják, kizárják, ellehetetlenítik őket. A kommunisták természetesen nem nyerhettek a nyugati blokkban, az USA és szövetségesei által uralt országokban, a nyugati játékszabályok szerint. Mint ahogy keleten meg a "demokratikus" pártok nem nyerhettek választást az ottani játékszabályok szerint.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kommunizmus jó dolog és a kommunisták valami csodálatos módon vezették volna az uralmuk alatt lévő országokat. De abból kár következtetést levonni, hogy szélsőségesen kommunista ellenes országokban, az ellenfélnek lejtő pályán, az ellenfél játékszabályai szerint, gúzsba kötve, ellehetetlenítve, kizárva, nem tudnak nyerni az ellenfél játékában. Úgy nehéz nyerni, hogy ha el is engedik őket indulni, akkor is ellenük van a sajtó, a politikai elit, a gazdasági érdekkörök, nincs pénzük, stb..
Amikor pedig ennek ellenére nyerésre állnak, akkor kizárják őket. Részben erről szólt 1947 óta a Truman féle feltartóztatási doktrina. A kommunisták hatalomra kerülésének minden eszközzel való megakadályozásáról.
Egyébként ahol nincs lényegében kizárva a rendszer által a győzelmük, ott időnként nyernek választást. Lásd idén például Bolivia. De Venezuelában sem puccsal nyertek.

A "híres partizánvezér" a szovjet hadsereg tisztje volt, a SZU-ból tért vissza 1945-ben. A helyi kommunistákat hamarosan kivégeztette szinte az utolsó szálig. A partizánhistória legenda.

Ez így nem igaz. Kim Ir Szen valóban közvetlenül a Szovjetunióból érkezett 1945-ben, mint ahogy Li Szin Man pedig az USA-ból. Viszont Kim Ir Szen az 1930-as években részt vett a Japán ellenes fegyveres ellenállásban a kínai kommunisták támogatásával.

Egyébként délen pont ugyanúgy diktatúra volt 1945-től gyakorlatilag 1993-ig, mint északon. Li Szin Man hatalmának megszilárdítása jegyében 1950-re már 30 ezer politikai fogoly került börtönbe Dél-Koreában. Felállíttatta a Nemzeti Tanácsadói Ligát a kommunisták és baloldaliak átnevelésére, a parasztokat hasonló módszerekkel vették rá a szerződéskötésre a ligával, mint ahogy nálunk a TSZ-esítés ment. A liga halállistájára 300 ezer név került fel. A dél-koreai hadsereg az országban több mészárlást is elkövetett, a potenciális felforgatókat pedig összegyűjtötték és táborokba zárták, ahol sokszor kínozták és éheztették őket. A 2006-ban felállított dél-koreai Igazság és Megbékélés Bizottsága legalább 100 ezerre becsülte a kivégzettek számát, azonban létezik 300 ezer fős becslés is.
1960-ban Li Szin Man-t végül is egy felkelés döntötte meg. Azután jött Pak Csong Hi, aki 1961-ben államcsínnyel került hatalomra. A legkevésbé sem voltak barátságosak a hatalomgyakorlási eszközei. Őt 1979-ben megölték. A következő évben Cson Du Hvanék csináltak puccsot, amikor bábjának szánt elnök nem volt eléggé engedelmes. Cson Du Hvan-t később még halálra is ítélték a viselt dolgai miatt, de persze amnesztiát kapott. Az 1988-ban Cson Du Hvan után következő elnököt (aki Cson Du Hvan embere volt) is rövidesen 17 évre elítélték a kvangdzsui felkelés vérbefojtásában játszott szerepéért és korrupcióért. De természetesen kéz kezet mos alapon ő is amnesztiát kapott.
Az 1960-as - '70-es években az erőszakos katonai kormányzás mellett más hagyományokat is folytattak. Például több volt vigasznő pereli saját kormányát az emberi méltóságok megszegése miatt, mert a dél-koreai kormány az 1960-as és 1970-es években szexuális célzatú kereskedelmet folytatott az ott állomásozó amerikai sereggel, és kényszerítette őket, hogy prostituáltként dolgozzanak. Pont mint a japánok a megszállás alatt.
Az 1980-as kvangdzsui diák felkelés sem véletlenül tört ki. Ez a koreaiak 1956-ja. Csúnyán leverték.

De 1993 óta is sokkal inkább oligarchikus berendezkedés van Dél-Koreában, mint demokratikus. A cseboloké a valódi hatalom. Az ő embereik kerülnek az elnöki székbe. Jó pár volt elnököt elítéltek már különböző bűncselekményekért. A régi emberek is sokszor visszaköszönnek. Például 2013-tól 2016-ig a nem túl szép emlékű Pak Csong Hi lánya volt az elnök, aki már 1974-től, az anya meggyilkolásától kvázi first lady volt az apja mellett. Természetesen korrupcióba bukott bele és 24 év börtönre ítélték. Az ő elődje a közismerten nem túl nagy észlény I Mjong Bank volt. Szintén elítélték 15 évre korrupcióért. Az ő elődje, No Mu Hjon is nem túl meglepő módon korrupcióba bukott bele, de ő öngyilkos lett mielőtt elítélték volna.

Nem gondolom, hogy a dél-koreai politikai vezetésnek olyan hű de nagy erkölcsi fölénye lenne Észak-koreával szemben.

Észak-Korea 1980-as évek elejéig nem állt érdemben rosszabbul mint dél. Dél részben akkor kezdet elhúzni, amikor a szovjet kommunizmus gazdaságilag összeomlott és észak magára maradt az amerikaiak és szövetségeseik embargójával szemben. Másrészt dél felemelkedésének oka, hogy a globalizáció első körében végbe ment gyors japán gazdasági növekedés után miatt a japán bérek megemelkedtek. 1990-től a japán gazdaság megrekedt. A tőke pedig a '80-as évektől olcsóbb, de szorgalmas, tanulékony munkaerőt keresett, amit részben Dél-Koreában talált meg. Azonban ha északon lehetőség lett volna befektetni, akkor észak is bejárta volna a kínai utat és most nem lenne akkora anyagi különbség a két ország között.
Fenneknek igaza van, hogy a 60 éves embargó nélkül már északon is réges-régen dübörögne gazdaságilag. Egyszerűen annyi a különbség, hogy észak nagy testvére vesztett a hidegháborúban, míg dél nagy testvére nyert. Ezért dél nagy testvére meg tudja fojtani gazdaságilag északot és északon most kétségtelenül rosszabb élni, mint délen. De ez nem a déli politikai berendezkedés erkölcs fölényéből következik. Az ugyanis velejéig romlott.
 

laiki

Well-Known Member
2013. május 23.
2 979
5 499
113
Az, hogy 1980 óta nem volt újabb felkelés Dél-Koreában, hanem "csak" tömegtüntetésekel háborog rendszeresen a jó nép a csodálatos vezetői ellen, a '80-as évektől kezdődött gazdasági felemelkedésnek és életszínvonal növekedésnek köszönhető. Ez ad némi stabilitást és legitimitást a rendszernek. Mint ahogy a kínai névlegesen kommunista (valójában jelenleg az egyik leginkább kapitalista) berendezkedés legitimitását is a kínai életszínvonal emelkedés adja. Dél-Koreában már van egy olyan életszínvonala és életszínvonal emelkedése az embereknek, ami miatt úgy érzik, hogy van veszteni valójuk és nem mennek neki a fegyverek csövének. De azt kár lenne hinni, hogy Dél-Koreában olyan nagy az elégedettség a jelenlegi politikai rendszerrel kapcsolatban.
 

fonak9

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
2 419
3 784
113
Az, hogy 1980 óta nem volt újabb felkelés Dél-Koreában, hanem "csak" tömegtüntetésekel háborog rendszeresen a jó nép a csodálatos vezetői ellen, a '80-as évektől kezdődött gazdasági felemelkedésnek és életszínvonal növekedésnek köszönhető. Ez ad némi stabilitást és legitimitást a rendszernek. Mint ahogy a kínai névlegesen kommunista (valójában jelenleg az egyik leginkább kapitalista) berendezkedés legitimitását is a kínai életszínvonal emelkedés adja. Dél-Koreában már van egy olyan életszínvonala és életszínvonal emelkedése az embereknek, ami miatt úgy érzik, hogy van veszteni valójuk és nem mennek neki a fegyverek csövének. De azt kár lenne hinni, hogy Dél-Koreában olyan nagy az elégedettség a jelenlegi politikai rendszerrel kapcsolatban.

Hát lehet így is nézni, ez kb. olyan, ahogy a nyugati kommunisták relativizálták a komcsi rendszerek dolgait azzal, hogy náluk is van elég visszásság, volt jó pár értelmiségi, aki ilyen érvekkel védelmébe vette Sztálint, Maót, Pol Potot, hogy a Nyugatnak semmi morális alapja sincs őket kritizálni mert Amerikában meg "verik a négereket", meg Vietnámban "imperialista háborút" folytatnak stb. Délkelet-Ázsián nyugati liberális demokráciát számon kérni eleve fura, nem olyan volt a mentalitás. Mindenesetre Dél-Koreában nem élethosszig uralkodtak a vezetők (kivéve Pak Csong Hi-t, mert őt lelőtte a testőrfőnöke). Pak lánya meg tömegtüntetések után kényszerült távozni.

Észak-Korea egy fura terméke a hidegháborúnak valóban, ha annak idején elfoglalják az egész félszigetet a komcsik, lehet hogy az egyesült kommunista Korea elérné a mai Vietnam fejlettségét és ahhoz hasonló rendszer lenne. Így viszont kialakult egy olyan rendszer, amely nem képes a kínai utat követni, mert az elnyomás lazítása biztosan robbanáshoz vezetne, olyan messzire mentek, és egyik szomszéd sem érdekelt egy ilyen robbanás bekövetkeztében igazából.