Ezzel szemben viszont a valóság a következő:
Az USA-n kívül minden érdekeltnek nagyon jó lenne az USA kivonulása és az egyesítés
- Észak és Dél egyaránt megszabadulna a létüket fenyegető, pusztító háború rémétől. Megszabadulna a nagyon költséges, túlméretes hadsereg fenntartásától. Eltörölhetnék a kevéssé népszerű sorkatonaságot. A most katonáskodók jelentős részét átirányíthatnák a termelésbe.
- Dél hozzájutna a jelenlegi lakossága felét kitevő olcsó munkaerőhöz és az északon nagyobb mértékben megtalálható ásványkincsek kiaknázásához. Hozzájutna az olcsó orosz energiahordozók és nyersanyagok csővezetékes és vasúti szállítási lehetőségéhez. Hozzájutna vasúti és közúti összeköttetéshez a kínai piac felé. Lenne egy 1,5-szeresére növelt belső piaca.
- Észak gyakorlatilag mindennek örülne, amit az egyesítés és az amerikai embargóból való kitörés hozhat neki. Energiahordozók, nyersanyagok, tőkebefektetés, termelő eszközök, áram, műtrágya, élelmiszer, gyógyszerek, tudás, stb...
- Oroszország örömtáncot járna, hogy a koreai jenki erők és a Dél-Korea jelentette katonai fenyegetés kiesik. Hogy egy fizetőképes, immár 77 milliós lakosságú vevőnek szállíthat energiahordozót, nyersanyagot, élelmiszert, mezőgazdasági termékeket és bármi mást. Valamint jó ár/érték arányban vehet olyan műszaki árucikkeket, amelyeket korábban Nyugat-Európából vásárolt, de az amcsik keresztbe tettek az embargós nyomással.
- Kína örömtáncot járna, hogy a koreai jenki erők és a Dél-Korea jelentette katonai fenyegetés kiesik, valamint hogy gyakorlatilag mindent is szállíthat egy immár 77 millióssá váló piacra. Esetleg még a jövedelmező északi tőkebefektetésekhez is odaengedik egy alku részeként. Bármilyen módon és mértékben gyengül a térségben az USA befolyása, az Kínának jó.
- Japánnak nem osztanak lapot, de még Japán is örülne, hogy nem fenyegetik többé az északi rakéták. Örülne annak is, hogy a jenki kivonulás precedenst teremt, valamint kiesik a mumus Észak-Korea, így számottevően megnő annak esélye, hogy a jövőben Japán is megszabadulhasson az amerikai megszállástól. A növekvő koreai piac is jelenthet többlet lehetőséget a japán cégeknek. Ezzel szemben állhat az aggodalom a megerősödő versenytárs miatt, de ezzel együtt is, még Japán számára is pozitív lenne a mérleg.
Az északi vezetés köszöni szépen nagyon kiválóan le tudna lenni a kínaihoz hasonló egy ország két rendszer modellel, mondjuk 20-25 évre biztosítva a hatalmukat és azzal, hogy ezután is garantálják a sértetlenségüket. Kim Jong Un már most is a kínai névlegesen, a politikai hatalom tekintetében kommunista, de gazdaságilag kapitalista berendezkedés irányába igyekszik elmozdulni. Ha az egyesítéssel kinyílnak a gazdasági lehetőségek, akkor egy ugrásszerűen fejlődő és gazdagodó észak ura maradhat korlátozott ideig és annyi pénzt szedhet össze ő is és az északi vezetés többi tagja is, amennyijük e nélkül soha nem lehetne. Ha majd esetleg le kell lépni, akkor olyan vagyonnal tehetik majd, hogy a gyerekeiknek és unokáiknak sem lesz gondja. Közben pedig nem egy gyomorgörcs lenne az uralkodásuk minden pillanata a folyamatos pengeélen táncolás miatt.
A déli vezetés valószínűleg még abba is belemenne a fentiekben írt előnyök miatt, ha náluk is egy papíron erőteljesen felpuhított kommunista, gyakorlatilag, gazdasági értelemben kapitalista rendszer lenne. A csebolok jelenlegi oligarchikus rendszere és a koreai látszatdemokrácia nem áll túl távol egy kínai jellegű berendezkedéstől. Azt pedig azonnal, boldogan aláírnák, amit a kínaiak Hongkongban és Makaóban fenntartottak. Ha megmarad a gazdasági hatalmuk, sőt gazdagodhatnak az egyesítés révén, akkor az már kevésbé lényeges, hogy papíron demokráciának, korporációs féldemokráciának (Hongkong), vagy kommunista párt egyeduralmának hívják-e azt a rendszert, amiben a konkrét családok ugyanúgy kiskirályt játszhatnak.
És még az sem elképzelhetetlen, hogy a jónép egy egyesített választáson inkább az északi szociális vívmányokat választaná, a délen már elért gazdaági fejlettséggel és életszínvonallal vegyítve. Ha 1948-ban megtartották volna a korábban tervezett egységes választást a félszigeten úgy, hogy nincsenek kizárva, betiltva a kommunisták, akkor azon is a kommunisták arattak volna elsöprő győzelmet. Ugye ez volt akkor a háború közvetlen előzménye.
Egyedül az USA-nak érdeke a jelenlegi állapot fenntartása, Dél-Korea megszállva tartása és Észak-Korea mumusként mutogatása a térségbeli katonai, politikai befolyásuk fenntartása céljából. Nem is fognak önként kivonulni.
