Szerintem inkább az az álmodozás, hogy Észak-Koreát meg lehet enni reggelire.
A) 1,2 millió fős hadsereg.
Nem. Egyáltalán nem napi 900 kalórián (kilokalória ha már itt tartunk) vannak tartva. Egyrészt mert ez a szám konkrétan éhenhalást jelent. Auschwitzban az előírás a nehezebb fizikai munkát végzők esetén 2150, a többieknél 1700 kilokalória volt a rabok számára, de sokszor az előbbiek csak 1700, utóbbiak 1300 kilokalóriát kaptak. Azonban ettől olyan mértékben legyengültek, hogy az ottani "ösztönzési módszerek" mellett is teljesen munkaképtelenné váltak. A Gulagon néha levitték 1200 kilokalóriáig az adagokat, aminek durva halálozási ráta volt az eredménye. Ha 900 kilokalóriáét kapnának a katonák, akkor senki nem térne élve haza a sorkatonaságból és már rég kihalt volna az ország. Másrészt az északi lakosság éhezésről szóló hírek túlnyomó része sokkal inkább tekinthető propaganda célú népmesének, vagy legalábbis nagyságrendi túlzásnak, mint valós információnak. Biztos, hogy az átlagember nem dőzsöl. Biztos, hogy hiánygazdálkodás van. Biztos, hogy vannak éhezők, mint mindenhol máshol a világon. De ha a társadalom meghatározó része folyamatosan éheznek, akkor nem lehetne az államhatalmat fenntartani a legkeményebb diktatúrával sem, mert hatalmas tömegeknek egyszerűen nem lenne vesztenivalója. Ezen kívül középkori szinten lévő élelmiszer ellátáshoz (és az sem volt tartós és tömeges éhezés, hanem csak időszakonkénti a rossz termés miatt) középkori népszaporulat társulna. Márpedig az adatok nem ezt mutatják. Harmadrészt abban tökéletesen biztos lehet mindenki, hogy nem hadsereget éhezteti egy ilyen államhatalom. Ennyire egyetlen vezető sem hülye, hogy azokat éheztesse, akiknek fegyvert ad a kezébe. A hadseregben biztosan jobb az ellátás, mint az átlag állampolgár élelmezése.
B) A legóvatosabb becslések szerint is 20 ezer harckocsi, páncélozott harcjármű, 100 mm feletti tüzérségi eszköz (az aknavetőket nem számolva) áll az északi hadsereg rendelkezésére. Elavultak? Igen. De olyan tömegben állnak rendelkezésre, hogy az önmagában rendkívül nehézzé és hosszúvá teszi az erőviszonyok megváltoztatását és döntő jelentőségű veszteség okozását. Az Öbölháborúban Irak kicsivel több, mint fele ennyi (és kb. a jelenlegi észak koraihoz hasonló átlagos színvonalú) technikai eszközzel és kevesebb katonával katonával rendelkezett. De Irak déli részére, és Kuvaitba ennek csak kb. 1/3-a vonult fel. Ezzel az erővel szemben a szövetségeseknek közel 1 millió katonát (2/3-as amerikai), 2250 harci repülőt és helikoptert, 6 repülőgép hordozó köteléket, 3000-nél több harckocsit vontak össze. Önmagban a felvonulás 5 hónapot vett igénybe. 42 napig tartottak a légierő csapásai, hogy meggyengítsék az iraki erőket. Bőven több, mint 100 ezer bevetést repültek. Észak-Korea ellen ennek a duplája kellene és közben az északiaknak ezt tétlenül kellene végig ülniük ahhoz, hogy kellően megtizedeljék őket. Az Öbölháború 75 harci repülőgép, közel 70 harckocsi, és páncélozott harcjármű elvesztésével járt. A repülők és helikopterek többségét olyan faék egyszerűségű csöves légvédelmi tüzérséggel szemben vesztették el, ami ellen ma sincs érdemben jobb védelem, mint akkor. Nagy léptékű, hosszadalmas felvonulás nélkül még csak irányított rakétából sincs annyi, a délieknek és az amerikai hordozón együttvéve, amennyivel az északi haderő végletesen meggyengíthető lenne. A teljes déli légierő, a hadsereg helikopterei és nem egy, hanem mondjuk három amcsi hordozó együttvéve sem tud kiállítani annyi repülőgépet, mint amennyi az Öbölháborúban a szövetségesek oldaláról részt vett, hanem csak kb. 70 %-át. Miközben célpontból meg közel dupla annyi van. A dél-koreai szárazföldi haderőnek haderőnek kb. 2/3 annyi technikai eszköze van, mint amennyivel az Öbölháborúhoz a szövetségesek felvonultak és harmad annyi, mint amennyi Észak-Koreának van. Még ha sikerülne is kellően meggyengíteni az északiakat, akkor is ez garantáltan hónapokig tartana. Közben pedig az északiak rommá tudnak lőni mindent lőtávolságon beléül és ez ellen lényegében nem lehet tenni semmit. Sőt ha az északiak támadnak, akkor ugyan időegység alatt több lesz a veszteségük, de egy olyan darálóba kényszerítik bele délt, amiben a déliek is óriási veszteségeket szenvednek. Márpedig északon katonából kétszer annyi, szárazföldi harceszközből 3-szor annyi van. Egyáltalán nem biztos, hogy meg tudnák állítani a déliek az északi támadást.
C) Ahogy déli oldalon figyelembe veszi bárki az amerikai "segítséget", úgy északon a kínai, vagy orosz segítséget nem kellene kihagyni a számításból
D) A terep összehasonlíthatatlanul kedvezőbb az északiak légicsapások elleni védekezéséhez, mint az iraki sivatag. Nagyon jól kiépített bunker rendszerük van. A hegyek közé nem lát a műholdakon kívül semmi más, csak ami a célok közvetlen közlébe megy, bele a darálóba. A terep olyan, mint Afganisztánban, csak a legyőzendő haderő nagyságrenddel nagyobb és fényévekkel komolyabban felszerelt, még akkor is, ha amúgy elavult technikáról van szó. Ha az északi szárazföldi haderőt akarják aprítani,. akkor nincs mese, közel kell menni ahhoz, hogy esély legyen a felderítésre. 6 km magasról és 15-20 km távolságból egy F-18-as nem fogja kiszúrni az álcázott északi járműveket. Ha pedig közel mennek, akkor a rengeteg légvédelmi eszköz már csak statisztikai alapon is komoly veszteségeket fog okozni. Hellfire lőtávon belül az AH-64, vagy a robotrepülők olyan sűrű légvédelmi tűzzel néznek szembe, hogy óhatatlanul hullani fognak.
E) Az aknavetők nélkül is több, mint 10 ezer eszközt számláló északi tüzérség olyan tűzhengert tud produkálni, amibe ha akár támadás, akár védekezés közben bele kényszerülnének menni a déli csapatok, annak nagyon véres következményei lennének.
F) A koreai katonák nem arabok. Óriási a különbség.
G) Észak-Korea tanulmányozta az Öbölháborút, a 2003-as iraki háborút, Jugoszlávia, Szomália, Afganisztán, Líbia esetét. Legutóbb pedig az ukrajnai, jemeni, szíriai, és friss iraki események is segítik a felkészülésüket. Évtizedek óta tudatában vannak, hogy technikai fölényben lévő ellenséggel szemben kell majd harcolniuk. Évtizedek óta arra készülnek, hogy hogyan ellensúlyozzák ezt a technikai hátrányt a mennyiségi fölényükkel, a nagyobb veszteség tűrésükkel, a terep kihasználásával és annak kihasználásával, hogy a helyi háborúkból volt módjuk megismerni a nyugati technikát, stratégiát, és taktikát.
Fentiek miatt nem kellene olyan mélységesen lenézni az északi haderőt, mint ahogy itt egyesek teszik.
Pláne nem kellene egy háborút kívánni, meg olyanokat írogatni, hogy előbb-utóbb úgyis meg kell támadni Észak Koreát. Ez ugyanis alsó hangon iszonylatos pusztítással járna, de igazából szinte beláthatatlanok a következményei.
Szerencsétlen koreai nép messze nem azt érdemli, hogy megint véres játszótérré változtassák a félszigetet.
A) 1,2 millió fős hadsereg.
Nem. Egyáltalán nem napi 900 kalórián (kilokalória ha már itt tartunk) vannak tartva. Egyrészt mert ez a szám konkrétan éhenhalást jelent. Auschwitzban az előírás a nehezebb fizikai munkát végzők esetén 2150, a többieknél 1700 kilokalória volt a rabok számára, de sokszor az előbbiek csak 1700, utóbbiak 1300 kilokalóriát kaptak. Azonban ettől olyan mértékben legyengültek, hogy az ottani "ösztönzési módszerek" mellett is teljesen munkaképtelenné váltak. A Gulagon néha levitték 1200 kilokalóriáig az adagokat, aminek durva halálozási ráta volt az eredménye. Ha 900 kilokalóriáét kapnának a katonák, akkor senki nem térne élve haza a sorkatonaságból és már rég kihalt volna az ország. Másrészt az északi lakosság éhezésről szóló hírek túlnyomó része sokkal inkább tekinthető propaganda célú népmesének, vagy legalábbis nagyságrendi túlzásnak, mint valós információnak. Biztos, hogy az átlagember nem dőzsöl. Biztos, hogy hiánygazdálkodás van. Biztos, hogy vannak éhezők, mint mindenhol máshol a világon. De ha a társadalom meghatározó része folyamatosan éheznek, akkor nem lehetne az államhatalmat fenntartani a legkeményebb diktatúrával sem, mert hatalmas tömegeknek egyszerűen nem lenne vesztenivalója. Ezen kívül középkori szinten lévő élelmiszer ellátáshoz (és az sem volt tartós és tömeges éhezés, hanem csak időszakonkénti a rossz termés miatt) középkori népszaporulat társulna. Márpedig az adatok nem ezt mutatják. Harmadrészt abban tökéletesen biztos lehet mindenki, hogy nem hadsereget éhezteti egy ilyen államhatalom. Ennyire egyetlen vezető sem hülye, hogy azokat éheztesse, akiknek fegyvert ad a kezébe. A hadseregben biztosan jobb az ellátás, mint az átlag állampolgár élelmezése.
B) A legóvatosabb becslések szerint is 20 ezer harckocsi, páncélozott harcjármű, 100 mm feletti tüzérségi eszköz (az aknavetőket nem számolva) áll az északi hadsereg rendelkezésére. Elavultak? Igen. De olyan tömegben állnak rendelkezésre, hogy az önmagában rendkívül nehézzé és hosszúvá teszi az erőviszonyok megváltoztatását és döntő jelentőségű veszteség okozását. Az Öbölháborúban Irak kicsivel több, mint fele ennyi (és kb. a jelenlegi észak koraihoz hasonló átlagos színvonalú) technikai eszközzel és kevesebb katonával katonával rendelkezett. De Irak déli részére, és Kuvaitba ennek csak kb. 1/3-a vonult fel. Ezzel az erővel szemben a szövetségeseknek közel 1 millió katonát (2/3-as amerikai), 2250 harci repülőt és helikoptert, 6 repülőgép hordozó köteléket, 3000-nél több harckocsit vontak össze. Önmagban a felvonulás 5 hónapot vett igénybe. 42 napig tartottak a légierő csapásai, hogy meggyengítsék az iraki erőket. Bőven több, mint 100 ezer bevetést repültek. Észak-Korea ellen ennek a duplája kellene és közben az északiaknak ezt tétlenül kellene végig ülniük ahhoz, hogy kellően megtizedeljék őket. Az Öbölháború 75 harci repülőgép, közel 70 harckocsi, és páncélozott harcjármű elvesztésével járt. A repülők és helikopterek többségét olyan faék egyszerűségű csöves légvédelmi tüzérséggel szemben vesztették el, ami ellen ma sincs érdemben jobb védelem, mint akkor. Nagy léptékű, hosszadalmas felvonulás nélkül még csak irányított rakétából sincs annyi, a délieknek és az amerikai hordozón együttvéve, amennyivel az északi haderő végletesen meggyengíthető lenne. A teljes déli légierő, a hadsereg helikopterei és nem egy, hanem mondjuk három amcsi hordozó együttvéve sem tud kiállítani annyi repülőgépet, mint amennyi az Öbölháborúban a szövetségesek oldaláról részt vett, hanem csak kb. 70 %-át. Miközben célpontból meg közel dupla annyi van. A dél-koreai szárazföldi haderőnek haderőnek kb. 2/3 annyi technikai eszköze van, mint amennyivel az Öbölháborúhoz a szövetségesek felvonultak és harmad annyi, mint amennyi Észak-Koreának van. Még ha sikerülne is kellően meggyengíteni az északiakat, akkor is ez garantáltan hónapokig tartana. Közben pedig az északiak rommá tudnak lőni mindent lőtávolságon beléül és ez ellen lényegében nem lehet tenni semmit. Sőt ha az északiak támadnak, akkor ugyan időegység alatt több lesz a veszteségük, de egy olyan darálóba kényszerítik bele délt, amiben a déliek is óriási veszteségeket szenvednek. Márpedig északon katonából kétszer annyi, szárazföldi harceszközből 3-szor annyi van. Egyáltalán nem biztos, hogy meg tudnák állítani a déliek az északi támadást.
C) Ahogy déli oldalon figyelembe veszi bárki az amerikai "segítséget", úgy északon a kínai, vagy orosz segítséget nem kellene kihagyni a számításból
D) A terep összehasonlíthatatlanul kedvezőbb az északiak légicsapások elleni védekezéséhez, mint az iraki sivatag. Nagyon jól kiépített bunker rendszerük van. A hegyek közé nem lát a műholdakon kívül semmi más, csak ami a célok közvetlen közlébe megy, bele a darálóba. A terep olyan, mint Afganisztánban, csak a legyőzendő haderő nagyságrenddel nagyobb és fényévekkel komolyabban felszerelt, még akkor is, ha amúgy elavult technikáról van szó. Ha az északi szárazföldi haderőt akarják aprítani,. akkor nincs mese, közel kell menni ahhoz, hogy esély legyen a felderítésre. 6 km magasról és 15-20 km távolságból egy F-18-as nem fogja kiszúrni az álcázott északi járműveket. Ha pedig közel mennek, akkor a rengeteg légvédelmi eszköz már csak statisztikai alapon is komoly veszteségeket fog okozni. Hellfire lőtávon belül az AH-64, vagy a robotrepülők olyan sűrű légvédelmi tűzzel néznek szembe, hogy óhatatlanul hullani fognak.
E) Az aknavetők nélkül is több, mint 10 ezer eszközt számláló északi tüzérség olyan tűzhengert tud produkálni, amibe ha akár támadás, akár védekezés közben bele kényszerülnének menni a déli csapatok, annak nagyon véres következményei lennének.
F) A koreai katonák nem arabok. Óriási a különbség.
G) Észak-Korea tanulmányozta az Öbölháborút, a 2003-as iraki háborút, Jugoszlávia, Szomália, Afganisztán, Líbia esetét. Legutóbb pedig az ukrajnai, jemeni, szíriai, és friss iraki események is segítik a felkészülésüket. Évtizedek óta tudatában vannak, hogy technikai fölényben lévő ellenséggel szemben kell majd harcolniuk. Évtizedek óta arra készülnek, hogy hogyan ellensúlyozzák ezt a technikai hátrányt a mennyiségi fölényükkel, a nagyobb veszteség tűrésükkel, a terep kihasználásával és annak kihasználásával, hogy a helyi háborúkból volt módjuk megismerni a nyugati technikát, stratégiát, és taktikát.
Fentiek miatt nem kellene olyan mélységesen lenézni az északi haderőt, mint ahogy itt egyesek teszik.
Pláne nem kellene egy háborút kívánni, meg olyanokat írogatni, hogy előbb-utóbb úgyis meg kell támadni Észak Koreát. Ez ugyanis alsó hangon iszonylatos pusztítással járna, de igazából szinte beláthatatlanok a következményei.
Szerencsétlen koreai nép messze nem azt érdemli, hogy megint véres játszótérré változtassák a félszigetet.
De túlbecsülni se kell őket, mint ahogy itt teszik páran... Az azért elég ok a kisebb nagyobb pofozkodásra, ha egy fanatikus vezető atommal fenyeget. És van olyan hülye, hogy ha kész lesz, beveti
