Az iráni rendszer korrupt, értelmetlenül elnyomó (a magánszférát és a politikai szférát egyszerre korlátozza) és meglehetősen monolit, nem kedvez a meritokráciának. Márpedig létezik egy széles iráni középosztály, amelynek nem az a gondja, hogy Iránnak erős kormányzata van, továbbá alapvetően nem hiányolja a demokráciát sem, mert azt sem tudja mi az és különösebben nem is érdekli. Egyszerűen csak több lehetőséget szeretne, ami elől a papi-katonai komplexum gazdasági túlhatalma elzárja. Olyan ez mint a Franco-rendszer a hatvanas-hetvenes években. Majdnem pontosan olyan. Hatalmas és a termelőerőket értelmetlenül korlátozó bürokrácia, az alapvető gazdasági pozíciókat az állami tulajdonon és befolyáson keresztül uraló falangista-katonai komplexum és vele szemben egy polgárság, amely egyszerűen nem érti, mit keres itt a múltból ez a hülyeség, ami csak alátesz a polgároknak minden lehetséges módon. Egy önmagát túlélt anakronizmus, akárcsak az iráni iszlám-rendszer is.
Valamiért a kínai példát nagyon kevés állam követi, miszerint hagyni kell a francba a rendszer ideológiai alapjait. Nagyjából szabadjára kell engedni a középosztályt, hogy gazdálkodjon, ahogy csak akar és formálja a kultúrát (minimális állami kontrollal) amerre csak neki jó, cserébe viszont ismerje el a rendszer autoritását a politika terén. Az elnyomó rendszerek 99%-a képtelen erre az ésszerűségre és éppen ezért aláássa saját magát. Teljesen lényegtelen, hogy milyen CIA szándékok működnek éppen Iránban, amikor az iráni középosztály és a hozzájuk csapódó proletár tömegek ténylegesen és joggal elégedetlenek és mivel a problémáik okozója a rendszer, így pillanatok alatt jutnak el az egyszerű gazdsági és társadalmi követelésektől a rendszer lebontásának szándékáig, hiszen követeléseiknek a rendszer monolit volta áll útjában, amely monolitot a rendszert éltető korrupt gazdasági hatalom cementálja.
Irán belülről gyenge, az iráni rendszer gyengeségének főbb tényezői a papság és a Forradalmi gárda mint korrupt gazdasági hatalom. A pénz iránti mohóságuk előbb-utóbb a hatalmukba is kerülhet.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a frankóista Spanyolország hosszú évtizedeken át elvolt a folyamatos munkásfelkelésekkel, értelmiségi ellenállással, diáklázadásokkal, etnikai és politikai hátterű terrorizmussal. Mi több, még egy gerillaháborút is sikerrel levertek a negyvenes évek végén. Semmi nem indokolja, hogy az iráni rendszer bukását feltételezzük bármilyen kisded vagy százezres utcai megmozdulás esetén. A rendszer politikai-katonai hatalma szilárd a népet pedig leverik amíg csak akarják. Itt nincs szíriai helyzet, ahol a kormányzat korrupt hatalma egyben egy vallási kisebbség hatalma is volt egy vallási többség fölött és a forradalmi megmozdulások katalizálódása a közhatalmat ostromlott alevita rendőrkapitányságokká, laktanyákká és repülőterekké változtatta a szunnita tengerben. Szóval, elvben a rendszer addig kitarthat, amíg a vezetői jobb belátásra nem bírják saját magukat, mert a jelenlegi korrupt gazdasági hatalmuk egyben Irán fejlődésének a legnagyobb gátja is és ha Irán helyt akar állni az USA-val, Szaúd-Arábiával és más halálos ellenésgeivel szemben, akkor bizony fejlődnie kell, azt pedig csak az a középosztály tudja véghezvinni, amely jelenleg szeletet kér a tortából!