Nem kötözködni akarok de ez a QasifItt egy nagyobb kép a Sammad-3 drónról.
[BIZTPOL] Jemen
- Téma indítója tong djagbu
- Indítva
-
- Címkék
- houthi
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
W
Wilson
Guest
Ezek a jemeniek mint a többi helyi ökör még akkor is fognak harcolni ha már csak ketten lesznek.Folytatódik az előrenyomulás Marib kormányzóság déli részén
AnsarAllah erői felszabadították Rahba Kulah városát Al-Rahba körzetben(Dél-Marib tartomány).
Húszik Rahba Kulah városában
A jemeni fegyveres erők bejelentése szerint drón csapást mértek a szaúdi Abha város repülőterére. A támadásban néhány Sammad-3 öngyilkos drón vett részt
Sammad-3
Én ezt nem így látom, az igaz a jemeniek még arab szemmel nézve is meglehetősen erőszakosak...
Erőszakos bűncselekmények aránya
De mindenképpen elismerésre méltónak tartom, hogy öt évnyi tengeri és légi blokád után is harcban állnak. Nem nagyon vágok senkit, akik ennyi idő elteltével is képesek reguláris hadviselést folytatni az ellenség mérsékelt létszám-, és totális haditechnikai fölénye ellenére.
Allāhu ʾakbar! Isten a legmagasztosabb!
al-mawt li-ʾAmrīkā! Halál Amerikára!
al-mawt li-ʾIsrāʾīl! Halál Izraelre!
al-laʿnah ʿalā 'l-Yahūd! Átok a zsidókra!
an-naṣr lil-ʾIslām! Győzelem az iszlámnak!
A húszik harci drónjai
A Qasef sorozat fegyveres drónok, amelyeket úgy terveztek, hogy robbanófejjel felszerelve repüljenek a céljaikba. Ezek a drónok valószínűleg Iránból származnak, mivel minden tulajdonságukban majdnem megegyeznek az iráni gyártású Ababil-T drónokkal. Az Ababil-T hatótávolsága 150 km, miközben 30 kg hasznos teherrel rendelkezik, amely képességek valószínűleg hasonlóak a Qasef-1-nél is. A Qasef-1 hossza 2,5 m, szárnyfesztávolsága 3 m, repülési ideje pedig 120 perc. GPS vezérlést használ, és állítólag autonóm módon repül előre beprogramozott útvonal mentén a cél felé.
Húszik fejlesztettek egy továbbfejlesztett változatot, amelyet Qasef-2K-nak hívnak. Az új modell azonban szinte azonosnak tűnik a Qasef-1-vel, és nem világos, hogy miben különbözik az alapváltozattól.
Qasef-1 drón
Qasef-2K
Sammad-1/-2/-3
Az UAV-k következő családja egy húszi vezető, Saleh al-Sammad nevét viseli, akit az arab koalíció 2018 áprilisában megölt egy légicsapásban. A húszik 2018 közepén kezdték meg az UAV használatát. Az ENSZ jelentéseiben korábban „UAV-X” -nek nevezték el.
A Sammad-1 hatótávolsága 500 km. Eredetileg felderítő feladatokra építették, de a húszik több alkalommal is harci drónként használták.
A Sammad-2 az első változat megnövelt hatótávolságú változata, amely 760-900 km megtételére képes. Egyébként meglehetősen hasonlít a Samad-1-hez. A húszik állítólag 10 Samad-2 UAV-t vetettek be 2019 augusztusában, a szaúdi-arábia Shaybah olajmezője elleni támadás során.
A Sammad-3 variáns tovább növelte az UAV hatótávolságát 1200–1500 km-re. 2,8 m hosszú, 4,5 m szárnyfesztávolságú és 0,84 m átmérőjű. 18 kg hasznos terhet képes szállítani. A húszik állítólag 2018 júliusában használták fel a Sammad-3-at az Abu Dhabi Nemzetközi Repülőtér elleni támadásban. Állítólag Rijád támadására is használták, de az üzemanyag elfogyása után a várostól 30 km-re lezuhantak. A Sammad-3 drónok állítólag részt vettek az abqaiqi és khuraisi olajlétesítmények elleni támadásokban 2019 szeptemberében, bár ez az állítás nem került bizonyításra.
Sammad UAV
Húszi propaganda kép a Dubai nemzetközi reptér elleni támadásról. 2019 késő nyarán a húszik bejelentése szerint 3 támadást hajtottak végre különböző emirátusok-beli célpontok ellen. Az akciók tényleges végrehajtásáról nem áll rendelkezésünkre semmilyen információ.
A legsikeresebb szaúdiak elleni támadásra 2019. szeptember 14-én került sor. Az abqaiqi és khuraisi olajlétesítmények elleni összehangolt támadásban 18 drón és 7 rakéta vett részt
A Qasef sorozat fegyveres drónok, amelyeket úgy terveztek, hogy robbanófejjel felszerelve repüljenek a céljaikba. Ezek a drónok valószínűleg Iránból származnak, mivel minden tulajdonságukban majdnem megegyeznek az iráni gyártású Ababil-T drónokkal. Az Ababil-T hatótávolsága 150 km, miközben 30 kg hasznos teherrel rendelkezik, amely képességek valószínűleg hasonlóak a Qasef-1-nél is. A Qasef-1 hossza 2,5 m, szárnyfesztávolsága 3 m, repülési ideje pedig 120 perc. GPS vezérlést használ, és állítólag autonóm módon repül előre beprogramozott útvonal mentén a cél felé.
Húszik fejlesztettek egy továbbfejlesztett változatot, amelyet Qasef-2K-nak hívnak. Az új modell azonban szinte azonosnak tűnik a Qasef-1-vel, és nem világos, hogy miben különbözik az alapváltozattól.
Qasef-1 drón
Qasef-2K
Sammad-1/-2/-3
Az UAV-k következő családja egy húszi vezető, Saleh al-Sammad nevét viseli, akit az arab koalíció 2018 áprilisában megölt egy légicsapásban. A húszik 2018 közepén kezdték meg az UAV használatát. Az ENSZ jelentéseiben korábban „UAV-X” -nek nevezték el.
A Sammad-1 hatótávolsága 500 km. Eredetileg felderítő feladatokra építették, de a húszik több alkalommal is harci drónként használták.
A Sammad-2 az első változat megnövelt hatótávolságú változata, amely 760-900 km megtételére képes. Egyébként meglehetősen hasonlít a Samad-1-hez. A húszik állítólag 10 Samad-2 UAV-t vetettek be 2019 augusztusában, a szaúdi-arábia Shaybah olajmezője elleni támadás során.
A Sammad-3 variáns tovább növelte az UAV hatótávolságát 1200–1500 km-re. 2,8 m hosszú, 4,5 m szárnyfesztávolságú és 0,84 m átmérőjű. 18 kg hasznos terhet képes szállítani. A húszik állítólag 2018 júliusában használták fel a Sammad-3-at az Abu Dhabi Nemzetközi Repülőtér elleni támadásban. Állítólag Rijád támadására is használták, de az üzemanyag elfogyása után a várostól 30 km-re lezuhantak. A Sammad-3 drónok állítólag részt vettek az abqaiqi és khuraisi olajlétesítmények elleni támadásokban 2019 szeptemberében, bár ez az állítás nem került bizonyításra.
Sammad UAV
Húszi propaganda kép a Dubai nemzetközi reptér elleni támadásról. 2019 késő nyarán a húszik bejelentése szerint 3 támadást hajtottak végre különböző emirátusok-beli célpontok ellen. Az akciók tényleges végrehajtásáról nem áll rendelkezésünkre semmilyen információ.
A legsikeresebb szaúdiak elleni támadásra 2019. szeptember 14-én került sor. Az abqaiqi és khuraisi olajlétesítmények elleni összehangolt támadásban 18 drón és 7 rakéta vett részt
Az elmúlt napok során Nyugat-Marib kormányzóságban 10 települést szabadítottak fel az AnsarAllah erői. Dél-Maribban,Rahba körzetben a Morid törzs átállt a húszik oldalára és két brigádot küldött az AnsarAllah csapatainak támogatására. A jemeni fegyveres erőinek rakéta és drón csapatai csapást mértek Rijad körzetére egy Zulfiqar rakéta és négy Sammad-3 UAV bevetésével.
Tisztelgő húszi fegyveresek
Tisztelgő húszi fegyveresek
Második világháborús páncélosok a jemeni háborúban
T-34/85 harckocsi
A T-34 harckocsi több tételben, többféle módon érkezett Jemenbe. Az első szállítmány még az imamátus fennállása idején, 1956. novembere és 1957. augusztusa között érkezett Észak-Jemenbe. Szállítmány értéke 3millió USD tett ki, ami az éves jemeni költségvetés egyharmadának felelt meg. A nyolc hajórakomány sok egyéb fegyverzet mellett 30 db T-34 harckocsit és 56 db SU-100 rohamlöveget tartalmazott. A következő nagyobb mennyiségű T-34 harckocsi az észak-jemeni polgárháborúba beavatkozó egyiptomiak révén került az országba. Az országszerte rozsdásodó T-34-es roncsok még mindig Nasszer kalandjának bizonyítékai. Miután a hatnapos háborút követően a Szuezi-csatornát lezárták, Egyiptom amúgy is korlátozott képessége a nehéz páncélosok külföldre szállítására tovább csökkent, ezért a polgárháború harcait túlélő egyiptomi T-34-esek nagy részét, mintegy 30 darabot átadták Észak-Jemen köztársasági kormányzatának.
Észak-jemeni T-34 harckocsi az 1960-as években
Amikor Dél-Jemen 1967-ben függetlenné vált, hadereje nem rendelkezett harckocsikkal. A szovjet segélyek legelső hullmában 50 darab T-34 harckocsit szállítottak az egyetlen nyíltam marxista arab országnak. Ezeket harckocsikat további 50 követte 1972-ben.
Végül Észak-Jemen további 70 db T-34 harckocsit kapott a Szovjetuniótól 1980-ban. Ez volt a T-34 egyik legutolsó szovjet exportja, 35 évvel a második világháború után.
Az 1980-as években Észak- és Dél-Jemenben egyaránt felszerelték a T-34-eseket utólagosan új rádiókkal és néhány, a hidegháborús szovjet harckocsikkal kompatibilis alkatrészekkel látták el. Az ezredforduló táján az egyesült Jemen fokozatosan megkezdte a megmaradt T-34-esek kivonását, a selejtezés a 2000-es évek végétől a 2010-es évekig tarthatott. Amikor a jelenlegi konfliktus megkezdődött, a selejtezzéssel felhagytak, és mindkét fél igyekezett T-34 harckocsijait újra aktiválni.
Újra használatba vett T-34/85 harckocsik
A T-34-eket továbbra is használják a háborúban, a harcok során eddig 8 darab T-34 veszett oda. A jemeni hadviselő felek (a húszik és a Hadi párti erők) főleg T-55, T-62, kevés T-72, T-80 harckocsit üzemeltetnek, míg a szaúdiak M60A3 és M1A2S Abrams harckocsikat használnak, és minden frakció irányított páncéltörő rakétákkal van felszerelve. Kétségtelen, hogy a T-34-esek alkalmatlanok a hagyományos harckocsik feladatok végrehajtására, de gyalogsági támogatás számára hasznos „mobil tűzfészek” gyanánt még használhatóak.
AnsarAllah T-34 harckocsija, 2018. július
A Hadi-párti Jemeni Nemzeti Hadsereg T-34 harckocsija
Megsemmisült Hadista T-34
A jelenlegi konfliktusnak egyik legérdekesebb eleme az a jemeni T-34-es, amelynek fő fegyverét a harckocsin kívüli zsinórral sütik el. Bizonyos legalább két, és talán több T-34-es is létezett, amelyet ezzel a módszer módosítottak. Ennek a bizarr megoldásnak az oka a 85 mm-es lőszer hiánya és a jemeni harckocsizók vágya, hogy életben maradjanak. A 85 mm-es lőszerek még az 1980-as években könnyen elérhetőek voltak a fegyverek világpiacán. De mivel a legtöbb ország kivonta a T-34-eseket, ezért a rendelkezésre álló lőszerek mennyisége is csökkent. Jemen saját készleteinek egy részét talán szintén felszámolta, amikor kivonták a T-34 harckocsikat.
SZU-100
A Mutawakkilita Királyság 56 darab SZU-100 rohamlöveget vásárolt a Szovjetuniótól 1957-ben, közvetlenül az észak-jemeni polgárháború megkezdése előtt. Ezek közül csak néhány élte túl a konfliktust, ezek aztán csatlakoztak az új észak-jemeni hadsereghez.
Dél-Jemen ezekből a páncélvadászokból 30 darabot kapott 1968 és 1970 között Csehszlovákiából. Ezek valójában a második világháború után Csehszlovákiában gyártott eszközök voltak. Az újszerű állapotban leszállított páncélosok nagyon népszerűek voltak a dél-jemeni hadseregben.
Amikor a két Jemen 1990-ben egyesült, még mindig három tucat SZU-100 volt az észak / dél kombinált készletből, használható állapotban. Ezek egy része a rövid 1994-es konfliktus során megsemmisült.
Az 1990-es évek végére az SZU-100 bármilyen szerepkörben elavultnak számított, és a jemeni hadsereg visszavonta őket a szolgálatból. A jelenlegi konfliktus kezdetével a T-34-hez hasonlóan a raktárak túlélőit, ha lehetségesnek bizonyult, ismét hadrendbe állították. A jemeniek ebben nagyon kreatívak voltak, például azt találták, hogy egyes polgári teherautók alumínium és műanyag radiátorai megfelelő helyettesítői a második világháborús szovjet eredetijeinek.
A T-34-hez képest nem sok ilyen járművet láttak. Pedig a 100 mm-es fő fegyverzete legalább T-54/55 harckocsikkal (amelyeket mindkét fél használ) vívott harcban esélyt biztosítana a SU-100 számára, a T-72 vagy az M1 Abrams harckocsik egyértelműen megsemmisítő fölényben vannak a rohamlöveggel szemben.
1994-ben Marib közelében megsemmisült SZU-100
2014-ben a húszik által zsákmányolt SZU-100
2015. márciusában mozgósított rohamlöveg Szanaaban
T-34/85 harckocsi
A T-34 harckocsi több tételben, többféle módon érkezett Jemenbe. Az első szállítmány még az imamátus fennállása idején, 1956. novembere és 1957. augusztusa között érkezett Észak-Jemenbe. Szállítmány értéke 3millió USD tett ki, ami az éves jemeni költségvetés egyharmadának felelt meg. A nyolc hajórakomány sok egyéb fegyverzet mellett 30 db T-34 harckocsit és 56 db SU-100 rohamlöveget tartalmazott. A következő nagyobb mennyiségű T-34 harckocsi az észak-jemeni polgárháborúba beavatkozó egyiptomiak révén került az országba. Az országszerte rozsdásodó T-34-es roncsok még mindig Nasszer kalandjának bizonyítékai. Miután a hatnapos háborút követően a Szuezi-csatornát lezárták, Egyiptom amúgy is korlátozott képessége a nehéz páncélosok külföldre szállítására tovább csökkent, ezért a polgárháború harcait túlélő egyiptomi T-34-esek nagy részét, mintegy 30 darabot átadták Észak-Jemen köztársasági kormányzatának.
Észak-jemeni T-34 harckocsi az 1960-as években
Amikor Dél-Jemen 1967-ben függetlenné vált, hadereje nem rendelkezett harckocsikkal. A szovjet segélyek legelső hullmában 50 darab T-34 harckocsit szállítottak az egyetlen nyíltam marxista arab országnak. Ezeket harckocsikat további 50 követte 1972-ben.
Végül Észak-Jemen további 70 db T-34 harckocsit kapott a Szovjetuniótól 1980-ban. Ez volt a T-34 egyik legutolsó szovjet exportja, 35 évvel a második világháború után.
Az 1980-as években Észak- és Dél-Jemenben egyaránt felszerelték a T-34-eseket utólagosan új rádiókkal és néhány, a hidegháborús szovjet harckocsikkal kompatibilis alkatrészekkel látták el. Az ezredforduló táján az egyesült Jemen fokozatosan megkezdte a megmaradt T-34-esek kivonását, a selejtezés a 2000-es évek végétől a 2010-es évekig tarthatott. Amikor a jelenlegi konfliktus megkezdődött, a selejtezzéssel felhagytak, és mindkét fél igyekezett T-34 harckocsijait újra aktiválni.
Újra használatba vett T-34/85 harckocsik
A T-34-eket továbbra is használják a háborúban, a harcok során eddig 8 darab T-34 veszett oda. A jemeni hadviselő felek (a húszik és a Hadi párti erők) főleg T-55, T-62, kevés T-72, T-80 harckocsit üzemeltetnek, míg a szaúdiak M60A3 és M1A2S Abrams harckocsikat használnak, és minden frakció irányított páncéltörő rakétákkal van felszerelve. Kétségtelen, hogy a T-34-esek alkalmatlanok a hagyományos harckocsik feladatok végrehajtására, de gyalogsági támogatás számára hasznos „mobil tűzfészek” gyanánt még használhatóak.
AnsarAllah T-34 harckocsija, 2018. július
A Hadi-párti Jemeni Nemzeti Hadsereg T-34 harckocsija
Megsemmisült Hadista T-34
A jelenlegi konfliktusnak egyik legérdekesebb eleme az a jemeni T-34-es, amelynek fő fegyverét a harckocsin kívüli zsinórral sütik el. Bizonyos legalább két, és talán több T-34-es is létezett, amelyet ezzel a módszer módosítottak. Ennek a bizarr megoldásnak az oka a 85 mm-es lőszer hiánya és a jemeni harckocsizók vágya, hogy életben maradjanak. A 85 mm-es lőszerek még az 1980-as években könnyen elérhetőek voltak a fegyverek világpiacán. De mivel a legtöbb ország kivonta a T-34-eseket, ezért a rendelkezésre álló lőszerek mennyisége is csökkent. Jemen saját készleteinek egy részét talán szintén felszámolta, amikor kivonták a T-34 harckocsikat.
SZU-100
A Mutawakkilita Királyság 56 darab SZU-100 rohamlöveget vásárolt a Szovjetuniótól 1957-ben, közvetlenül az észak-jemeni polgárháború megkezdése előtt. Ezek közül csak néhány élte túl a konfliktust, ezek aztán csatlakoztak az új észak-jemeni hadsereghez.
Dél-Jemen ezekből a páncélvadászokból 30 darabot kapott 1968 és 1970 között Csehszlovákiából. Ezek valójában a második világháború után Csehszlovákiában gyártott eszközök voltak. Az újszerű állapotban leszállított páncélosok nagyon népszerűek voltak a dél-jemeni hadseregben.
Amikor a két Jemen 1990-ben egyesült, még mindig három tucat SZU-100 volt az észak / dél kombinált készletből, használható állapotban. Ezek egy része a rövid 1994-es konfliktus során megsemmisült.
Az 1990-es évek végére az SZU-100 bármilyen szerepkörben elavultnak számított, és a jemeni hadsereg visszavonta őket a szolgálatból. A jelenlegi konfliktus kezdetével a T-34-hez hasonlóan a raktárak túlélőit, ha lehetségesnek bizonyult, ismét hadrendbe állították. A jemeniek ebben nagyon kreatívak voltak, például azt találták, hogy egyes polgári teherautók alumínium és műanyag radiátorai megfelelő helyettesítői a második világháborús szovjet eredetijeinek.
A T-34-hez képest nem sok ilyen járművet láttak. Pedig a 100 mm-es fő fegyverzete legalább T-54/55 harckocsikkal (amelyeket mindkét fél használ) vívott harcban esélyt biztosítana a SU-100 számára, a T-72 vagy az M1 Abrams harckocsik egyértelműen megsemmisítő fölényben vannak a rohamlöveggel szemben.
1994-ben Marib közelében megsemmisült SZU-100
2014-ben a húszik által zsákmányolt SZU-100
2015. márciusában mozgósított rohamlöveg Szanaaban
Jemeni gyártású romboló- és páncéltörő puskák
Egy 2017. augusztus 23-án közzétett videó, amelyet az Ansar Allah („Húszi”) mozgalomhoz hű fegyveres erők „Védelmi Ipari Minisztériuma” készített, számos kézműves gyártású fegyver típust mutat be, romboló- és páncéltörő puskákat 23 mm-es, sőt 30 mm-es kaliberig.. Úgy tűnik, hogy mind a nyolc idegen lőfegyverek jemeni módosításai. A videót először a húszik tulajdonában lévő jemeni AlMasirah tévécsatorna sugározta, és ezeknek a fegyvereknek néhány alapvető tulajdonságát tartalmazza. Meg kell jegyezni, hogy a megadott műszaki leírások nem feltétlenül pontosak. Különösen e fegyverek állítólagos hatótávolságai a valóságban jelentősen változnak a felhasználói készségektől függően - szinte mindig sokkal rövidebbek a leírtaknál.
Sarem mesterlövészpuska
A legérdekesebb fegyver a Sarem volt, amely egy összecsukható kétlábú állvánnyal, modern orosz optikával és 12 ″ hosszabb teljes hosszúsággal módosított Mauser Kar 98k-nak tűnik. A húszik kaliberét „8 mm” -nek adták meg; amely feltehetően az eredeti 7,92x57 mm-es, és nem egy új, igazi 8 mm-es fegyver. Valószínűleg a jugoszláv M48-as másolatról van szó, amelyet többször láttak a régióban. Ezeket a régi puskákat 6x 24 mm-es POSP optikai irányzékokkal látták el. Koruk ellenére ezek a puskák továbbra is veszélyt jelenthetnek a tapasztalt kezekben, különösen ha optikával vannak felszerelve. Húszik szerint a Sarem elsődlegesen rombolópuskának (radartányérok kilövése, technicalok megsemmisítése stb.), és nem általános gyalogsági használatra készült.
A következőkben kézműves gyártású romboló puskák kerülnek bemutatásra, amelyek a szovjet eredetű nehéz géppuskák által használt 12,7 x 108 mm és 14,5 x 114 mm töltényekhez készültek. Világszerte bevett gyakorlat, hogy a szovjet/orosz DShK és KPV típusú nehézgéppuskákból származó fegyverek felesleges csövei kulcsfontosságú szerepet játszanak az ilyen puskák gyártásában. A fegyverek tipikusan egyszerű egylövetű fegyverek. Az ilyen rögtönzött megoldások egyre gyakoribbá válnak, különösen ott, ahol a zsákmányolt vagy megrongálódott harcjárművek állnak rendelkezésre, és lehetőség van a fegyverzet leszerelésére és újbóli felhasználására. Több esetben a sérült fegyvereknél a használható csöveket sikerült megmenteni. Az ilyen kézműves gyártású rombolófegyverek vonzereje annak köszönhető, hogy a személyzet és még a könnyű páncélozott járművek is elég nagy távolságból kilőhetőek vele, ezáltal a fegyver kezelője nehezen észlelhető.
Nem csoda, hogy más országok ipari gyártású nagy kaliberű mesterlövész- és romboló puskáinak hiánya esetén a helyi kézműves gyártású modellek gyakran megjelennek több konfliktuszónában. Az ilyen fegyvereket általában tipikus esztergákkal és marógépekkel felszerelt könnyű műhelyekben gyártják, amelyek viszonylag jó minőségű aknavetők, rombolópuskák és más fegyverek előállítására alkalmasak lehetnek. Bizonyos esetekben közvetlen másolatok készülnek a hagyományos gyártású fegyverekről, például az ISIS által Moszulban működtetett műhelyekben előállított, SPG-9 hátrasiklás nélküli lövegek.
Khatif 12,7 mm-es rombolópuska
A 12,7 x 108 mm-es Khatif puska minden terepen hordozható, súlya 14 kg, hatótávolsága 1500 m.
Ashtar 14,5 mm-es rombolópuska
A 14,5 x 114 mm-es Ashtar rombolópuska súlya 28 kg, hatótávolsága 3000 m. Ezt a jóval nagyobb puskát állvánnyal látták el hátul is, hogy egyensúlyt teremtsen a hosszú, nehéz csövön.
Hasem 20 mm-es rombolópuska
A 20 x 102 mm-es Hasem súlya 28 kg, maximális hatótávolsága 2500 m. A húszik szerint a fegyver képes alacsonyan repülő repülőgépek és helikopterek lelövésére. Ennek a kalibernek a megválasztása nem véletlen. Jemen az egyik olyan ország, amely továbbra is használja az Egyesült Államok 20 mm-es M167 típusú Vulcan légvédelmi rendszereit (VADS), amelyeket általában járművekre szerelnek fel, és ebben a konfliktusban gyakran alkalmazzák a földi célpontok ellen is.
Zulfiqar-1 23 mm-es páncéltörő puska
A Zulfiqar-1 egy 23 x 152 mm-es kaliberű fegyver, amelyet „minden típusú katonai járműre” telepítésre javasolnak, és 2000 m hatásos lőtávolsággal. A fegyver súlya kevesebb, mint 25 kg.
Zulfiqar-2 23 mm-es páncéltörő puska
A Zulfiqar-2 egy nagyobb, körülbelül 62 kg tömegű változat, 4000 m hatótávolsággal.
Kassem 30 mm-es páncéltörő puska
A bemutatott rögtönzött fegyverek közül a legerősebb a 30 mm-es Kassem, amelynek súlya 75 kg, maximális hatótávolsága 5000 m. Úgy tűnik, hogy legalább két variáció létezik ebből a fegyverből.
Egy 2017. augusztus 23-án közzétett videó, amelyet az Ansar Allah („Húszi”) mozgalomhoz hű fegyveres erők „Védelmi Ipari Minisztériuma” készített, számos kézműves gyártású fegyver típust mutat be, romboló- és páncéltörő puskákat 23 mm-es, sőt 30 mm-es kaliberig.. Úgy tűnik, hogy mind a nyolc idegen lőfegyverek jemeni módosításai. A videót először a húszik tulajdonában lévő jemeni AlMasirah tévécsatorna sugározta, és ezeknek a fegyvereknek néhány alapvető tulajdonságát tartalmazza. Meg kell jegyezni, hogy a megadott műszaki leírások nem feltétlenül pontosak. Különösen e fegyverek állítólagos hatótávolságai a valóságban jelentősen változnak a felhasználói készségektől függően - szinte mindig sokkal rövidebbek a leírtaknál.
Sarem mesterlövészpuska
A legérdekesebb fegyver a Sarem volt, amely egy összecsukható kétlábú állvánnyal, modern orosz optikával és 12 ″ hosszabb teljes hosszúsággal módosított Mauser Kar 98k-nak tűnik. A húszik kaliberét „8 mm” -nek adták meg; amely feltehetően az eredeti 7,92x57 mm-es, és nem egy új, igazi 8 mm-es fegyver. Valószínűleg a jugoszláv M48-as másolatról van szó, amelyet többször láttak a régióban. Ezeket a régi puskákat 6x 24 mm-es POSP optikai irányzékokkal látták el. Koruk ellenére ezek a puskák továbbra is veszélyt jelenthetnek a tapasztalt kezekben, különösen ha optikával vannak felszerelve. Húszik szerint a Sarem elsődlegesen rombolópuskának (radartányérok kilövése, technicalok megsemmisítése stb.), és nem általános gyalogsági használatra készült.
A következőkben kézműves gyártású romboló puskák kerülnek bemutatásra, amelyek a szovjet eredetű nehéz géppuskák által használt 12,7 x 108 mm és 14,5 x 114 mm töltényekhez készültek. Világszerte bevett gyakorlat, hogy a szovjet/orosz DShK és KPV típusú nehézgéppuskákból származó fegyverek felesleges csövei kulcsfontosságú szerepet játszanak az ilyen puskák gyártásában. A fegyverek tipikusan egyszerű egylövetű fegyverek. Az ilyen rögtönzött megoldások egyre gyakoribbá válnak, különösen ott, ahol a zsákmányolt vagy megrongálódott harcjárművek állnak rendelkezésre, és lehetőség van a fegyverzet leszerelésére és újbóli felhasználására. Több esetben a sérült fegyvereknél a használható csöveket sikerült megmenteni. Az ilyen kézműves gyártású rombolófegyverek vonzereje annak köszönhető, hogy a személyzet és még a könnyű páncélozott járművek is elég nagy távolságból kilőhetőek vele, ezáltal a fegyver kezelője nehezen észlelhető.
Nem csoda, hogy más országok ipari gyártású nagy kaliberű mesterlövész- és romboló puskáinak hiánya esetén a helyi kézműves gyártású modellek gyakran megjelennek több konfliktuszónában. Az ilyen fegyvereket általában tipikus esztergákkal és marógépekkel felszerelt könnyű műhelyekben gyártják, amelyek viszonylag jó minőségű aknavetők, rombolópuskák és más fegyverek előállítására alkalmasak lehetnek. Bizonyos esetekben közvetlen másolatok készülnek a hagyományos gyártású fegyverekről, például az ISIS által Moszulban működtetett műhelyekben előállított, SPG-9 hátrasiklás nélküli lövegek.
Khatif 12,7 mm-es rombolópuska
A 12,7 x 108 mm-es Khatif puska minden terepen hordozható, súlya 14 kg, hatótávolsága 1500 m.
Ashtar 14,5 mm-es rombolópuska
A 14,5 x 114 mm-es Ashtar rombolópuska súlya 28 kg, hatótávolsága 3000 m. Ezt a jóval nagyobb puskát állvánnyal látták el hátul is, hogy egyensúlyt teremtsen a hosszú, nehéz csövön.
Hasem 20 mm-es rombolópuska
A 20 x 102 mm-es Hasem súlya 28 kg, maximális hatótávolsága 2500 m. A húszik szerint a fegyver képes alacsonyan repülő repülőgépek és helikopterek lelövésére. Ennek a kalibernek a megválasztása nem véletlen. Jemen az egyik olyan ország, amely továbbra is használja az Egyesült Államok 20 mm-es M167 típusú Vulcan légvédelmi rendszereit (VADS), amelyeket általában járművekre szerelnek fel, és ebben a konfliktusban gyakran alkalmazzák a földi célpontok ellen is.
Zulfiqar-1 23 mm-es páncéltörő puska
A Zulfiqar-1 egy 23 x 152 mm-es kaliberű fegyver, amelyet „minden típusú katonai járműre” telepítésre javasolnak, és 2000 m hatásos lőtávolsággal. A fegyver súlya kevesebb, mint 25 kg.
Zulfiqar-2 23 mm-es páncéltörő puska
A Zulfiqar-2 egy nagyobb, körülbelül 62 kg tömegű változat, 4000 m hatótávolsággal.
Kassem 30 mm-es páncéltörő puska
A bemutatott rögtönzött fegyverek közül a legerősebb a 30 mm-es Kassem, amelynek súlya 75 kg, maximális hatótávolsága 5000 m. Úgy tűnik, hogy legalább két variáció létezik ebből a fegyverből.
Második világháborús páncélosok a jemeni háborúban
T-34/85 harckocsi
A T-34 harckocsi több tételben, többféle módon érkezett Jemenbe. Az első szállítmány még az imamátus fennállása idején, 1956. novembere és 1957. augusztusa között érkezett Észak-Jemenbe. Szállítmány értéke 3millió USD tett ki, ami az éves jemeni költségvetés egyharmadának felelt meg. A nyolc hajórakomány sok egyéb fegyverzet mellett 30 db T-34 harckocsit és 56 db SU-100 rohamlöveget tartalmazott. A következő nagyobb mennyiségű T-34 harckocsi az észak-jemeni polgárháborúba beavatkozó egyiptomiak révén került az országba. Az országszerte rozsdásodó T-34-es roncsok még mindig Nasszer kalandjának bizonyítékai. Miután a hatnapos háborút követően a Szuezi-csatornát lezárták, Egyiptom amúgy is korlátozott képessége a nehéz páncélosok külföldre szállítására tovább csökkent, ezért a polgárháború harcait túlélő egyiptomi T-34-esek nagy részét, mintegy 30 darabot átadták Észak-Jemen köztársasági kormányzatának.
Észak-jemeni T-34 harckocsi az 1960-as években
Amikor Dél-Jemen 1967-ben függetlenné vált, hadereje nem rendelkezett harckocsikkal. A szovjet segélyek legelső hullmában 50 darab T-34 harckocsit szállítottak az egyetlen nyíltam marxista arab országnak. Ezeket harckocsikat további 50 követte 1972-ben.
Végül Észak-Jemen további 70 db T-34 harckocsit kapott a Szovjetuniótól 1980-ban. Ez volt a T-34 egyik legutolsó szovjet exportja, 35 évvel a második világháború után.
Az 1980-as években Észak- és Dél-Jemenben egyaránt felszerelték a T-34-eseket utólagosan új rádiókkal és néhány, a hidegháborús szovjet harckocsikkal kompatibilis alkatrészekkel látták el. Az ezredforduló táján az egyesült Jemen fokozatosan megkezdte a megmaradt T-34-esek kivonását, a selejtezés a 2000-es évek végétől a 2010-es évekig tarthatott. Amikor a jelenlegi konfliktus megkezdődött, a selejtezzéssel felhagytak, és mindkét fél igyekezett T-34 harckocsijait újra aktiválni.
Újra használatba vett T-34/85 harckocsik
A T-34-eket továbbra is használják a háborúban, a harcok során eddig 8 darab T-34 veszett oda. A jemeni hadviselő felek (a húszik és a Hadi párti erők) főleg T-55, T-62, kevés T-72, T-80 harckocsit üzemeltetnek, míg a szaúdiak M60A3 és M1A2S Abrams harckocsikat használnak, és minden frakció irányított páncéltörő rakétákkal van felszerelve. Kétségtelen, hogy a T-34-esek alkalmatlanok a hagyományos harckocsik feladatok végrehajtására, de gyalogsági támogatás számára hasznos „mobil tűzfészek” gyanánt még használhatóak.
AnsarAllah T-34 harckocsija, 2018. július
A Hadi-párti Jemeni Nemzeti Hadsereg T-34 harckocsija
Megsemmisült Hadista T-34
A jelenlegi konfliktusnak egyik legérdekesebb eleme az a jemeni T-34-es, amelynek fő fegyverét a harckocsin kívüli zsinórral sütik el. Bizonyos legalább két, és talán több T-34-es is létezett, amelyet ezzel a módszer módosítottak. Ennek a bizarr megoldásnak az oka a 85 mm-es lőszer hiánya és a jemeni harckocsizók vágya, hogy életben maradjanak. A 85 mm-es lőszerek még az 1980-as években könnyen elérhetőek voltak a fegyverek világpiacán. De mivel a legtöbb ország kivonta a T-34-eseket, ezért a rendelkezésre álló lőszerek mennyisége is csökkent. Jemen saját készleteinek egy részét talán szintén felszámolta, amikor kivonták a T-34 harckocsikat.
SZU-100
A Mutawakkilita Királyság 56 darab SZU-100 rohamlöveget vásárolt a Szovjetuniótól 1957-ben, közvetlenül az észak-jemeni polgárháború megkezdése előtt. Ezek közül csak néhány élte túl a konfliktust, ezek aztán csatlakoztak az új észak-jemeni hadsereghez.
Dél-Jemen ezekből a páncélvadászokból 30 darabot kapott 1968 és 1970 között Csehszlovákiából. Ezek valójában a második világháború után Csehszlovákiában gyártott eszközök voltak. Az újszerű állapotban leszállított páncélosok nagyon népszerűek voltak a dél-jemeni hadseregben.
Amikor a két Jemen 1990-ben egyesült, még mindig három tucat SZU-100 volt az észak / dél kombinált készletből, használható állapotban. Ezek egy része a rövid 1994-es konfliktus során megsemmisült.
Az 1990-es évek végére az SZU-100 bármilyen szerepkörben elavultnak számított, és a jemeni hadsereg visszavonta őket a szolgálatból. A jelenlegi konfliktus kezdetével a T-34-hez hasonlóan a raktárak túlélőit, ha lehetségesnek bizonyult, ismét hadrendbe állították. A jemeniek ebben nagyon kreatívak voltak, például azt találták, hogy egyes polgári teherautók alumínium és műanyag radiátorai megfelelő helyettesítői a második világháborús szovjet eredetijeinek.
A T-34-hez képest nem sok ilyen járművet láttak. Pedig a 100 mm-es fő fegyverzete legalább T-54/55 harckocsikkal (amelyeket mindkét fél használ) vívott harcban esélyt biztosítana a SU-100 számára, a T-72 vagy az M1 Abrams harckocsik egyértelműen megsemmisítő fölényben vannak a rohamlöveggel szemben.
1994-ben Marib közelében megsemmisült SZU-100
2014-ben a húszik által zsákmányolt SZU-100
2015. márciusában mozgósított rohamlöveg Szanaaban
De mi azért, ahogy ezt sok fórumozó szeretné, rohasszuk el teljesen és dobjuk ki a 72-eseket.
Lőfegyverek Jemenben
Az egyik oka annak, hogy 21. században a régi világháborús fegyverek továbbra is használatban vannak Jemenben, a fegyverek költségével és elterjedésével magyarázható. A Jemen kapcsán sok tévhit van a lőfegyverekről.
2000-ben az ENSZ 50 millióra becsülte a lőfegyverek számát Jemenben (21 millió lakos). Nem világos, hogyan jutottak el ehhez a hatalmas mennyiséghez, amelyet hiteltelenítettek a katonai újságírói közösségben. Mindazonáltal ezt az adatot tizennyolc évvel később a média továbbra is idézi. Maga a jemeni kormány 2001-ben úgy becsülte, hogy 15-16 millió fegyver (beleértve a hadsereget is) van az országban. 2003-ban a kézifegyverek felmérésével foglalkozó csoport (Small Arms Survey group) kiszámította, hogy Jemenben 7 291 597 lőfegyver volt: 1,5 millió a jemeni fegyveres erőknél, 184 000 a vidéki sejkek vagy más hatóság elismert ellenőrzése alatt, 300 000 a „piacon” (elérhető, de nem személyes tulajdonban van), és 5,578 millió magánkézben. Valószínűleg ez volt a legpontosabb adat. Tíz évvel később, a polgárháború kitörése előtt, a 2013-as becslés 11,5 millióra növelte a magántulajdonban lévő lőfegyverek számát, ami a jemeni hadsereg részleges felbomlásának és az új, külföldről érkező új modern fegyverek áradatának tudható be.
Jemenben fegyvereket „fegyverpiacokon” árulják. Arabul a souq valójában egy szabadtéri piacot jelent, így a szóhasználat technikailag helytelen. Jemenben 300 ismert fegyver souq van. Öt nagy fegyverpiac van az országban, négy északon és egy délen, valamint más magányos souqok vannak szétszórva egész Jemenben. Méretük az apró piaci standoktól kezdve a körülbelül egy amerikai drogéria méretű épületig terjed. A kézifegyver-felmérés 2001-ben átlagosan boltonként 100 fegyvert számított, szem előtt tartva, hogy a kis fegyver-boltokat csak két-három tucatos készletét ellensúlyozzák a nagyobb fegyverpiacok, akár több száz fegyverrel. Emellett sok sarki boltban, zöldségesnél, stb. Is gyakran van két vagy három lőfegyver, ha az ár megfelelő.
A jemeni fegyver piacokon készült fényképek és videók alapján (meg kell említeni, hogy nem okos dolog a filmezés) az árukészlet megoszlása: 85% hidegháborús és modern kori, illetve 15% második világháborús lőfegyver.
2003 előtt a „fegyver ellenőrzés” idegen fogalom volt a jemeniek számára. A 2000-es évek során számos törvényt fogadtak el: betiltották az automata fegyverek (különösen az AK-47-esek) nyílt viselését a városi területeken, valamint megtiltották az AK-47-eseknek az autók utasterében történő szállítását is. 2007-ben erőfeszítéseket tettek a fegyverpiacok visszaszorítására azáltal, hogy betiltották a gépfegyverek, aknavetők és a legnagyobb haszonkulccsal rendelkező RPG-7-ek magáncélú értékesítését. Mindezeket az előirásokat a jemeniek semmibe vették, és a rendőrség meg sem próbálta őket érvényesíteni a vidéki területeken. A polgárháború kezdetével ezekkel a szigorításokkal is felhagytak.
Hamis az közkeletű állítás, hogy a fegyverek Jemenben „olcsóbbak, mint a kenyér”. Éppen az ellenkezője igaz. 2018-ban egy jó állapotú, használt, AK-47 81 467 rialba (326 dollár) került egy jemeni fegyverpiacon. Ugyanebben az évben egy használt félautomata AK típusú puska nagyjából ennyibe került az Egyesült Államokban. A különbség természetesen az, hogy az átlagos éves jövedelem az Egyesült Államokban 44 560 dollár és növekszik, míg Jemenben 600 dollár és csökken. Így egy jemeni fiatalember számára egy puska megvásárlása hasonló ahhoz, ahogy amerikai kortársa készpénzzel fizet egy új autóért. Ehhez járul még Jemen demográfiai helyzete, a fiatalok nagy aránya. Az elhunytak örökösök által örökölt fegyvereinek levonásával évente körülbelül 220 000 fegyver keresleti hiány áll fenn. Az AK-47-esekhez képest a második világháborús puskák ára jóval alacsonyabb, néha 66% -kal. Az Enfield vagy a Mauser ára gyakran vadul ingadoznak, jellemzően attól függően, hogy mennyi lőszer áll rendelkezésre helyben egy időben. Tehát nehéz pontos átlagárat meghatározni.
A jemeni férfiak egy jambiyát (tőrt) kapnak 14. születésnapjukon. Általában ez az első lőfegyver megszerzésének az időpontja is. A jambiya ívelt pengével és keményfa, elefántcsont vagy orrszarvú szarv markolattal rendelkezik. Ezen a 2018-as fotón egy jemeni civil bemutatja jambiyáját és puskáját - egy spanyol M-43-ast, amely a Kar 98k spanyol változata.
Egy Armalite AR-10 Jemenben 2017 folyamán. Ezt a fegyvert ellopták a szudáni hadseregtől, és a Vörös-tengeren keresztül csempészték Jemenbe, ahol fellendült a kereslet.
Egy Szanaa-i fegyverüzlet bejárata
A szanaai fegyverboltban az ügyfeleket jobban érdekli a kinyitható válltámaszos Kalasnyikov, mint a második világháború Enfieldjei és a falon lévő 98k.)
Egy utcai jelenet Jemenben 2009 körül, egy német, 98k-val felfegyverzett civil mögött egy férfi egy brit Enfield-del
Houthi harcos M48B-vel(98k jugoszláv másolata) 2016-ban. A tuson látható matrica fordítása: „Isten a legmagasztosabb, halál Amerikára, halál Izraelre”.
Jemeni fegyverbolt 2014-ben
Az egyik oka annak, hogy 21. században a régi világháborús fegyverek továbbra is használatban vannak Jemenben, a fegyverek költségével és elterjedésével magyarázható. A Jemen kapcsán sok tévhit van a lőfegyverekről.
2000-ben az ENSZ 50 millióra becsülte a lőfegyverek számát Jemenben (21 millió lakos). Nem világos, hogyan jutottak el ehhez a hatalmas mennyiséghez, amelyet hiteltelenítettek a katonai újságírói közösségben. Mindazonáltal ezt az adatot tizennyolc évvel később a média továbbra is idézi. Maga a jemeni kormány 2001-ben úgy becsülte, hogy 15-16 millió fegyver (beleértve a hadsereget is) van az országban. 2003-ban a kézifegyverek felmérésével foglalkozó csoport (Small Arms Survey group) kiszámította, hogy Jemenben 7 291 597 lőfegyver volt: 1,5 millió a jemeni fegyveres erőknél, 184 000 a vidéki sejkek vagy más hatóság elismert ellenőrzése alatt, 300 000 a „piacon” (elérhető, de nem személyes tulajdonban van), és 5,578 millió magánkézben. Valószínűleg ez volt a legpontosabb adat. Tíz évvel később, a polgárháború kitörése előtt, a 2013-as becslés 11,5 millióra növelte a magántulajdonban lévő lőfegyverek számát, ami a jemeni hadsereg részleges felbomlásának és az új, külföldről érkező új modern fegyverek áradatának tudható be.
Jemenben fegyvereket „fegyverpiacokon” árulják. Arabul a souq valójában egy szabadtéri piacot jelent, így a szóhasználat technikailag helytelen. Jemenben 300 ismert fegyver souq van. Öt nagy fegyverpiac van az országban, négy északon és egy délen, valamint más magányos souqok vannak szétszórva egész Jemenben. Méretük az apró piaci standoktól kezdve a körülbelül egy amerikai drogéria méretű épületig terjed. A kézifegyver-felmérés 2001-ben átlagosan boltonként 100 fegyvert számított, szem előtt tartva, hogy a kis fegyver-boltokat csak két-három tucatos készletét ellensúlyozzák a nagyobb fegyverpiacok, akár több száz fegyverrel. Emellett sok sarki boltban, zöldségesnél, stb. Is gyakran van két vagy három lőfegyver, ha az ár megfelelő.
A jemeni fegyver piacokon készült fényképek és videók alapján (meg kell említeni, hogy nem okos dolog a filmezés) az árukészlet megoszlása: 85% hidegháborús és modern kori, illetve 15% második világháborús lőfegyver.
2003 előtt a „fegyver ellenőrzés” idegen fogalom volt a jemeniek számára. A 2000-es évek során számos törvényt fogadtak el: betiltották az automata fegyverek (különösen az AK-47-esek) nyílt viselését a városi területeken, valamint megtiltották az AK-47-eseknek az autók utasterében történő szállítását is. 2007-ben erőfeszítéseket tettek a fegyverpiacok visszaszorítására azáltal, hogy betiltották a gépfegyverek, aknavetők és a legnagyobb haszonkulccsal rendelkező RPG-7-ek magáncélú értékesítését. Mindezeket az előirásokat a jemeniek semmibe vették, és a rendőrség meg sem próbálta őket érvényesíteni a vidéki területeken. A polgárháború kezdetével ezekkel a szigorításokkal is felhagytak.
Hamis az közkeletű állítás, hogy a fegyverek Jemenben „olcsóbbak, mint a kenyér”. Éppen az ellenkezője igaz. 2018-ban egy jó állapotú, használt, AK-47 81 467 rialba (326 dollár) került egy jemeni fegyverpiacon. Ugyanebben az évben egy használt félautomata AK típusú puska nagyjából ennyibe került az Egyesült Államokban. A különbség természetesen az, hogy az átlagos éves jövedelem az Egyesült Államokban 44 560 dollár és növekszik, míg Jemenben 600 dollár és csökken. Így egy jemeni fiatalember számára egy puska megvásárlása hasonló ahhoz, ahogy amerikai kortársa készpénzzel fizet egy új autóért. Ehhez járul még Jemen demográfiai helyzete, a fiatalok nagy aránya. Az elhunytak örökösök által örökölt fegyvereinek levonásával évente körülbelül 220 000 fegyver keresleti hiány áll fenn. Az AK-47-esekhez képest a második világháborús puskák ára jóval alacsonyabb, néha 66% -kal. Az Enfield vagy a Mauser ára gyakran vadul ingadoznak, jellemzően attól függően, hogy mennyi lőszer áll rendelkezésre helyben egy időben. Tehát nehéz pontos átlagárat meghatározni.
A jemeni férfiak egy jambiyát (tőrt) kapnak 14. születésnapjukon. Általában ez az első lőfegyver megszerzésének az időpontja is. A jambiya ívelt pengével és keményfa, elefántcsont vagy orrszarvú szarv markolattal rendelkezik. Ezen a 2018-as fotón egy jemeni civil bemutatja jambiyáját és puskáját - egy spanyol M-43-ast, amely a Kar 98k spanyol változata.
Egy Armalite AR-10 Jemenben 2017 folyamán. Ezt a fegyvert ellopták a szudáni hadseregtől, és a Vörös-tengeren keresztül csempészték Jemenbe, ahol fellendült a kereslet.
Egy Szanaa-i fegyverüzlet bejárata
A szanaai fegyverboltban az ügyfeleket jobban érdekli a kinyitható válltámaszos Kalasnyikov, mint a második világháború Enfieldjei és a falon lévő 98k.)
Egy utcai jelenet Jemenben 2009 körül, egy német, 98k-val felfegyverzett civil mögött egy férfi egy brit Enfield-del
Houthi harcos M48B-vel(98k jugoszláv másolata) 2016-ban. A tuson látható matrica fordítása: „Isten a legmagasztosabb, halál Amerikára, halál Izraelre”.
Jemeni fegyverbolt 2014-ben
Az elmúlt napokban tovább folytak a harcok a keleti arcvonalon. Az Ansar Allah sorozatos rakéta- és dróncsapásokat mért a koalíciós erők táboraira. Súlyos harcok dúlnak a dél-maribi Rahba körzetben, a nyugat-maribi Madhgal körzetben és az Észak-Maribban található Al-Ruwaik tábor környékén. Ez utóbbi tábor kiürítését megkezdték a koalíciós erők.
Al-Ruwaik tábort elhagyó koalíciós menetoszlop
Al-Ruwaik tábort elhagyó koalíciós menetoszlop
A keleti front eseményei néhány térképen (2020. augusztus-szeptember)
Augusztus 9-én Ansar Allah és népi bizottságok erői a tartomány törzseinek közreműködésével hadműveletet indítottak az Al-Kaida és az ISIS terroristái ellen al-Bayda tartomány északnyugati részén. Az elmúlt években a szaúdi vezetésű koalíció hallgatólagos beleegyezésével al-Baydha tartomány északnyugati része az ISIS és az Al-Kaida takfiri-vahabita terroristáinak bázisává vált. A húszi hadművelet, amelynek középpontjában az al-Qurayshiyah és a Walad al-Rabi kerületek álltak, al-Baydha északnyugati részén, 10 nap alatt 1000 km2 területet szabadított fel az ISIS és az al-Kaida terroristáitól. Figyelemre méltó, hogy Ansar Allah művelete során az ISIS és az Al-Kaida terroristáit a szaúdi vezetésű koalíciós harci repülőgépei segítették és légi támogatást nyújtottak a számukra. Vereségük után az ISIS és az Al-Kaida erők maradványai a szaúdi koalíciós területek mélyére, Marib tartományba menekültek
A dzsihadisták legyőzése után az Ansar Allah hadművelete Marib tartomány déli, északi és nyugati részén folytatódik a szaúdi vezetésű koalíció állásai ellen.
Augusztus 30-án a húszik támadást indítottak Marib tartomány déli részén, hogy felszabadítsák al-Amoud falut, az al-Maheliyah körzet központját, és négy napon belül sikerült is felszabadítaniuk a területet. A műveletet során az al-Maheliyah körzetet teljesen felszabadították a szaúdi vezetésű koalíciós erők megszállásától és a harcok al-Rahbah körzetre tevődtek át. Jelenleg ezen a fronton folytatódnak az összecsapások az al-Rahbah körzet teljes felszabadítása érdekében
Augusztus 14-én Ansar Allah heves támadásokat indított Marib északi részén a szaúdi vezetésű koalíció állásai ellen, az al-Kanayis és al-Ruwaik bázisok elfoglalása ezen a fronton a kulcs Marib tartomány mélységébe való betöréshez.
Al-Ruwaik tábor evakuálását szeptember 13-án kezdték meg a koalíciós erők
Augusztus 22-én Ansar Allah hadműveletet indított Marib tartomány nyugati részén a szaúdi vezetésű koalíciós erők állásai ellen azzal a céllal, hogy elfoglalja a stratégiai fontosságú „Maas” bázist. A húszik augusztus 31-én felszabadították Madghal települést, Madghal körzet központját.A "Maas" bázis, mint a szaúdi koalíció székhelye Marib tartomány nyugati részén, a régió legfontosabb támaszpontja, elfoglalása pedig a Marib felszabadításának kulcsa lehet.
A húszik három irányú támadásának középpontjában Marib városa áll, hasonnevű tartomány székhelye. A tartomány a Hadi-rezsim és a rezsim legfőbb jemeni támogatójának számító Iszlah párt utolsó fellegvára a térségben. Az Iszlah párt a Muzulmán testvériség jemeni ága
Húszi harcos letépi a dzsihadisták lobogóját
Augusztus 9-én Ansar Allah és népi bizottságok erői a tartomány törzseinek közreműködésével hadműveletet indítottak az Al-Kaida és az ISIS terroristái ellen al-Bayda tartomány északnyugati részén. Az elmúlt években a szaúdi vezetésű koalíció hallgatólagos beleegyezésével al-Baydha tartomány északnyugati része az ISIS és az Al-Kaida takfiri-vahabita terroristáinak bázisává vált. A húszi hadművelet, amelynek középpontjában az al-Qurayshiyah és a Walad al-Rabi kerületek álltak, al-Baydha északnyugati részén, 10 nap alatt 1000 km2 területet szabadított fel az ISIS és az al-Kaida terroristáitól. Figyelemre méltó, hogy Ansar Allah művelete során az ISIS és az Al-Kaida terroristáit a szaúdi vezetésű koalíciós harci repülőgépei segítették és légi támogatást nyújtottak a számukra. Vereségük után az ISIS és az Al-Kaida erők maradványai a szaúdi koalíciós területek mélyére, Marib tartományba menekültek
A dzsihadisták legyőzése után az Ansar Allah hadművelete Marib tartomány déli, északi és nyugati részén folytatódik a szaúdi vezetésű koalíció állásai ellen.
Augusztus 30-án a húszik támadást indítottak Marib tartomány déli részén, hogy felszabadítsák al-Amoud falut, az al-Maheliyah körzet központját, és négy napon belül sikerült is felszabadítaniuk a területet. A műveletet során az al-Maheliyah körzetet teljesen felszabadították a szaúdi vezetésű koalíciós erők megszállásától és a harcok al-Rahbah körzetre tevődtek át. Jelenleg ezen a fronton folytatódnak az összecsapások az al-Rahbah körzet teljes felszabadítása érdekében
Augusztus 14-én Ansar Allah heves támadásokat indított Marib északi részén a szaúdi vezetésű koalíció állásai ellen, az al-Kanayis és al-Ruwaik bázisok elfoglalása ezen a fronton a kulcs Marib tartomány mélységébe való betöréshez.
Al-Ruwaik tábor evakuálását szeptember 13-án kezdték meg a koalíciós erők
Augusztus 22-én Ansar Allah hadműveletet indított Marib tartomány nyugati részén a szaúdi vezetésű koalíciós erők állásai ellen azzal a céllal, hogy elfoglalja a stratégiai fontosságú „Maas” bázist. A húszik augusztus 31-én felszabadították Madghal települést, Madghal körzet központját.A "Maas" bázis, mint a szaúdi koalíció székhelye Marib tartomány nyugati részén, a régió legfontosabb támaszpontja, elfoglalása pedig a Marib felszabadításának kulcsa lehet.
A húszik három irányú támadásának középpontjában Marib városa áll, hasonnevű tartomány székhelye. A tartomány a Hadi-rezsim és a rezsim legfőbb jemeni támogatójának számító Iszlah párt utolsó fellegvára a térségben. Az Iszlah párt a Muzulmán testvériség jemeni ága
Húszi harcos letépi a dzsihadisták lobogóját
Az NDF felkelés és második (1979-es) határháború
A britek távozásával a NLF (Nemzeti Felszabadítási Front) kezébe került a déli országrész feletti hatalom. A Jemeni NDK kikiáltását követő egy éven belül súlyos frakcióharcok rázták meg a vezető pártot, amely következtében az ország első elnöke egyiptomi száműzetésbe kényszerült. A párt frakciói a gyarmatosítók ellen harcoló négy csoportból eredtek, ezek: a Népi Szocialista Párt, a Dél-Arábia fiai, a Nemzeti Szövetség Pártja és a Nemzeti Front. A négy csoport közötti viszálykodások folyamatosan tükröződtek az államigazgatáson és katonai szervezeten belül is. A folytatódó belharcok a NLF-ben, az ország második fejének Szalim Rubai Ali elnök 1978. júniusi kivégzését eredményezték. A haladó marxista-leninista Dél-Jemen, a belső hatalmi harcai ellenére is következetesen támogatta északi elvtársainak ügyét. Öt észak-jemeni baloldali csoport összefogása révén, akiket elkeserített a forradalom félresiklása, 1976.februárjában megalakították a Nemzeti Demokrata Frontot (NDF), amely fő célját egy “nemzeti demokratikus állam” létrehozásában jelölte meg Észak-Jemenben, emellett szorgalmazták a gazdaság nemzeti és állami ellenőrzés alá helyezését. A déli országrész számottevő anyagi, pénzügyi és logisztikai segítséget biztosított az északi elvbarátok számára, akik döntően a északi országrész sa’áifita szunnitái közül kerültek ki. A déli keményvonalas vezető, Abd al-Fattah Iszmail és a déli erők logisztikai támogatását élvező északi szervezet egy alacsony intenzitású konfliktusba bonyolódott az északi kormányerőkkel 1977-78 során.
Dél-Jemen aktív részvétele a szovjet beavatkozásban az etióp-szomáli Ogadeni háború során, az országot a Szovjetunió legszorosabb térségbeli “szövetségesévé” tette. 1978.februárjában miután a szocialista Dél-Jemen hadügyminisztere, Ali al-Baid hazatért az első hivatalos moszkvai látogatásáról, elrendelte a fegyveres erőkben szolgáló brit technikai személyzet eltávolítását a szervezetből. Egy hónappal később az első szovjet katonai küldöttség tett hivatalos látogatást Dél-Jemenben. Az év hátralevő részében az ország a Szovjetunió Vörös-tengeri támaszpontjává és csatlósállamává változott. Az adeni kikötő a szovjet tengeralattjárók bázisa lett, és a Jemeni NDK hadserege rendszeresen kapott szovjet fegyverszállítmányokat. A szovjet támogatás révén megerősödő déli vezetés, egyre inkább úgy vélte a déli országrész hivatott a két ország egyesítésére. Így történhetett, hogy amikor a déli vezető követe egy találkozóra érkezett az Észak elnökéhez, a titkos üzenetet rejtő aktatáska felrobbant, kioltva al-Ghashmi elnök és a küldönc életét is. Két nappal később, 1978.június 26-án, a déli miniszterelnök Ali Naszir Mohammed megfosztotta hatalmától és kivégző osztag elé állítatta Szalim elnököt. Soha nem tisztázódott megnyugtatóan, ki volt az északi elnök elleni merénylet felelőse. Az események következtében a két jemeni állam közötti kapcsolatok a legmélyebb szintre süllyedtek az 1972-es háború óta.
A néhai al-Ghashmi elnök ellen, még 1978.májusában kitört egy katonai lázadás az ejtőernyős csapatok részvételével, miután kiderült, hogy al-Ghashmi komoly szerepet játszott elődje meggyilkolásában. A Forradalmi Parancsnoki Tanács egy tagja, Abdullah Abd al-Alem vezette zendülők csatlakoztak a NDF-hoz. Al-Ghashmi halála után egy hónappal, július 17-én a jemeni parlament Ali Abdullah Szaleh ezredest választotta Észak-Jemen elnökévé. Amikor Szaleh átvette a hatalmat, meglehetősen komoly zavarok mutatkoztak az állam irányításában. Augusztusban 30 katonatisztet ítéltek halálra összeesküvés vádjával. Nem egészen három hónappal később, október 15-én egy nasszerista csoport államcsínyt kísérelt meg az új vezetés ellen. A fővárosban és az alsó-jemeni Baida tartományban kirobbanó katonai lázadásban az 1. és 5.gyalog dandárok, a katonai rendőrség, valamint civil összeesküvők vettek részt. A puccs kísérletet tömeges letartóztatások és kivégzések követték. A maradék Nasszeristák egyesültek a NDF-al, s az így megerősödött szervezet fokozta katonai aktivitását a Dammt és Al-Baydah közötti területeken. A gerilla tevékenység 1978 utolsó hónapjaiban érte el a tetőfokát. Következő év januárjában a Június 13. Front nevű északi disszidens csoport is csatlakozott a baloldali rebellisekhez. Az NDF lázadók számára Líbia és Dél-Jemen biztosított katonai segítséget. Bár a szocialista Dél-Jemen diplomáciai elszigeteltségbe került expanzionista politikája miatt, viszont előnyt élvezett a dél-arábiai színtéren. Az északon menedéket talált déli disszidens csoportok sokkal gyengébbek voltak, mint 1972-ben; de emellett a Jemeni NDK fegyveres erői is jobban képzettek, és felszereltek voltak, mint északi ellenfeleik. Egy amerikai diplomata szerint ekkor mintegy 1000 szovjet, 500-700 kubai és 100 kelet-német katonai tanácsadó tartózkodott a JNDK területén.
Az északiak hat dandárja egyenként 1200 főt számlált, a páncélos dandárjuk mindössze 21 bevethető harckocsival rendelkezett. Észak-Jemen 1979-ben mindössze 12 kiképzett pilótával rendelkezett, ezért harci gépeik többsége a földön vesztegelt. Az északi hadsereg al-Hamdi megölése következtében megosztott, kimerült és hiteltelen volt.
A két ország közötti nyílt háborúskodás 1979.február 24-én robbant ki. Akárcsak 1972-ben, most is a határvidéken összpontosultak a fegyveres harcok. Március 3-ig az NDF erői, a dél-jemeni reguláris csapatok támogatásával elfoglalták Qa’taba városát és több más települést is Alsó-Jemenben. A déliek előretörése már közvetlenül fenyegette Tai’zz és Ibb városokat. Az USA számára olyannyira aggasztónak tűnt a helyzet, hogy Carter elnök a kongresszusi felhatalmazása nélkül 390 millió dollárnyi fegyvert küldött az észak-jemeni kormányhadsereg számára. A fegyverszállítmány, az azt finanszirozó Szaúd-Arábián keresztül lett eljutattva Észak-Jemenbe. Eközben a harcoló felek, az Arab Liga nyomására tűzszüneti egyezményben állapodtak meg. A rövid háborúban az északiak súlyos vereséget szenvedtek. A vereség legfőbb oka az északi törzsek passzivitása lehetett. Bár szórványos harcok továbbra is folytak, a Jemeni NDK csapatai március 19-én, míg az NDF csapatai március 30-án visszavonásra kerültek. Szaleh és Iszmail egy új egyesülési szerződés készítését jelentette be. Talán dél-jemeni visszavonulás egyik feltétele következtében Szaleh elnök átalakította kormányzatát, ami némileg balosabb jelleget biztosított neki. Júniusban tárgyalásokat kezdett a NDF-tal, amely miniszteri helyeket követelt magának a Szana’a-i kormányzatban. Az események ily módon történő alakulása és a egység erőfeszítések riadóztatták a szaúdiakat, akik gyorsan lecsökkentették az Észak-Jemennek szállított amerikai fegyverzet mennyiségét. Egy észak-jemeni küldöttség Washingtonba utazott, ahol eredménytelenül igyekeztek rávenni az amerikaiakat a közvetlen fegyverszállításokra. A tárgyalások kudarca után Szaleh elnök, az ország régi partneréhez, a Szovjetunióhoz fordult segítségért. Az oroszokkal gyorsan megállapodást kötöttek és 1979 végén már meg is kezdődtek a szállítások. A megállapodás értelmében a szovjet fél 1979 novembere és 1980 februárja között leszállított 300 darab T-55 harckocsit, 40 darab MiG-21 és 20 darab SzU-22 vadászgépet, valamint ismeretlen számú Frog harcászati- és SA-2 légvédelmi rakétát.
Az NDF lázadók 1982.tavaszáig folytatták a harcukat, amikor a kormánycsapatok offenzívája végleg megtörte a baloldali gerillaszervezet ellenállását. Addig is számos tűzszüneti egyezményt kötöttek, több alkalommal látszólag áttörést értek el a tárgyalásokon a szemben álló felek,aztán mégsem lett béke. 1980 februárjában kötöttek egy egyezményt, amely értelmében a NDF öt minisztert delegál a központi kormányba, szabadon engedik a politikai foglyokat, szabad választásokat tartanak és tovább dolgoznak a déli országrésszel való egyesülésen; cserébe a Jemeni NDK csökkenti az NDF számára biztosított támogatást és kivonja néhány katonai egységét a határövezetből.
Néhány héttel később NDF csapatok keltek át ismét a határon, elfoglaltak néhány kisebb várost, elüldözték a helyi sejkeket, és a marxista Dél mintáit követve kezdtek kormányozni. 1980.augusztusának a végén Ali Naszir Mohammed dél-jemeni elnök(aki 1980.áprilisában buktatta meg elődjét Iszmailt) Szana’aba utazott egy újabb tűzszüneti egyezmény megkötése céljából. A tűzszünet rövid életűnek bizonyult, az ellenségeskedés hamarosan újra kezdődött. A gerillák 1980. decemberi és 1981 tavaszi offenzívái lehetővé tették, hogy a baloldali szervezet megvesse a lábát a Szana’a-Taizz-Hudaydah háromszögben, Észak-Jemen szívében. 1981.novemberében Kuvaitvárosban találkozott ismét Szaleh és Ali Naszir, ahol egy újabb tűzszüneti megállapodást kötöttek. Azonban ez a tűzszünet sem volt hosszú életű, a harcok még súlyosabbá váltak, mint annak előtte. Szaleh azután döntötte el, hogy teljes katonai győzelemmel kényszeríti térdre a rebelliseket, hogy eltűnt néhány magas rangú északi katonatiszt 1982. januárjában. A március derekán és az áprilisban megkötött fegyvernyugvási egyezmények is nagyon hamar összeomlottak, utóbbi kiváltotta az északiak végső offenzíváját. NDF erők elfoglalták Juban városkát az északi országrészben, 10 kilóméterre a Népi Jemen határától. A március végétől a JNDK délnyugati részét sújtó heves esőzések és áradások ellehetetlenítették a gerillák utánpótlással való ellátását. Májusban támadásba lendült az észak jemeni hadsereg, 6000 északi törzsi harcos és egy helyi milicia támogatásával. Az összecsapás során az NDF harcosok egyötöde átállt a kormánycsapatok oldalára. A végső tűzszünetet Szaleh és Ali Naszir látták el kézjegyükkel néhány héttel később.
A britek távozásával a NLF (Nemzeti Felszabadítási Front) kezébe került a déli országrész feletti hatalom. A Jemeni NDK kikiáltását követő egy éven belül súlyos frakcióharcok rázták meg a vezető pártot, amely következtében az ország első elnöke egyiptomi száműzetésbe kényszerült. A párt frakciói a gyarmatosítók ellen harcoló négy csoportból eredtek, ezek: a Népi Szocialista Párt, a Dél-Arábia fiai, a Nemzeti Szövetség Pártja és a Nemzeti Front. A négy csoport közötti viszálykodások folyamatosan tükröződtek az államigazgatáson és katonai szervezeten belül is. A folytatódó belharcok a NLF-ben, az ország második fejének Szalim Rubai Ali elnök 1978. júniusi kivégzését eredményezték. A haladó marxista-leninista Dél-Jemen, a belső hatalmi harcai ellenére is következetesen támogatta északi elvtársainak ügyét. Öt észak-jemeni baloldali csoport összefogása révén, akiket elkeserített a forradalom félresiklása, 1976.februárjában megalakították a Nemzeti Demokrata Frontot (NDF), amely fő célját egy “nemzeti demokratikus állam” létrehozásában jelölte meg Észak-Jemenben, emellett szorgalmazták a gazdaság nemzeti és állami ellenőrzés alá helyezését. A déli országrész számottevő anyagi, pénzügyi és logisztikai segítséget biztosított az északi elvbarátok számára, akik döntően a északi országrész sa’áifita szunnitái közül kerültek ki. A déli keményvonalas vezető, Abd al-Fattah Iszmail és a déli erők logisztikai támogatását élvező északi szervezet egy alacsony intenzitású konfliktusba bonyolódott az északi kormányerőkkel 1977-78 során.
Dél-Jemen aktív részvétele a szovjet beavatkozásban az etióp-szomáli Ogadeni háború során, az országot a Szovjetunió legszorosabb térségbeli “szövetségesévé” tette. 1978.februárjában miután a szocialista Dél-Jemen hadügyminisztere, Ali al-Baid hazatért az első hivatalos moszkvai látogatásáról, elrendelte a fegyveres erőkben szolgáló brit technikai személyzet eltávolítását a szervezetből. Egy hónappal később az első szovjet katonai küldöttség tett hivatalos látogatást Dél-Jemenben. Az év hátralevő részében az ország a Szovjetunió Vörös-tengeri támaszpontjává és csatlósállamává változott. Az adeni kikötő a szovjet tengeralattjárók bázisa lett, és a Jemeni NDK hadserege rendszeresen kapott szovjet fegyverszállítmányokat. A szovjet támogatás révén megerősödő déli vezetés, egyre inkább úgy vélte a déli országrész hivatott a két ország egyesítésére. Így történhetett, hogy amikor a déli vezető követe egy találkozóra érkezett az Észak elnökéhez, a titkos üzenetet rejtő aktatáska felrobbant, kioltva al-Ghashmi elnök és a küldönc életét is. Két nappal később, 1978.június 26-án, a déli miniszterelnök Ali Naszir Mohammed megfosztotta hatalmától és kivégző osztag elé állítatta Szalim elnököt. Soha nem tisztázódott megnyugtatóan, ki volt az északi elnök elleni merénylet felelőse. Az események következtében a két jemeni állam közötti kapcsolatok a legmélyebb szintre süllyedtek az 1972-es háború óta.
A néhai al-Ghashmi elnök ellen, még 1978.májusában kitört egy katonai lázadás az ejtőernyős csapatok részvételével, miután kiderült, hogy al-Ghashmi komoly szerepet játszott elődje meggyilkolásában. A Forradalmi Parancsnoki Tanács egy tagja, Abdullah Abd al-Alem vezette zendülők csatlakoztak a NDF-hoz. Al-Ghashmi halála után egy hónappal, július 17-én a jemeni parlament Ali Abdullah Szaleh ezredest választotta Észak-Jemen elnökévé. Amikor Szaleh átvette a hatalmat, meglehetősen komoly zavarok mutatkoztak az állam irányításában. Augusztusban 30 katonatisztet ítéltek halálra összeesküvés vádjával. Nem egészen három hónappal később, október 15-én egy nasszerista csoport államcsínyt kísérelt meg az új vezetés ellen. A fővárosban és az alsó-jemeni Baida tartományban kirobbanó katonai lázadásban az 1. és 5.gyalog dandárok, a katonai rendőrség, valamint civil összeesküvők vettek részt. A puccs kísérletet tömeges letartóztatások és kivégzések követték. A maradék Nasszeristák egyesültek a NDF-al, s az így megerősödött szervezet fokozta katonai aktivitását a Dammt és Al-Baydah közötti területeken. A gerilla tevékenység 1978 utolsó hónapjaiban érte el a tetőfokát. Következő év januárjában a Június 13. Front nevű északi disszidens csoport is csatlakozott a baloldali rebellisekhez. Az NDF lázadók számára Líbia és Dél-Jemen biztosított katonai segítséget. Bár a szocialista Dél-Jemen diplomáciai elszigeteltségbe került expanzionista politikája miatt, viszont előnyt élvezett a dél-arábiai színtéren. Az északon menedéket talált déli disszidens csoportok sokkal gyengébbek voltak, mint 1972-ben; de emellett a Jemeni NDK fegyveres erői is jobban képzettek, és felszereltek voltak, mint északi ellenfeleik. Egy amerikai diplomata szerint ekkor mintegy 1000 szovjet, 500-700 kubai és 100 kelet-német katonai tanácsadó tartózkodott a JNDK területén.
Az északiak hat dandárja egyenként 1200 főt számlált, a páncélos dandárjuk mindössze 21 bevethető harckocsival rendelkezett. Észak-Jemen 1979-ben mindössze 12 kiképzett pilótával rendelkezett, ezért harci gépeik többsége a földön vesztegelt. Az északi hadsereg al-Hamdi megölése következtében megosztott, kimerült és hiteltelen volt.
A két ország közötti nyílt háborúskodás 1979.február 24-én robbant ki. Akárcsak 1972-ben, most is a határvidéken összpontosultak a fegyveres harcok. Március 3-ig az NDF erői, a dél-jemeni reguláris csapatok támogatásával elfoglalták Qa’taba városát és több más települést is Alsó-Jemenben. A déliek előretörése már közvetlenül fenyegette Tai’zz és Ibb városokat. Az USA számára olyannyira aggasztónak tűnt a helyzet, hogy Carter elnök a kongresszusi felhatalmazása nélkül 390 millió dollárnyi fegyvert küldött az észak-jemeni kormányhadsereg számára. A fegyverszállítmány, az azt finanszirozó Szaúd-Arábián keresztül lett eljutattva Észak-Jemenbe. Eközben a harcoló felek, az Arab Liga nyomására tűzszüneti egyezményben állapodtak meg. A rövid háborúban az északiak súlyos vereséget szenvedtek. A vereség legfőbb oka az északi törzsek passzivitása lehetett. Bár szórványos harcok továbbra is folytak, a Jemeni NDK csapatai március 19-én, míg az NDF csapatai március 30-án visszavonásra kerültek. Szaleh és Iszmail egy új egyesülési szerződés készítését jelentette be. Talán dél-jemeni visszavonulás egyik feltétele következtében Szaleh elnök átalakította kormányzatát, ami némileg balosabb jelleget biztosított neki. Júniusban tárgyalásokat kezdett a NDF-tal, amely miniszteri helyeket követelt magának a Szana’a-i kormányzatban. Az események ily módon történő alakulása és a egység erőfeszítések riadóztatták a szaúdiakat, akik gyorsan lecsökkentették az Észak-Jemennek szállított amerikai fegyverzet mennyiségét. Egy észak-jemeni küldöttség Washingtonba utazott, ahol eredménytelenül igyekeztek rávenni az amerikaiakat a közvetlen fegyverszállításokra. A tárgyalások kudarca után Szaleh elnök, az ország régi partneréhez, a Szovjetunióhoz fordult segítségért. Az oroszokkal gyorsan megállapodást kötöttek és 1979 végén már meg is kezdődtek a szállítások. A megállapodás értelmében a szovjet fél 1979 novembere és 1980 februárja között leszállított 300 darab T-55 harckocsit, 40 darab MiG-21 és 20 darab SzU-22 vadászgépet, valamint ismeretlen számú Frog harcászati- és SA-2 légvédelmi rakétát.
Az NDF lázadók 1982.tavaszáig folytatták a harcukat, amikor a kormánycsapatok offenzívája végleg megtörte a baloldali gerillaszervezet ellenállását. Addig is számos tűzszüneti egyezményt kötöttek, több alkalommal látszólag áttörést értek el a tárgyalásokon a szemben álló felek,aztán mégsem lett béke. 1980 februárjában kötöttek egy egyezményt, amely értelmében a NDF öt minisztert delegál a központi kormányba, szabadon engedik a politikai foglyokat, szabad választásokat tartanak és tovább dolgoznak a déli országrésszel való egyesülésen; cserébe a Jemeni NDK csökkenti az NDF számára biztosított támogatást és kivonja néhány katonai egységét a határövezetből.
Néhány héttel később NDF csapatok keltek át ismét a határon, elfoglaltak néhány kisebb várost, elüldözték a helyi sejkeket, és a marxista Dél mintáit követve kezdtek kormányozni. 1980.augusztusának a végén Ali Naszir Mohammed dél-jemeni elnök(aki 1980.áprilisában buktatta meg elődjét Iszmailt) Szana’aba utazott egy újabb tűzszüneti egyezmény megkötése céljából. A tűzszünet rövid életűnek bizonyult, az ellenségeskedés hamarosan újra kezdődött. A gerillák 1980. decemberi és 1981 tavaszi offenzívái lehetővé tették, hogy a baloldali szervezet megvesse a lábát a Szana’a-Taizz-Hudaydah háromszögben, Észak-Jemen szívében. 1981.novemberében Kuvaitvárosban találkozott ismét Szaleh és Ali Naszir, ahol egy újabb tűzszüneti megállapodást kötöttek. Azonban ez a tűzszünet sem volt hosszú életű, a harcok még súlyosabbá váltak, mint annak előtte. Szaleh azután döntötte el, hogy teljes katonai győzelemmel kényszeríti térdre a rebelliseket, hogy eltűnt néhány magas rangú északi katonatiszt 1982. januárjában. A március derekán és az áprilisban megkötött fegyvernyugvási egyezmények is nagyon hamar összeomlottak, utóbbi kiváltotta az északiak végső offenzíváját. NDF erők elfoglalták Juban városkát az északi országrészben, 10 kilóméterre a Népi Jemen határától. A március végétől a JNDK délnyugati részét sújtó heves esőzések és áradások ellehetetlenítették a gerillák utánpótlással való ellátását. Májusban támadásba lendült az észak jemeni hadsereg, 6000 északi törzsi harcos és egy helyi milicia támogatásával. Az összecsapás során az NDF harcosok egyötöde átállt a kormánycsapatok oldalára. A végső tűzszünetet Szaleh és Ali Naszir látták el kézjegyükkel néhány héttel később.
(folytatás)
Szaleh felismerte az országlására leginkább veszélyes tényezőket, és azon nyomban nekilátott a gondok enyhítésének. Először intenzíven növelni kezdte a védelmi kiadásokat: ami 1978-ban 79 millió USD-t tettek ki, 1981-re 212 millió USD-ra, míg a következő évben ismét megduplázódva 527 millió USD növekedett. Ezen időszak alatt a fegyveres erők létszáma állandó maradt, így a kiadásokat főként új felszerelés beszerzésére költhették. 1983 júliusára a jemeni hadsereg leltárjában 16 darab T-62, 500 darab T-54/55 és 150 darab T-34 harckocsi, 64 darab M-60 harckocsi; 40 darab MiG-21, 10 darab F-5E, 10 darab MiG-17 és 15 darab SzU-22 harci repülő; és ismeretlen számú SA-2 és SA-7 légvédelmi rakéta volt. A haderő újjászervezése és az idegen tanácsadók segítségével továbbfejlesztett kiképzés mellett (szovjet tanácsadók az 1950-es évek közepétől voltak az országban, számuk az Észak Jemeni Polgárháború idején meghaladta az ötszázat, 1975-re 100 körülire csökkent, majd 1979-81 között ismét ötszázra szökött fel a számuk), volt gondja a fegyveres erők hűségének a visszaállítására is. A féltestvérét a Hajjazi hadsereg parancsnoki posztjára nevezte ki, más rokonait rangidős pozíciókba helyezte, közöttük volt az elnök falujából Ali Muhsin al-Ahmar. A Hashid szövetséghez tartozó, de jelenktéktelen Sanhan törzsből származó Szaleh Sanhan törzsbéliekkel töltötte fel az elit Köztársasági Gárda dandárt, és élükre fivérét Mohammed Abdallah Szalehet nevezte ki. A brigád 3-5.000 katonával rendelkezett.
Kulcsszerepet játszott az események kimenetelében, hogy a kormányzat immár támaszkodhatott az irreguláris erők támogatására, a szövetséges törzsek hadiilletményeire és Abdallah al-Ahmar sejk Iszlamista Frontjának milicistáira. Az Iszlamista csoportosulás 1979-ben alakult szaúdi anyagi támogatással és erőteljes ellenérzésekkel a baloldali befolyás terjedése ellen az északi országrészben. Az iszlamista miliciák sikerrel vették fel a harcot a beszivárgó gerillákkal, majd 1982.márciusában amikor a harcok felélénkültek, a kormányerők javára billentették a mérleget. A JNDK vezetése az NDF számára biztosított támogatás beszüntetését jelentette be az állam-közi tárgyalások legutolsó fordulójában. Az északi hadsereg és az irreguláris csapatok képesek sokkal közelebb működni a határhoz, mint azelőtt. Az NDF nem jelentett ellenfelet a nagyobb és sokkal jobban felszerelt északi erőknek.
Az NDF bukásával mutatkozott meg, hogy az állam kiterjesztette a bizalmát az irreguláris erőkre, amelyek megerősítik a kormányzat gyenge erőszak szervezeteit. Az ezt követő időszakban a kormányzat megkisérelte kiterjeszteni a biztonsági szervezeteinek a hatókörét. Az állam biztonsági szervezeteinek terjeszkedése meglehetősen látványosan zajlott. Elsőként a belügy miniszter alárendeltségébe tartozó Nemzeti Biztonsági Szervezetet szervezték újjá. A szolgálat élére Mohammed Abdallah Szalehet nevezte ki. 1984-re az elnök fivére egy 5 ezer fős, páncélozott járművekkel és némi páncéltörő fegyverzettel felszerelt félkatonai alakulatnak parancsolt.
Szaleh felismerte az országlására leginkább veszélyes tényezőket, és azon nyomban nekilátott a gondok enyhítésének. Először intenzíven növelni kezdte a védelmi kiadásokat: ami 1978-ban 79 millió USD-t tettek ki, 1981-re 212 millió USD-ra, míg a következő évben ismét megduplázódva 527 millió USD növekedett. Ezen időszak alatt a fegyveres erők létszáma állandó maradt, így a kiadásokat főként új felszerelés beszerzésére költhették. 1983 júliusára a jemeni hadsereg leltárjában 16 darab T-62, 500 darab T-54/55 és 150 darab T-34 harckocsi, 64 darab M-60 harckocsi; 40 darab MiG-21, 10 darab F-5E, 10 darab MiG-17 és 15 darab SzU-22 harci repülő; és ismeretlen számú SA-2 és SA-7 légvédelmi rakéta volt. A haderő újjászervezése és az idegen tanácsadók segítségével továbbfejlesztett kiképzés mellett (szovjet tanácsadók az 1950-es évek közepétől voltak az országban, számuk az Észak Jemeni Polgárháború idején meghaladta az ötszázat, 1975-re 100 körülire csökkent, majd 1979-81 között ismét ötszázra szökött fel a számuk), volt gondja a fegyveres erők hűségének a visszaállítására is. A féltestvérét a Hajjazi hadsereg parancsnoki posztjára nevezte ki, más rokonait rangidős pozíciókba helyezte, közöttük volt az elnök falujából Ali Muhsin al-Ahmar. A Hashid szövetséghez tartozó, de jelenktéktelen Sanhan törzsből származó Szaleh Sanhan törzsbéliekkel töltötte fel az elit Köztársasági Gárda dandárt, és élükre fivérét Mohammed Abdallah Szalehet nevezte ki. A brigád 3-5.000 katonával rendelkezett.
Kulcsszerepet játszott az események kimenetelében, hogy a kormányzat immár támaszkodhatott az irreguláris erők támogatására, a szövetséges törzsek hadiilletményeire és Abdallah al-Ahmar sejk Iszlamista Frontjának milicistáira. Az Iszlamista csoportosulás 1979-ben alakult szaúdi anyagi támogatással és erőteljes ellenérzésekkel a baloldali befolyás terjedése ellen az északi országrészben. Az iszlamista miliciák sikerrel vették fel a harcot a beszivárgó gerillákkal, majd 1982.márciusában amikor a harcok felélénkültek, a kormányerők javára billentették a mérleget. A JNDK vezetése az NDF számára biztosított támogatás beszüntetését jelentette be az állam-közi tárgyalások legutolsó fordulójában. Az északi hadsereg és az irreguláris csapatok képesek sokkal közelebb működni a határhoz, mint azelőtt. Az NDF nem jelentett ellenfelet a nagyobb és sokkal jobban felszerelt északi erőknek.
Az NDF bukásával mutatkozott meg, hogy az állam kiterjesztette a bizalmát az irreguláris erőkre, amelyek megerősítik a kormányzat gyenge erőszak szervezeteit. Az ezt követő időszakban a kormányzat megkisérelte kiterjeszteni a biztonsági szervezeteinek a hatókörét. Az állam biztonsági szervezeteinek terjeszkedése meglehetősen látványosan zajlott. Elsőként a belügy miniszter alárendeltségébe tartozó Nemzeti Biztonsági Szervezetet szervezték újjá. A szolgálat élére Mohammed Abdallah Szalehet nevezte ki. 1984-re az elnök fivére egy 5 ezer fős, páncélozott járművekkel és némi páncéltörő fegyverzettel felszerelt félkatonai alakulatnak parancsolt.
A szaúdi vezetésű koalíció 2000 napja tartó agressziójának "eredményei" egy infografikán
A Egyesült Arab Emirátusok által Jordániának adományozott 80 darab Leclerc kapcsán:
LECLERC HARCKOCSIK JEMENBEN
A szaúdi koalíciós beavatkozás kezdetétől, az Egyesült Arab Emírségek kontingensének megjelenése után sokan várták az információkat a Leclerc AMX-56 harckocsi alkalmazásásáról a jemeni háborúban.
A franciák elégedetlenek voltak AMX-30 módosításaival, ezért úgy döntöttek, hogy felváltják ezt a harckocsit egy modernebb típussal, figyelembe véve annak fő hátrányát jelentő- a gyenge páncélvédelmet. Az újonnan fejlesztett harckocsi az AMX-56, amelyet Philippe Leclerc de Hauteclocque francia tábornok tiszteletére nevezték el.
A Leclercet a kilencvenes évek elején a világ legdrágább harckocsijának tartották, amikor az Egyesült Arab Emírségek dúsgazdag sejkjei a típus megvásárlása mellett döntöttek. 388 db Leclerc EAU harckocsit, amelyek egy része AZUR kiegészítő páncélzatot kapott a városi harcokhoz, valamint 46 db műszaki mentő járművet (ARV) és 2 kiképzőjárművet szállított le a francia gyártó.
A francia harckocsi döntő éve 2015 volt, amikor az (az Arab-félsziget monarchiái szerint) Irán-barát zaidi ellenzék (az Ansar Allah mozgalom, közismert nevükön a húszik) átvette a hatalmat. A hadsereg többsége támogatta a húszikat, mert szövetségre léptek a 2011-ben leváltott jemeni elnökkel Ali Abdullah Salehhel. A nemzetközi nyomásra lemondott Saleh, utódja alelnöke a déli, szunnita Abdrabbuh Mansur Hadi lett, aki a 2012-es választásokon legitimálta uralmát és a szavazatok közel 100% -át megszerezve. Igaz Hadi volt az egyetlen jelölt erre a posztra! Az arab demokrácia valóban értelmetlen és könyörtelen! 2014. szeptember 21-én a húszik elfoglalták Sana’át, majd 2015. januárjában megfosztották hatalmától Hadi elnököt, akit házi őrizetbe helyeztek. Hadi miután lemondott posztjáról Adenbe szökött, majd onnan Rijádba menekült.
Az Öböl szunnita monarchiái nem tűrhették el, hogy bábjuk elvesztette hatalmát, és a síiták hatalomra kerülését. Ennek következtében a „demokrácia és legitimitás” eszméitől vezérelve a szaúdi kormány úgy döntött, hogy eloltja a tüzet és egy húszi-ellenes koalíció megalakításával és a légierejének bevetésével megtámadja Jemen „lázadó részeit” (beleértve a polgári infrastruktúrákat is). A légi támogatás mellett több száz különféle páncélozott járművet (MRAP, APC, IFV) szállítottak a Hadi-pártiaknak, a déli szeparatistáknak és az Arab-félszigeti Al-Kaidának (AQAP), majd néhány hónap elteltével szárazföldi hadműveletet indítottak, amelyben a legnagyobb elszántságot az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erői mutatták.
Aden
Nem tudjuk a pontos dátumát amikor az emirátusok kontingense Aden kikötővárosba érkezett, de az első Oshkosh M-ATV július első felében jelent meg a déliek körében és az Egyesült Arab Emírségek első katonái július 16-án és 21-én vesztették életüket Jemenben, de a Leclerc harckocsik csak július 25 után jelentek meg a városban.
Addigra az adeni heves harcok már abbamaradtak, így az Leclerc legjobb esetben is csak a külvárosban vehetett részt tisztogatási műveletekben, ahol senki sem tudott komolyan ellenállni nekik. Közvetlenül az érkezés után a koalíció meghatározta az Arany Nyíl hadművelet fő célját, amely a stratégiai szempontból fontos Al Anad katonai légitámaszpont elfoglalása volt a jemeni Lahij kormányzóságban.
Al Anad
Augusztus első napjaiban az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erőinek 4 ezer fős csoportja megérkezett Adenbe (az olajterminál területére), és elindult az Al Anad katonai bázis felé, amelyet már két hete ostromoltak a Hadi-párti erők.
Több tucat Leclerc harckocsiból (állítólag 70–80 harckocsi vett részt a háborúban és BMP-3 gyalogsági harcjárművekből álló hadoszlop tűnt fel a nemzetközi tévécsatornákon. Al-Anad húszi helyőrsége kicsi volt (alig pár tucat katona), így az Al Anad katonai támaszpont augusztus 3-án elesett. Az Egyesült Arab Emírségek hadereje nem szenvedett veszteségeket.
Abyan
Az augusztus eleji események a húszi védelem összeomlásának tekinthetők az ország déli részében. Lahij elfoglalása után az Egyesült Arab Emírségek hadserege és a déli ellenzéki alegységek megkezdték Abyan kormányzóság fokozatos megszállását, beleértve Zinjibar, Loudar, Shoukra városokat és a 15. dandár bázisát. Az egész kormányzóságot augusztus 11-re elfoglalták a koalíciós erők.
Az Egyesült Arab Emírségek győzedelmes előrenyomulásának a fő résztvevői a BMP-3 gyalogsági harcjárművek voltak, amelyek közül az egyiket egy akna robbantotta fel(más forrás szerint ATGM találat következtében semmisült meg), miközben az Aden-Abyan útvonalon haladt, a robbanásban a jármű háromtagú legénysége meghalt. Abyanban mindössze ezt a három katonát vesztette el az Egyesült Arab Emírségek.
Augusztus második felében a déli ellenzéki erők megpróbálták elfoglalni Mukeirast, amely Bayda kormányzóságban fekszik, de a Loudar-hegységben csapdába csalták őket a húszik, és súlyos veszteségeket szenvedtek el haditechnikában. Az Egyesült Arab Emírségek erői is részt vett ebben a veszteségteljes csatában.
(folyt. köv)
LECLERC HARCKOCSIK JEMENBEN
A szaúdi koalíciós beavatkozás kezdetétől, az Egyesült Arab Emírségek kontingensének megjelenése után sokan várták az információkat a Leclerc AMX-56 harckocsi alkalmazásásáról a jemeni háborúban.
A franciák elégedetlenek voltak AMX-30 módosításaival, ezért úgy döntöttek, hogy felváltják ezt a harckocsit egy modernebb típussal, figyelembe véve annak fő hátrányát jelentő- a gyenge páncélvédelmet. Az újonnan fejlesztett harckocsi az AMX-56, amelyet Philippe Leclerc de Hauteclocque francia tábornok tiszteletére nevezték el.
A Leclercet a kilencvenes évek elején a világ legdrágább harckocsijának tartották, amikor az Egyesült Arab Emírségek dúsgazdag sejkjei a típus megvásárlása mellett döntöttek. 388 db Leclerc EAU harckocsit, amelyek egy része AZUR kiegészítő páncélzatot kapott a városi harcokhoz, valamint 46 db műszaki mentő járművet (ARV) és 2 kiképzőjárművet szállított le a francia gyártó.
A francia harckocsi döntő éve 2015 volt, amikor az (az Arab-félsziget monarchiái szerint) Irán-barát zaidi ellenzék (az Ansar Allah mozgalom, közismert nevükön a húszik) átvette a hatalmat. A hadsereg többsége támogatta a húszikat, mert szövetségre léptek a 2011-ben leváltott jemeni elnökkel Ali Abdullah Salehhel. A nemzetközi nyomásra lemondott Saleh, utódja alelnöke a déli, szunnita Abdrabbuh Mansur Hadi lett, aki a 2012-es választásokon legitimálta uralmát és a szavazatok közel 100% -át megszerezve. Igaz Hadi volt az egyetlen jelölt erre a posztra! Az arab demokrácia valóban értelmetlen és könyörtelen! 2014. szeptember 21-én a húszik elfoglalták Sana’át, majd 2015. januárjában megfosztották hatalmától Hadi elnököt, akit házi őrizetbe helyeztek. Hadi miután lemondott posztjáról Adenbe szökött, majd onnan Rijádba menekült.
Az Öböl szunnita monarchiái nem tűrhették el, hogy bábjuk elvesztette hatalmát, és a síiták hatalomra kerülését. Ennek következtében a „demokrácia és legitimitás” eszméitől vezérelve a szaúdi kormány úgy döntött, hogy eloltja a tüzet és egy húszi-ellenes koalíció megalakításával és a légierejének bevetésével megtámadja Jemen „lázadó részeit” (beleértve a polgári infrastruktúrákat is). A légi támogatás mellett több száz különféle páncélozott járművet (MRAP, APC, IFV) szállítottak a Hadi-pártiaknak, a déli szeparatistáknak és az Arab-félszigeti Al-Kaidának (AQAP), majd néhány hónap elteltével szárazföldi hadműveletet indítottak, amelyben a legnagyobb elszántságot az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erői mutatták.
Aden
Nem tudjuk a pontos dátumát amikor az emirátusok kontingense Aden kikötővárosba érkezett, de az első Oshkosh M-ATV július első felében jelent meg a déliek körében és az Egyesült Arab Emírségek első katonái július 16-án és 21-én vesztették életüket Jemenben, de a Leclerc harckocsik csak július 25 után jelentek meg a városban.
Addigra az adeni heves harcok már abbamaradtak, így az Leclerc legjobb esetben is csak a külvárosban vehetett részt tisztogatási műveletekben, ahol senki sem tudott komolyan ellenállni nekik. Közvetlenül az érkezés után a koalíció meghatározta az Arany Nyíl hadművelet fő célját, amely a stratégiai szempontból fontos Al Anad katonai légitámaszpont elfoglalása volt a jemeni Lahij kormányzóságban.
Al Anad
Augusztus első napjaiban az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erőinek 4 ezer fős csoportja megérkezett Adenbe (az olajterminál területére), és elindult az Al Anad katonai bázis felé, amelyet már két hete ostromoltak a Hadi-párti erők.
Több tucat Leclerc harckocsiból (állítólag 70–80 harckocsi vett részt a háborúban és BMP-3 gyalogsági harcjárművekből álló hadoszlop tűnt fel a nemzetközi tévécsatornákon. Al-Anad húszi helyőrsége kicsi volt (alig pár tucat katona), így az Al Anad katonai támaszpont augusztus 3-án elesett. Az Egyesült Arab Emírségek hadereje nem szenvedett veszteségeket.
Abyan
Az augusztus eleji események a húszi védelem összeomlásának tekinthetők az ország déli részében. Lahij elfoglalása után az Egyesült Arab Emírségek hadserege és a déli ellenzéki alegységek megkezdték Abyan kormányzóság fokozatos megszállását, beleértve Zinjibar, Loudar, Shoukra városokat és a 15. dandár bázisát. Az egész kormányzóságot augusztus 11-re elfoglalták a koalíciós erők.
Az Egyesült Arab Emírségek győzedelmes előrenyomulásának a fő résztvevői a BMP-3 gyalogsági harcjárművek voltak, amelyek közül az egyiket egy akna robbantotta fel(más forrás szerint ATGM találat következtében semmisült meg), miközben az Aden-Abyan útvonalon haladt, a robbanásban a jármű háromtagú legénysége meghalt. Abyanban mindössze ezt a három katonát vesztette el az Egyesült Arab Emírségek.
Augusztus második felében a déli ellenzéki erők megpróbálták elfoglalni Mukeirast, amely Bayda kormányzóságban fekszik, de a Loudar-hegységben csapdába csalták őket a húszik, és súlyos veszteségeket szenvedtek el haditechnikában. Az Egyesült Arab Emírségek erői is részt vett ebben a veszteségteljes csatában.
(folyt. köv)
(folytatás)
Marib
A Jemen déli részén elért sikerek arra késztették a szaúdi vezetésű koalíciós erőket, hogy egy villámháborús tervet készítsenek elő. A terv szerint a Marib-hegységen keresztül törve, a lehető leggyorsabban el kellett volna foglalni a jemeni fővárost Sanaat, helyreállítva a Hadi-féle bábkormány hatalmát. Ennek érdekében augusztus végére, a Safir légibázisra, Marib városától keletre, megérkeztek az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Bahrein seregei, páncélozott járművei és repülőgépei. Az ellenséges erők összpontosítását észlelő húszik erősítéseket, köztük T-80BV harckocsikat dobtak át a térségbe. Szeptember 4-én Shabwah kormányzóságból rakétacsapást mértek a koaliciós erők safiri bázisára, “Tocska” taktikai ballisztikus rakétával. A rakétatámadás rendkívűl súlyos veszteséget okozott a gyülekező koalíciós erőknek, az emirátusok 56, a szaúdiak 10, a bahreiniek 5, míg a Hádi-párti milíciák legkevesebb 35 halottat veszítettek. A raktárak, laktanyák mellett, több mint 40 páncélozott jármű és katonai teherautó semmisült meg, valamint legalább egy Leclerc harckocsi is súlyos károkat szenvedett. Ezek mellett három AH-64 Apache helikopter is a lángok martalékává vállt. A súlyos veszteségek miatt feldühödött koalíciós erők és Hádi-párti hadsereg szeptember 13-án megindította a “Marib bosszúja” hadműveletet, amelynek elsődleges célja a Marib gát és a Sirvah környéki hegyek elfoglalása volt. A hadműveletben a koalíciós erők két dandár erejű harccsoportja, az emirátusok egy harckocsi zászlóalja, valamint szaúdi, bahreini(egy megerősített gépesített század Otokar Arma 6x6 páncélozott járművekkel), katari(egy gépesített zászlóalj Piranha páncélozott járművekkel) és egyiptomi(egy megerősített zászlóalj) gépesített csapatok vettek részt. A csapásmérő erő mintegy 50 kilómétert nyomult előre két hét alatt, elfoglalva Marib városát és a Marib gátat. A súlyos harcok során a húszik 20 szaúdi páncélozott járművet semmisítettek meg három nap alatt szeptember közepén. A harcokban a fő harcjárműtípus az “Oskosh” MRAP volt, azonban emirátusok Leclercjei is aktívan részt vettek a harcokban.
Mint már említettük, a mainstream média gyengén ismertette az Egyesült Arab Emírségek részvételét a harcokban, de néhány helyi militáns szerencsére fotókat tett közzé a Facebookon, amelyeken mindig találni valamit. Például egy francia újságban megjelent cikk arról számolt be, hogy az egyik Leclerc-et egy irányított páncéltörő rakéta (ATGM), valószínűleg egy 9M113 vagy annak iráni másolata találta el az elülső részen, megölve a harcjármű vezetőt és megsebesítve a harckocsiparancsnok lábát. Az elhunyt neve Ghalib Amar Al-Marri, és egy másik katona másnap meghalt, valószínűleg ugyanazon a helyen. A megsemmisült Leclerc mellett két további harckocsi rongálódott meg aknarobbanástól. A Sky News beszámolója szerint a legvalószínűbb, hogy szeptember 14-15-e után az Egyesült Arab Emírségek összes harckocsiját visszavonták az első vonalból. A Hadi-párti erők csak szeptember 29-én értek át a gáton, tucatnyi Oshkosh M-ATV jármű elvesztése árán.
Terrorista támadások Adenben
2015. október 6-án a kalifátus helyi kirendeltségének öngyilkos merénylői sorozatos robbantásokat hajtottak végre Adenben. Megtámadták az al-Kasr szállodát, a Hadi-kormány politikai elitjének ideiglenes rezidenciáját és az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erőinek két parancsnoki központját.
Az egyik parancsnokságnál készült fényképet feltették az internetre, a képen Leclerc egyike látható. Nem világos, hogy a harckocsi ott volt-e a támadás során vagy utána érkezett a támadás helyszínére. Aznap az Egyesült Arab Emírségek hadserege elvesztett négy katonát.
Csata az AQAP ellen
2016 júniusában az Egyesült Arab Emírségek bejelentette, hogy kivonta kontingensének fő erőit Jemenből, de nem mondtak le a terrorizmusellenes műveletekről, és 2016 augusztusában több Leclerc harckocsi is részt vett Abyan kormányzóságban az Al-Kaida elleni tisztogató hadműveletben. A média arról számolt be, hogy a terroristák nem tudtak komoly ellenállást tanúsítani.
Valamivel korábban, februárban legalább egy Leclerc harckocsit figyeltek meg Kirsh térségébe, Lahij kormányzóságban, amely a déliek és a húszik közötti konfrontáció egyik fő frontszakasza.
Al Mokha
A koalíció (főleg az Egyesült Arab Emírségek) felismerve, hogy Jemen tengeri blokádja nem működik olyan jól, ahogy azt hitték, a fegyverek és a ballisztikus rakéták továbbra is eljutnak a húszikhoz a hegyekbe, úgy döntött, hogy határozottan elzárja Jemen északi részét a tengertől. Január elején elindították az Arany Lándzsa hadműveletet, amelynek célja Jemen nyugati partvidékének teljes elfoglalása volt, a taizi Zubabtól a hajjahi Midi kikötővárosig. A nyugati partvidék történeti neve Tihamah.
Kezdetben négy Leclerc EAU és egy Leclerc ARV vett részt ebben a műveletben, az egyik hátsó hadoszlopban mozogva. Nem érkeztek időben a kis Zubab falu csatáihoz, de január 21-ig az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erők harckocsijai már az Al Mokha kikötő közelében voltak, ahol két harckocsi # 303 és # 302 mutatkozott be. az arab újságírók kamerái előtt.
Két nappal később az harckocsik harcban álltak, ahol az egyiket (# 302) megrongálta az ATGM tűz. A legénységnek nagy szerencséje volt, mivel a rakéta ütötte át a páncélzatát. Néhány nappal később, Mokha külvárosában, a déliek bemutattak trófeaként egy zsákmányolt 9K115-2 Metis-M páncéltörő rakétarendszert, amely nagy valószínűséggel megrongálta az Emirati tankot. 2017 augusztusára a nyugati parton a koalíciós csapatok száma tovább növekedett, és megérkezett néhány további Leclerc harckocsi.
Al Hudaydah
Saleh halála után a Salehhez lojális erők húszikkal folytatott rövid belső háborúja új lehetőséget teremtett a koalíciós erők számára. Az emirátusok és a déli szakadárok az Arany Lándzsa hadművelet részeként tovább mozogtak Jemen nyugati partja mentén, és elfogták Al Khukhát és Hais-t.
2017 decemberében a Mokha és Khukha közötti úton észlelték az Egyesült Arab Emírségek csapatainak konvojait. Ezek a kötelékekben felvonultatott haditechnikai eszközök a következőek voltak: AMX-56 Leclerc harckocsik, G6 Rhino és M109 önjáró tarackok, Patria AMV páncélozott szállító harcjárművek, Oshkosh M-ATV, BAE Caiman és RG-31 Agrab MRAP-k.
Figyelembe véve a harckocsik mokhai alkalmazásának tapasztalatait, csak extra védelemmel ellátott harckocsikat használtak, néhányukat a német Dynamit Nobel Defense (DND) vállalat által gyártott CLARA ERA védelmi rendszerrel páncélozták. 2016-ban több mint 200 darab, darabonként több mint 500 ezer eurót kóstáló páncélzatot szállítottak az Egyesült Arab Emírségekbe.
Az AZUR extra páncélzattal rendelkező harckocsikat is használták a hadművelet során.
December után nem érkezett hivatalos információ a Leclerc harckocsik Al Hudaydah-i alkalmazásáról, azonban február 19-én a húszik videót tett közzé egy füstölő Leclerc harckocsiról. A gyenge minőségű felvétellel nem bizonyítható a Leclerc veszteség, de mivel a jármű profilja nem hasonlít más típusú páncélozott járművekre a konfliktusban részt vevők közül, így előfordulhat, hogy egy kilőtt Leclerc. A képet Yakhtul falutól északra készítették, amely félúton van Al Mokha és Al Chukhai között, ahol feltehetően az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erői állomásoztak.
A jemeni harcok során legalább 3 Leclerc harckocsi semmisülhetett meg.
Marib
A Jemen déli részén elért sikerek arra késztették a szaúdi vezetésű koalíciós erőket, hogy egy villámháborús tervet készítsenek elő. A terv szerint a Marib-hegységen keresztül törve, a lehető leggyorsabban el kellett volna foglalni a jemeni fővárost Sanaat, helyreállítva a Hadi-féle bábkormány hatalmát. Ennek érdekében augusztus végére, a Safir légibázisra, Marib városától keletre, megérkeztek az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Bahrein seregei, páncélozott járművei és repülőgépei. Az ellenséges erők összpontosítását észlelő húszik erősítéseket, köztük T-80BV harckocsikat dobtak át a térségbe. Szeptember 4-én Shabwah kormányzóságból rakétacsapást mértek a koaliciós erők safiri bázisára, “Tocska” taktikai ballisztikus rakétával. A rakétatámadás rendkívűl súlyos veszteséget okozott a gyülekező koalíciós erőknek, az emirátusok 56, a szaúdiak 10, a bahreiniek 5, míg a Hádi-párti milíciák legkevesebb 35 halottat veszítettek. A raktárak, laktanyák mellett, több mint 40 páncélozott jármű és katonai teherautó semmisült meg, valamint legalább egy Leclerc harckocsi is súlyos károkat szenvedett. Ezek mellett három AH-64 Apache helikopter is a lángok martalékává vállt. A súlyos veszteségek miatt feldühödött koalíciós erők és Hádi-párti hadsereg szeptember 13-án megindította a “Marib bosszúja” hadműveletet, amelynek elsődleges célja a Marib gát és a Sirvah környéki hegyek elfoglalása volt. A hadműveletben a koalíciós erők két dandár erejű harccsoportja, az emirátusok egy harckocsi zászlóalja, valamint szaúdi, bahreini(egy megerősített gépesített század Otokar Arma 6x6 páncélozott járművekkel), katari(egy gépesített zászlóalj Piranha páncélozott járművekkel) és egyiptomi(egy megerősített zászlóalj) gépesített csapatok vettek részt. A csapásmérő erő mintegy 50 kilómétert nyomult előre két hét alatt, elfoglalva Marib városát és a Marib gátat. A súlyos harcok során a húszik 20 szaúdi páncélozott járművet semmisítettek meg három nap alatt szeptember közepén. A harcokban a fő harcjárműtípus az “Oskosh” MRAP volt, azonban emirátusok Leclercjei is aktívan részt vettek a harcokban.
Mint már említettük, a mainstream média gyengén ismertette az Egyesült Arab Emírségek részvételét a harcokban, de néhány helyi militáns szerencsére fotókat tett közzé a Facebookon, amelyeken mindig találni valamit. Például egy francia újságban megjelent cikk arról számolt be, hogy az egyik Leclerc-et egy irányított páncéltörő rakéta (ATGM), valószínűleg egy 9M113 vagy annak iráni másolata találta el az elülső részen, megölve a harcjármű vezetőt és megsebesítve a harckocsiparancsnok lábát. Az elhunyt neve Ghalib Amar Al-Marri, és egy másik katona másnap meghalt, valószínűleg ugyanazon a helyen. A megsemmisült Leclerc mellett két további harckocsi rongálódott meg aknarobbanástól. A Sky News beszámolója szerint a legvalószínűbb, hogy szeptember 14-15-e után az Egyesült Arab Emírségek összes harckocsiját visszavonták az első vonalból. A Hadi-párti erők csak szeptember 29-én értek át a gáton, tucatnyi Oshkosh M-ATV jármű elvesztése árán.
Terrorista támadások Adenben
2015. október 6-án a kalifátus helyi kirendeltségének öngyilkos merénylői sorozatos robbantásokat hajtottak végre Adenben. Megtámadták az al-Kasr szállodát, a Hadi-kormány politikai elitjének ideiglenes rezidenciáját és az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erőinek két parancsnoki központját.
Az egyik parancsnokságnál készült fényképet feltették az internetre, a képen Leclerc egyike látható. Nem világos, hogy a harckocsi ott volt-e a támadás során vagy utána érkezett a támadás helyszínére. Aznap az Egyesült Arab Emírségek hadserege elvesztett négy katonát.
Csata az AQAP ellen
2016 júniusában az Egyesült Arab Emírségek bejelentette, hogy kivonta kontingensének fő erőit Jemenből, de nem mondtak le a terrorizmusellenes műveletekről, és 2016 augusztusában több Leclerc harckocsi is részt vett Abyan kormányzóságban az Al-Kaida elleni tisztogató hadműveletben. A média arról számolt be, hogy a terroristák nem tudtak komoly ellenállást tanúsítani.
Valamivel korábban, februárban legalább egy Leclerc harckocsit figyeltek meg Kirsh térségébe, Lahij kormányzóságban, amely a déliek és a húszik közötti konfrontáció egyik fő frontszakasza.
Al Mokha
A koalíció (főleg az Egyesült Arab Emírségek) felismerve, hogy Jemen tengeri blokádja nem működik olyan jól, ahogy azt hitték, a fegyverek és a ballisztikus rakéták továbbra is eljutnak a húszikhoz a hegyekbe, úgy döntött, hogy határozottan elzárja Jemen északi részét a tengertől. Január elején elindították az Arany Lándzsa hadműveletet, amelynek célja Jemen nyugati partvidékének teljes elfoglalása volt, a taizi Zubabtól a hajjahi Midi kikötővárosig. A nyugati partvidék történeti neve Tihamah.
Kezdetben négy Leclerc EAU és egy Leclerc ARV vett részt ebben a műveletben, az egyik hátsó hadoszlopban mozogva. Nem érkeztek időben a kis Zubab falu csatáihoz, de január 21-ig az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erők harckocsijai már az Al Mokha kikötő közelében voltak, ahol két harckocsi # 303 és # 302 mutatkozott be. az arab újságírók kamerái előtt.
Két nappal később az harckocsik harcban álltak, ahol az egyiket (# 302) megrongálta az ATGM tűz. A legénységnek nagy szerencséje volt, mivel a rakéta ütötte át a páncélzatát. Néhány nappal később, Mokha külvárosában, a déliek bemutattak trófeaként egy zsákmányolt 9K115-2 Metis-M páncéltörő rakétarendszert, amely nagy valószínűséggel megrongálta az Emirati tankot. 2017 augusztusára a nyugati parton a koalíciós csapatok száma tovább növekedett, és megérkezett néhány további Leclerc harckocsi.
Al Hudaydah
Saleh halála után a Salehhez lojális erők húszikkal folytatott rövid belső háborúja új lehetőséget teremtett a koalíciós erők számára. Az emirátusok és a déli szakadárok az Arany Lándzsa hadművelet részeként tovább mozogtak Jemen nyugati partja mentén, és elfogták Al Khukhát és Hais-t.
2017 decemberében a Mokha és Khukha közötti úton észlelték az Egyesült Arab Emírségek csapatainak konvojait. Ezek a kötelékekben felvonultatott haditechnikai eszközök a következőek voltak: AMX-56 Leclerc harckocsik, G6 Rhino és M109 önjáró tarackok, Patria AMV páncélozott szállító harcjárművek, Oshkosh M-ATV, BAE Caiman és RG-31 Agrab MRAP-k.
Figyelembe véve a harckocsik mokhai alkalmazásának tapasztalatait, csak extra védelemmel ellátott harckocsikat használtak, néhányukat a német Dynamit Nobel Defense (DND) vállalat által gyártott CLARA ERA védelmi rendszerrel páncélozták. 2016-ban több mint 200 darab, darabonként több mint 500 ezer eurót kóstáló páncélzatot szállítottak az Egyesült Arab Emírségekbe.
Az AZUR extra páncélzattal rendelkező harckocsikat is használták a hadművelet során.
December után nem érkezett hivatalos információ a Leclerc harckocsik Al Hudaydah-i alkalmazásáról, azonban február 19-én a húszik videót tett közzé egy füstölő Leclerc harckocsiról. A gyenge minőségű felvétellel nem bizonyítható a Leclerc veszteség, de mivel a jármű profilja nem hasonlít más típusú páncélozott járművekre a konfliktusban részt vevők közül, így előfordulhat, hogy egy kilőtt Leclerc. A képet Yakhtul falutól északra készítették, amely félúton van Al Mokha és Al Chukhai között, ahol feltehetően az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erői állomásoztak.
A jemeni harcok során legalább 3 Leclerc harckocsi semmisülhetett meg.
Ebből is látszik, hogy lehet bármilyen modern egy harckocsi akkor is van gyenge pontja és bármelyik típus kilőhető.(folytatás)
Marib
A Jemen déli részén elért sikerek arra késztették a szaúdi vezetésű koalíciós erőket, hogy egy villámháborús tervet készítsenek elő. A terv szerint a Marib-hegységen keresztül törve, a lehető leggyorsabban el kellett volna foglalni a jemeni fővárost Sanaat, helyreállítva a Hadi-féle bábkormány hatalmát. Ennek érdekében augusztus végére, a Safir légibázisra, Marib városától keletre, megérkeztek az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Bahrein seregei, páncélozott járművei és repülőgépei. Az ellenséges erők összpontosítását észlelő húszik erősítéseket, köztük T-80BV harckocsikat dobtak át a térségbe. Szeptember 4-én Shabwah kormányzóságból rakétacsapást mértek a koaliciós erők safiri bázisára, “Tocska” taktikai ballisztikus rakétával. A rakétatámadás rendkívűl súlyos veszteséget okozott a gyülekező koalíciós erőknek, az emirátusok 56, a szaúdiak 10, a bahreiniek 5, míg a Hádi-párti milíciák legkevesebb 35 halottat veszítettek. A raktárak, laktanyák mellett, több mint 40 páncélozott jármű és katonai teherautó semmisült meg, valamint legalább egy Leclerc harckocsi is súlyos károkat szenvedett. Ezek mellett három AH-64 Apache helikopter is a lángok martalékává vállt. A súlyos veszteségek miatt feldühödött koalíciós erők és Hádi-párti hadsereg szeptember 13-án megindította a “Marib bosszúja” hadműveletet, amelynek elsődleges célja a Marib gát és a Sirvah környéki hegyek elfoglalása volt. A hadműveletben a koalíciós erők két dandár erejű harccsoportja, az emirátusok egy harckocsi zászlóalja, valamint szaúdi, bahreini(egy megerősített gépesített század Otokar Arma 6x6 páncélozott járművekkel), katari(egy gépesített zászlóalj Piranha páncélozott járművekkel) és egyiptomi(egy megerősített zászlóalj) gépesített csapatok vettek részt. A csapásmérő erő mintegy 50 kilómétert nyomult előre két hét alatt, elfoglalva Marib városát és a Marib gátat. A súlyos harcok során a húszik 20 szaúdi páncélozott járművet semmisítettek meg három nap alatt szeptember közepén. A harcokban a fő harcjárműtípus az “Oskosh” MRAP volt, azonban emirátusok Leclercjei is aktívan részt vettek a harcokban.
Mint már említettük, a mainstream média gyengén ismertette az Egyesült Arab Emírségek részvételét a harcokban, de néhány helyi militáns szerencsére fotókat tett közzé a Facebookon, amelyeken mindig találni valamit. Például egy francia újságban megjelent cikk arról számolt be, hogy az egyik Leclerc-et egy irányított páncéltörő rakéta (ATGM), valószínűleg egy 9M113 vagy annak iráni másolata találta el az elülső részen, megölve a harcjármű vezetőt és megsebesítve a harckocsiparancsnok lábát. Az elhunyt neve Ghalib Amar Al-Marri, és egy másik katona másnap meghalt, valószínűleg ugyanazon a helyen. A megsemmisült Leclerc mellett két további harckocsi rongálódott meg aknarobbanástól. A Sky News beszámolója szerint a legvalószínűbb, hogy szeptember 14-15-e után az Egyesült Arab Emírségek összes harckocsiját visszavonták az első vonalból. A Hadi-párti erők csak szeptember 29-én értek át a gáton, tucatnyi Oshkosh M-ATV jármű elvesztése árán.
Terrorista támadások Adenben
2015. október 6-án a kalifátus helyi kirendeltségének öngyilkos merénylői sorozatos robbantásokat hajtottak végre Adenben. Megtámadták az al-Kasr szállodát, a Hadi-kormány politikai elitjének ideiglenes rezidenciáját és az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erőinek két parancsnoki központját.
Az egyik parancsnokságnál készült fényképet feltették az internetre, a képen Leclerc egyike látható. Nem világos, hogy a harckocsi ott volt-e a támadás során vagy utána érkezett a támadás helyszínére. Aznap az Egyesült Arab Emírségek hadserege elvesztett négy katonát.
Csata az AQAP ellen
2016 júniusában az Egyesült Arab Emírségek bejelentette, hogy kivonta kontingensének fő erőit Jemenből, de nem mondtak le a terrorizmusellenes műveletekről, és 2016 augusztusában több Leclerc harckocsi is részt vett Abyan kormányzóságban az Al-Kaida elleni tisztogató hadműveletben. A média arról számolt be, hogy a terroristák nem tudtak komoly ellenállást tanúsítani.
Valamivel korábban, februárban legalább egy Leclerc harckocsit figyeltek meg Kirsh térségébe, Lahij kormányzóságban, amely a déliek és a húszik közötti konfrontáció egyik fő frontszakasza.
Al Mokha
A koalíció (főleg az Egyesült Arab Emírségek) felismerve, hogy Jemen tengeri blokádja nem működik olyan jól, ahogy azt hitték, a fegyverek és a ballisztikus rakéták továbbra is eljutnak a húszikhoz a hegyekbe, úgy döntött, hogy határozottan elzárja Jemen északi részét a tengertől. Január elején elindították az Arany Lándzsa hadműveletet, amelynek célja Jemen nyugati partvidékének teljes elfoglalása volt, a taizi Zubabtól a hajjahi Midi kikötővárosig. A nyugati partvidék történeti neve Tihamah.
Kezdetben négy Leclerc EAU és egy Leclerc ARV vett részt ebben a műveletben, az egyik hátsó hadoszlopban mozogva. Nem érkeztek időben a kis Zubab falu csatáihoz, de január 21-ig az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erők harckocsijai már az Al Mokha kikötő közelében voltak, ahol két harckocsi # 303 és # 302 mutatkozott be. az arab újságírók kamerái előtt.
Két nappal később az harckocsik harcban álltak, ahol az egyiket (# 302) megrongálta az ATGM tűz. A legénységnek nagy szerencséje volt, mivel a rakéta ütötte át a páncélzatát. Néhány nappal később, Mokha külvárosában, a déliek bemutattak trófeaként egy zsákmányolt 9K115-2 Metis-M páncéltörő rakétarendszert, amely nagy valószínűséggel megrongálta az Emirati tankot. 2017 augusztusára a nyugati parton a koalíciós csapatok száma tovább növekedett, és megérkezett néhány további Leclerc harckocsi.
Al Hudaydah
Saleh halála után a Salehhez lojális erők húszikkal folytatott rövid belső háborúja új lehetőséget teremtett a koalíciós erők számára. Az emirátusok és a déli szakadárok az Arany Lándzsa hadművelet részeként tovább mozogtak Jemen nyugati partja mentén, és elfogták Al Khukhát és Hais-t.
2017 decemberében a Mokha és Khukha közötti úton észlelték az Egyesült Arab Emírségek csapatainak konvojait. Ezek a kötelékekben felvonultatott haditechnikai eszközök a következőek voltak: AMX-56 Leclerc harckocsik, G6 Rhino és M109 önjáró tarackok, Patria AMV páncélozott szállító harcjárművek, Oshkosh M-ATV, BAE Caiman és RG-31 Agrab MRAP-k.
Figyelembe véve a harckocsik mokhai alkalmazásának tapasztalatait, csak extra védelemmel ellátott harckocsikat használtak, néhányukat a német Dynamit Nobel Defense (DND) vállalat által gyártott CLARA ERA védelmi rendszerrel páncélozták. 2016-ban több mint 200 darab, darabonként több mint 500 ezer eurót kóstáló páncélzatot szállítottak az Egyesült Arab Emírségekbe.
Az AZUR extra páncélzattal rendelkező harckocsikat is használták a hadművelet során.
December után nem érkezett hivatalos információ a Leclerc harckocsik Al Hudaydah-i alkalmazásáról, azonban február 19-én a húszik videót tett közzé egy füstölő Leclerc harckocsiról. A gyenge minőségű felvétellel nem bizonyítható a Leclerc veszteség, de mivel a jármű profilja nem hasonlít más típusú páncélozott járművekre a konfliktusban részt vevők közül, így előfordulhat, hogy egy kilőtt Leclerc. A képet Yakhtul falutól északra készítették, amely félúton van Al Mokha és Al Chukhai között, ahol feltehetően az Egyesült Arab Emírségek fegyveres erői állomásoztak.
A jemeni harcok során legalább 3 Leclerc harckocsi semmisülhetett meg.
Teljesen egyetértek, annyit tennék hozzá, hogy lehet akármilyen csili-vili a felszerelés, ha alacsony a morál és gyenge a kiképzés, egyenes út a vereséghez egy elkötelezett, nagy harcikedvű ellenség ellen, akkor is ha gyengébben van felszerelve.
"As of August 2015, Leclerc tanks of the United Arab Emirates were deployed in combat operations in Yemen (near Aden) as part of the Saudi-led coalition.[1][16][17][18][19][20][21] It is estimated that 70 Leclerc MBTs were deployed by the UAE in Yemen, 15 of them equipped with the AZUR package. During one month, three tanks were damaged, two by antitank mines and one by an RPG, which damaged the grid without piercing the hull. In a single incident; one Leclerc tank was hit and penetrated in the driver's hatch by an ATGM, possibly of Konkurs or Konkurs-M type, resulting in the death of the driver and injuries to the legs of the commander.[22] None of these tanks were completely destroyed.[23]"