Nikol Pashinyan, Örményország miniszterelnöke: az oroszbarát „Szent Harc” mozgalom puccsot kísérelt meg végrehajtani és hatalomra jutni az országban.
Örményország folyamatosan kikerül Oroszország befolyási övezetéből, ezért Oroszország destabilizáló tevékenységeket folytat, és megpróbálja átvenni az irányítást az ország felett.
Az elmúlt egy-két évben Örményország úgy döntött, hogy csatlakozik az EU-hoz, Stratégiai Partnerségi Chartát írt alá az Egyesült Államokkal, és úgy döntött, hogy kilép a CSSTO-ból (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete, amely magában foglalja Örményországot, Fehéroroszországot, Kazahsztánt, Kirgizisztánt és Tádzsikisztánt).
Pasinyan kijelentette, hogy „a bűnüldöző szervek meghiúsították a bűnöző-oligarcha papság nagyszabású és alattomos tervét az Örmény Köztársaság helyzetére vonatkozóan”, amelynek célja egy államcsíny volt.
Az örmény nyomozóbizottság szerint a mozgalom tagjai 2024 novembere óta készítették elő a hatalomátvétel tervét. Ennek érdekében 200-250 darab, egyenként 25 fős csapásmérő csoportot terveztek létrehozni, amelyek főként volt katonákból és rendőrökből álltak volna. A bizottság szerint robbanószerkezeteket és egyéb eszközöket is beszereztek „terrorcselekmények elkövetésére”.
A hivatal szerint az összeesküvők azt tervezték, hogy autóbaleseteket, robbanásokat és gyújtogatásokat okozva megbénítják a közlekedést; széles körű áram- és internetkimaradásokat szerveznek; épületekre tüzet nyitnak; és egyéb, a polgárok életét és egészségét veszélyeztető cselekményeket hajtanak végre.
Hogyan ver újra gyökeret Oroszország Örményországban?
Kevesebb mint egy évvel Örményország következő parlamenti választásai előtt (melyeket 2026. június 7-re terveznek), Oroszország fokozatosan felpörgeti új dezinformációs kampányát, amelynek célja Nikol Pashinyan miniszterelnök kormányának aláásása.
Miután Azerbajdzsán elfoglalta Hegyi-Karabahot, és az orosz békefenntartók és a CSTO nem tudta megakadályozni ezt, Örményország gyakorlatilag nyugat felé fordította külpolitikáját. Pashinyan óvatos, de egyértelmű lépésekkel reagált:
• Közös katonai gyakorlatokat tartott az Egyesült Államokkal (Eagle Partner gyakorlatok 2023–2024-ben) és aláírt egy Stratégiai Partnerségi Chartát.
• 2025-ös védelmi megállapodást írt alá Franciaországgal.
• Az Európai Unióhoz való csatlakozás szándékát jelző jogszabály elfogadása.
• A CSTO költségvetéséhez való hozzájárulások 2025-ös leállítása.
Ezek a lépések lehetővé tették Jereván számára, hogy védekezzen a potenciális orosz agresszióval szemben, és megkezdje nemzetvédelmének megerősítését – Franciaország légvédelmi rendszerek, radarok és lőfegyverek szállításával.
A geopolitikai kontextus azonban ismét megváltozott:
• Trump visszatérése a Fehér Házba kétségeket vetett fel az Egyesült Államok hosszú távú támogatásával kapcsolatban.
• Franciaország egyre inkább saját európai védelmi prioritásaira összpontosít.
• Örményország továbbra is regionálisan elszigetelt: az ellenséges Azerbajdzsán, a meggyengült Irán (Izrael és az Egyesült Államok kudarcai után), az oroszbarát Grúzia és Törökország (bővebben alább).
Ezzel a stratégiai vákuummal szembesülve Pashinyan történelmi lépést tett – megtartotta első találkozóját Erdoğan török elnökkel. A valószínűsíthető cél: egy török közvetítésű békemegállapodás tárgyalása Azerbajdzsánnal, a lehetséges fegyveres beavatkozástól való tartozás közepette.
Belföldön azonban a helyzet ugyanolyan bizonytalan. A három parlamenti frakció közül kettő – az „Én becsületem van” és a „Hayastan” – nyíltan oroszbarát, és ellenzi a kormánypárt nyugati irányultságát.
Ez termékeny talajt teremtett az orosz hírszerző szolgálatok számára, amelyek úgy tűnik, belső destabilizációs erőfeszítéseket indítottak el. 2025 júniusának elején tiltakozási hullám indult a „Tavush a Hazáért” vallási-nacionalista mozgalom zászlaja alatt, ellenezve a határkijelölést és az Azerbajdzsánnak nyújtott területi engedményeket.
A tiltakozások a Karabah elvesztése miatti nacionalista sérelmeket vallási érzelmekkel ötvözik – egy olyan formulát, amelyet a Moszkva által támogatott szereplők gyakran kihasználnak. Bár Pasinján parlamenti többsége miatt valószínűtlen a felelősségre vonása, Oroszország egyértelműen lefekteti az alapokat a Moszkva-párti erők 2026-os esetleges visszatéréséhez.
A tökéletes vihar – a megbízható külföldi támogatás hiánya, a növekvő belföldi ellenzék és a közvélemény Karabah kérdésében való keményebb fellépés iránti igénye – miatt Pasinján rendkívül kihívásokkal teli évvel néz szembe. A Kreml számára pedig minden eddiginél kedvezőbbnek tűnnek az Örményország feletti ellenőrzés visszaszerzésének feltételei.