Na erről tudnék mesélni... maradjunk annyiban hogy akkor sem ennék kínai kaját ha előttem csinálja meg a kínai szakács abból amit én vittem neki. (Egyébként sem kedvelem túlzottan, mediterrán-párti vagyok.)
Ezekben az országokban az európai szintű higiénia nem ismert. Haver nyáron volt Kínában több városban is, fosott mindentől pedig nem evett utcai árusnál és minden nap félrészeg volt a fertőtlenítési céllal vitt pálinkától.
Egyszer beszéltem egy nővel, aki a magyarországi közétkeztetők valamilyen szervezetének volt a vezetője. Azt mondta, a kínai kajáldában nyugodtan ehetsz, olyan hőfokon sütnek főznek, hogy bármit megehetsz náluk.
A fosással pedig az a helyzet, hogy az simán megy attól is, hogy hirtelen más baktérium flórával és faunával találkozik a szervezeted. A kedvenc példám erre az volt, hogy a 70es években egy Ausztriában élő magyar fickó, az osztrák hadsereg katonájaként békefenntartónak kiment valahová a közel keletre. Elkezdte inni az ottani vizet, és két hétig fosott. Aztán megszokta a szervezete és minden rendbe jött. Karácsonyra hazajött Ausztriába két hétre. Elkezdte inni az osztrák csapvizet és elkezdett fosni mint a Murányi kutyája. Két hét alatt lassan rendbejött. Aztán visszament a közel keletre, és megint jött két hét klotyó fogság.
Nyilván külföldön azért észnél kell lenni mit eszel. Egy ismerősöm kint volt Indiában üzleti úton. Asszem Agrában. A város vízellátása a monszun alatt a város mellett víztározóba gyűjtött esővízből ment. A városban élt kb 10 millió ember, a víztározó körül kb 2 millió.
Mondták a pasinak, hogy zuhanyzás közben szorítsa össze a száját, fogat palackos vízből mosson. Gyümölcsöt csak olyat vegyen amiért darabra kell fizetni, mert amit súlyra adnak, azt telenyomják injekciós tűvel a helyi csapvízzel. Attól meg fog betegedni. Salátáknak közelébe ne menjen!