A cionisták és globalisták párharcából az előbbiek kerültek ki győztesen.
kuruc.info
(Most tekintsünk el attól, hogy a cikkíró nagyvonalúan megelőlegezi Trump győzelmét.)
"a cionisták és globalisták párharcából az előbbiek kerültek ki győztesen. Izrael hegemóniájának kiterjesztése (amit Izrael önvédelmi jogának neveznek), a palesztin ellenállás és a mögötte álló iszlamista mozgalmak (Hezbollah, húszik, iraki síita csoportok), valamint az Iráni Iszlám Köztársaság végleges megsemmisítése egyértelműen a cionizmus legfőbb célja. Annál is inkább, mivel a Hamász tavaly október 7-i "terrortámadása" nyomán megkezdett gázai vérengzés egyik legfőbb tanulsága a zsidó állam számára az, hogy az izraeli megszállással szembeni palesztin ellenállás csakis akkor számolható fel végleg, ha végzetes csapást mérnek az iszlamista "hátországra": a Hezbollahra, a jemeni húszikra, az iraki síita csoportokra, és persze mindenekelőtt az Iráni Iszlám Köztársaságra. Ezzel szemben a globalisták másképpen közelítik meg Izrael "védelmének" (közel-keleti hegemóniája további kiterjesztésének) kérdését. Szerintük ugyanis előbb először is a nyugati birodalom belső átalakítása szükséges a migráció, a fajkeveredés, a keresztény, nemzeti, nemi identitás felszámolása révén, melyek nyomán – a "náciveszély" remélt végleges megszüntetésének következményeképp – a globális bankroligarchia uralma megszilárdul. Ezzel egyidejűleg pedig térdre kell kényszeríteniük az USA vezérelte birodalom ellenségeit, az "egypólusú világrendjüket" fenyegető Oroszországot és Kínát. Hiszen csakis egy erős, a világot uraló birodalom képes biztosítani Izrael létét és közel-keleti hegemóniáját – vélik a globalisták."
Érdekes fejtegetés, bár egyértelmű, hogy a "cionisták" és a "globalisták" végcélja ugyanaz. Mindkettő egypólusú, az USA által uralt világrend fenntartásában érdekelt, a nézeteltérések taktikaiak.
Érdekes feltételezés a vége is, szerintem nem fogadnának el az oroszok egy ilyen "alkut", hülyék is lennének:
"Az ukrajnai béke egészen biztosan Oroszország kezén hagyja a Krím félszigetet, illetve a Donbasz területét, és talán a megmaradt Ukrajna NATO-csatlakozása is lekerülhet a napirendről. Moszkva tehát diadalt arat, azonban lesz egy súlyos feltétel: Vlagyimir Putyinnak meg kell majd ígérnie: semmilyen módon nem támogatja sem Iránt, sem pedig a palesztinokat, illetve az úgynevezett "ellenállás tengelyét", amikor a közel-keleti háború kirobban. (Vagyis Szíriából is vissza kell vonnia erőit, meg kell szüntetnie kapcsolatait a Hamásszal és más iszlamista ellenállási mozgalmakkal, valamint Iránnal.) Vlagyimir Putyin pedig, az ukrajnai győzelemért, no és persze a háború lezárásáért (vagy legalábbis egy tartós tűzszünetért) cserébe feltehetően el fogja fogadni ezt a feltételt. Hasonlóképpen Kína sem vállalja fel a világháború kockázatát azzal, hogy beavatkozik (ráadásul Oroszország támogatása nélkül) a cionizmus végső győzelme céljából indított közel-keleti nagy háborúba. Amely mögött teljes mellszélességgel fog kiállni az "iráni diktatúrát és teokráciát" megsemmisíteni akaró nyugati "baloldal" és az "iszlámveszélytől" valamint a "terrorizmus rémétől" megszabadulni kívánó "jobboldal"."
