Vagy nem. Nekünk ezt adják be. Vajon mi nem vagyunk azon a szinten?
Olyan szinten biztos nem, mint a kínai.
https://m.nyest.hu/hirek/miert-erthetetlen-a-kinaiaknak-a-nyugati-multi
"Mi az, amit Kínában egy tréningen tovább kell magyarázni? Milyen téren van messzebb a multitól a kínai, mint például a magyar?"
"
A legnagyobb különbség abban mutatkozik meg, ahogy a szabályokhoz viszonyulunk. Én kínaiakkal és európaiakkal is úgy szoktam dolgozni, hogy a tanfolyamnak egy bizonyos pontján egészen őszintén igyekszünk megfogalmazni a sztereotípiáinkat. Leegyszerűsítve, az európaiaktól azt kérdezem, mit nem bírnak a kínaiakban. Legtöbbször ugyanazok jönnek elő: hogy sumákolnak, hazudnak.
Ha átmész Kínába, ugyanezt végig tudod játszani. Ők azt mondják, hogy az európaiak arrogánsak, kockafejűek, beképzeltek, azt hiszik, mindent jobban tudnak. Látszik, hogy ez ugyanannak a dolognak a visszája.
Ezekben a sztereotípiákban mindig van igazság, és mindig megvan rá a magyarázat is. A kelet-ázsiai ember egy egész más szabályrendszerben él. Interkulturális szakemberek ezt többek között a keresztény és a buddhista hagyományok különbségeire szokták visszavezetni, de most csak két fontos pontot emelnék ki.
Az egyik az egyéni felelősség kérdése. A keleti munkahierarchia arra épül, hogy – durván szólva – belerugdossák az emberbe a szabályokat, amik működnek, de minden szabály mellé kell egy őr. Erre vannak szocializálva kiskoruktól. „Pofa be, csináld, amit mondanak!” Az emberek a munkahelytől is ezt várják. Nem akarják tudni, mi miért van, viszont a balhét is vigye el a főnök. Ha gazdasági bűncselekményért bezárnak egy céget Kínában, akkor az első három embert becsukják, a többi mehet haza, mert tudják, hogy ők nem felelősek. Ez az attitűd nagyon sok nézeteltérést okoz, mikor bekerül egy kínai a multik világába, az önként vállalt felelősség világába. Akkor elkezd nagyon rosszul teljesíteni, mert nincs mögötte a hajcsár, hiányzik neki a szabályok őre, aki értelmezné a szabályt, megmondaná, mit mikor hogyan csináljon, és megmondja, hogy jól teljesít-e.
A másik pont pedig az, hogy a nyugati ember hajlamos univerzális értékekben hinni. Sokkal inkább léteznek itt olyan alapvető fogalmak, mint becsület, lojalitás, felelősség. A kínaiak inkább pragmatikus értékekben hisznek. Évszázadok óta úgy élnek, hogy nagyon gyorsan változik a rendszer. Változik, mondjuk a császár, és vele változnak a szabályok. Ez úgy épül fel, hogy vannak csoportok: klikkek, klánok, családok és a szabályok mindig paradigmaként működnek egy csoporton belül. Ha elhagyják a csoportot, elhagyják a szabályokat is és simán váltanak. Úgy gondolják, a világ így működik. Amikor azt mondják, hogy a kínaiak a pofádba hazudnak, az azért van, mert sokszor tényleg a pofádba hazudnak, ugyanis nem tartozol az érdekcsoportjukba. Amíg nincs összeköttetésed, amíg nem vagy benne valamilyen ottani szervezetben, addig a saját felelősségedre üzletelsz, és nem véd semmi. Így aztán a kínaiak egészen addig ráírják a tornacipőikre, hogy Adidas, amíg az Adidas nem tudja valamilyen módon igazából szankcionálni ezt a dolgot. Ha majd meg tudják büntetni őket érte, abbahagyják. Addig azt gondolják, kapj el, ha bírsz! És nem is értik, mi ezzel a baj."