egy simán összedobható flotta egy 2 éves gyakorlati időt repülő gépek pár eus országnak.
egy krétai egy egy sziciliai reptérrel.
a flottának még szinte pihenő lenne. migráncsozás után. létszámba.
a szárazföldi erőket ekintve sem túl megterhelő. (mint egy usanak tett misszios vállalás egy közepesnek)
de ennyivel már renet lehet tartani és nyakon lehet verni a probálkozó feleket.
és a líbiai jelenlétnek lenne értelme. és gazdasági haszna hozadéka. aminek egy része a honcvédségnél kötne ki mint őr biztosító a cégeket is védve.
tesztelni is lehetne és egyéb kereskedelmet folytatni. és használni a kikötönk. libiából lenne mit elhozni nem csak homokot.
Kincstári optimizmusból nálad több van, mint három pénzügyminiszterben.
1, Milyen stratégiai célok eléréséért mennénk be? Mármint kinek az oldalán és ki ellen?
2, Azt mondtad, az olaszok és a franciák szívesen jönnének. Azt meghiszem! De hogyan oldanád meg, hogy ne egymás helyi szövetségeseit lőjék? Ők támogatják a két szemben lévő felet. Az ő bevonásuk nem katonai tervezés, hanem első sorban diplomáciai cél.
3, Az olaj üzlet már egy jó ideje le van boltolva nemzetközi szinten.
4, Mi a terved Egyiptommal és Törökországgal?
Amit a Líbiai Polgárháborúról tudni kell:
Bengázi és Tripoli a két tengerparti város, ami egymással szemben áll.
-Tripoli nyerte a háborút, török segítséggel.
-A központi kormány a győzelem után csak korlátozott méretű területet foglalt vissza, mert Egyiptom közölte, hogy Szírt városa (a Sidra-öbölben) vörös vonal a számára és reguláris csapatokkal bevonul Kelet-Líbiába, ha azt Tripoli megpróbálja elvenni Bengázitól. (Remélem érthető, hogy miért kérdeztem rá, hogy mi a terved Ankarával és Kairóval. Őket nem a barátság hozta ebbe a kis országba.)
-Bengázi vezetésével Haftar tábornok egyesítette és máig ellenőrzi a keleti partmenti városokat és a déli sivatagot... az olaj kitermelés
döntő részével, így amit mutattál MOL érdekeltséget is. Tripoli részesedést követel belőle és ezt a kikötők átrakodóhelyeinek ellenőrzésével el is éri. A harcok alatt Bengázi megpróbálta eltéríteni az olajat és Szirt kikötőjén keresztül értékesíteni, de röviden ez nem sikerült.
Szóval az olaj kitermelésünkkel nekünk magyaroknak jóban kéne lenni egyszerre a két rivalizáló várossal.
-Jelenleg nem igazán kell ott békét kikényszeríteni. Befagyott a konfliktus. Törökország eladta a drónokat, küldte a Szíriában toborzott "mérsékelt" dzsihadistáit. És ott van mögöttük a fél EU. És ez a nemzetközileg elismert kormány. A másik oldalon Egyiptom és az általa odaküldött félkatonai szervezetek, meg egy kevés katonával a Wágner. És persze az EU országaink másik fele. Már egy jó ideje nem lövik egymást.
-Hivatalosan a Bengázi Parlament feloszlatta magát és beolvadt a Tripoli vezetése alatt az egység kormányba. Igyekeznek nem szétbaszni a békét, de nem szeretik egymást.
-Ők most élik az 1984-es évet. Ahogy Tripoli fővárosként elvesztette a legerősebb státuszát Kadhafi utáni felfordulásban, a második helyezetként összefogott a harmadik erőt adó Misztrátával és együtt fordultak szembe a megerősödő Bengázival és a sivatagot uraló nomádokkal. Lényegben Tripoli katonai értelemben nem erősödött meg annyira, hogy lezárja a nyílt harcok korszakát, csak két különálló entitás együtt már erősebbnek bizonyult, mint a keleti városok a sivatagi népekkel összefogva.
Szóval a kérdésem továbbra is nem katonai, hanem politikai hozzád. Mi az a mester terv, ami alapján az eddig egymás ellen harcolókat összefogjuk egy koalícióba és nem lőnek minket? Te a Bengázi által uralt területeket mondtad. Bengázi az, aki maga mögé állította a déli nomád törzseket is. Ha oda megyünk és őket támogatjuk, akkor nem fognak lőni ránk. De akkor Törökországgal és Olaszországgal szemben politizálunk. És akkor Szíjártó Péternek meg kell mondani, hogy ne utazzon többé Tripoliba, a fővárosba, mert a nemzetközileg elismert kormány ellen megyünk be.
Ha a hivatalosan még a lázadók által elismert kormány kérésére megyünk be erre a területre, akkor viszont lőni fognak. Akkor Róma és Ankara mellett, Párizzsal és Kairóval szemben. (Mennyi Abrams tankja van Egyiptomnak pár száz kilométerre innen?)
Remélem érthető volt az összefoglalóm. Ez a küldetés nem Afganisztán lenne, ahol egy törvényes bábkormány terroristák ellen ad mandátumot nemzetközi erőknek, akik a hegyekben bujkálnak AK-47-essel. Két magát megmutató entitás
reguláris erőinek küzdelme, amiket kívülről több nehéz dd támogat, mint amennyi nekünk az évtized közepére lesz. (Abramsekkel és Leopárdokkal.) És embervadász öngyilkos drónok teszik nagyon veszélyessé a terepet.
Ajánlom a 13 óra- Bengázi titkos katonái filmet. Clintonné többek között pont ebbe a Líbiába bukott bele Trumppal szemben. A film nagyon jól átadja, hogy a helyiek szeretnének nemzetközi elfogadottságot, de nagyon ingatag, hogy ki kivel van. Ha már az afganisztáni háborús élményeinkről hallgatunk, nem szeretnék olyan magyar háborús filmeket nézni a moziban, hogy a magyar katona megkérdezi, hogy miért tárgyal a helyi szakácsunk az Al-Kaidával a fegyverszünetről!? És ne válaszolja azt a helyi szövetségesünk, hogy "én már jó fiú vagyok, én már nem tartozom közéjük".
Megható film volt és nem érzelmi húrokat akarok pengetni, hogy ne menjünk oda, csak tényleg érdekelne egy kerek elképzelés, hogy mi a stratégia. Mert taktikában a magyar katonák fixen jobbak, mint az ottani félkatonai szervezetek.