Valaki biztos tudja a pontos miértet is.
Szerintem itt mind csak találgatunk. De el tudom képzelni, hogy a nagy úniós egyenlősdi közepette ők kapnak úniós pénzeket új jármű beszerzésre is, ha meg elfogy, akkor megint... De az is lehet, hogy az Alstom-nak kedve támadt új villamosokat eladni és kész helyzet elé állítódtak a frankfurtiak, vagy ki tudja...
Talán egy igazi villamosbuzit kéne megkérdezni.
Ezt a 40 évet még a közlekaron oktatták, de igaznak tűnik, mert az élet hozza a példákat, hogy a jó konstrukciók simán tudnak ennyit,de inkább többet (még a kevésbé tökéletesre sikerültek is, mint a korábban megénekelt ICS is). Emlékeim szerint olyasmit is meséltek (sajnos, vagy szerencsére nem lettem vasútgépész
), hogy ezen tervezett élettartam felénél szükséges felhozni a jármű belit (kb. elektronika, fékrendszer, utaskényelmi berendezések, egyéb apróságok) a kor színvonalára, mert lesznek olyan alkatrészek, berendezések, amiket egyszerűen lehetetlen ennyi idő után beszerezni....
És persze ott vannak azok a közlekedési cégek, akik nincsenek kitömve pénzzel. Ők kénytelenek túlhordani a járgányaikat, vagy egy második korszerűsítést is meglépni...
Az előbbire léteznek példák is, mármint, hogy valami elpusztíthatatlan ( Bzmot, V43 ). A zárójelben lévő vasúti járművek mind fizikailag, mind erkörcsileg teljes mértékben meghaladott, elavult konstrukciók. Aztán az osztás-szorzás rendre azt hozza ki, hogy még mindig érdemes életet lehelni beléjük még egy évtizedre (hiába fűti el a fékezéskor az áramot, még így sem drágább összességében üzemeltetni, mint egy nagy pénzért megvett újat finoman szólva sem olcsó supporttal)
Volt évfolyamtársam egy időben rálátott a számokra és annyit hajlandó volt elárulni, hogy: a Bz tényleg egy rakás sz@r az utas szempontjából, de alig drágább járatni, mint egy buszt és gyakorlatilag ez tart életben egy rakat mellékvonalat...
