Ugyanolyan T-72, T-72M és T-72M1-eseket ajándékozott el, mint amilyenek nekünk is megmaradtak. Csehszlovák és lengyel gyártmányok voltak. Vegyesen első szériás, de lézertávmérős T-72, már kötényezéssel és ködgránátvetővel felszerelt T-72M és T-72M1 altípus is. Ez a raktáron lévő, akár működésképtelen, papíron meglévő példányokat is beleszámítva a teljes T-72 készletünk 1/3-a volt. Működőképes példányok pedig már akkor sem maradtak meg nekünk az ajándékozottnál nagyobb számban. Akkor ez volt a Honvédség legkorszerűbb harckocsija és még 14 éven át, a LEO 2A4-esek megérkezéséig ez is marad a legkorszerűbb. Ráadásul még fel is újították az ajándék tankokat (tök mindegy, hogy ki fizette), miközben az itthon maradt példányokkal akkor ezt nem tették meg. Adott még melléjük 2 db JVBT-55A darus harckocsivontatót, 2 db VT-55A harckocsivontatót, 4 millió lőszert és egyéb apróságokat. Közben itt álltak raktáron a T-55-ösök, amik például Szíriának még bő 10 évvel később is nagyon jól jöttek, orosz szállítással.
Már maga az ajándékozás sem volt az ország érdeke. Az, hogy T-55 helyett T-72-t adtak még kevésbé. Az pedig végképp nem, hogy az ajándékot még fel is újították, míg a hazai példányokat nem.
Egyszerűen Juhász és Gyurcsány csontig be akart nyalni a nagy testvérnek.
Nem tudom, hogy ezen mi lehetett volna a jó manőver. Nettó veszteség volt a Honvédség számára.