Ráadásul ezt azért cserébe, hogy jó beépítet "ügynökként" folyamatosan blokkoltuk az ukránok NATO csatlakozási folyamatát az elmúlt 8 évben. Még így is meg tudnánk maradni a legkevésbé ellenséges országnak a katonai tömbben.
Attól én viszolygok, hogy egy már megkötött üzletet újra és újra felmondjunk és újra tárgyaljunk. "Ez még belefér" alapon.
Tudom, hogy egy T-72-es vagy egy Ancsa kilóra is olyan sok, hogy átlag embernek színesfémnek is sokba kerül... De ezek valójában nem olyan drága cuccok az élettartalmuk végén. Tavaly ősszel és idén év elején volt egy-egy megállapodás. Ráadásul nem két noname képviselő valami piaci cégek nevében, hanem részünkről a miniszterelnök, részükről az államfő aláírójaként. (Illetve elsőnél azt hiszem a külügyminiszterek.)
Aláhúznám, hogy a németek is azt kedvelik bennünk, ha ugyan kedvelnek minket; amit az oroszok egész biztosan értékelnek, hogy leülünk tárgyalni és amiben megállapodtunk, az alapján mondtak például árat. Ebben benne volt, hogy ők kérhetnek másik valutát, ebben benne volt az útvonal, és Orbán kijelentette, hogy békemissziónak tekinti az útját, nem fogja sem az oroszokat, sem az ukránokat támogatni abban, hogy egymást gyilkolják.
Benkő Tibor: "Oroszok ellen? Na azért!"
Nincs a Földön olyan ország, amelyik többet fizetne nekünk ezekért a cuccokért, mint amit most vagy bármikor megkapnánk értük Afrikában. És kérdezzük meg Dudit, meg a többi katonánkat, hogy 2 évvel ezelőtt milyen áron adjunk mondjuk élelmiszert el olyan szervezeteknek, akik Ancsákat terveztek volna átadni a Tálib logisztikusoknak? Hát de... ezek nem képviselnek jelentős harcértéket, nem is lehet velük megölni senkit!