Van pár kedvenc dalom....
Igaz a Magyar kisdobos szintű, vérkommunista stílushoz, és környezethez nem hasonlítható....
A Vieth ellen.
Az ellenség ellen.
Mindenhol a csatazaj hallható.
Franciaország katonái, az ország katonái.
Mi menetelünk az első vonalban.
Oooo, légionista....a harc kezdődik.
Lelkesek és vitézek leszünk.
Eső várható, zápor eső.
Gránát, és repesz.
A győzelmünk, ragyogó lessz!
( Ismétlés, ez a refrén.)
És ha a halál lesújt ránk az ösvényen...
A véreskezünk a földnek feszül...
Egy utolsó álom: - Viszlát holnap!
Szeretnénk még iskolások lenni.
Oooo, légionista....a harc kezdődik.
Lelkesek és vitézek leszünk.
Eső várható, zápor eső.
Gránát, és repesz.
A győzelmünk, ragyogó lessz!
( Ismétlés, ez a refrén.)
A szél, és a tüzérség ellenére...
A sorozatok vagy a bombák alatt...
Mi együtt egy cél felé menetelünk...
Megvetem a halál hívását.
Oooo, légionista....a harc kezdődik.
Lelkesek és vitézek leszünk.
Eső várható, zápor eső.
Gránát, és repesz.
A győzelmünk, ragyogó lessz!
( Ismétlés, ez a refrén.)
Itthon meg énekeltem "vidám zenakarról", " gyakorlótérről", meg egyéb sutyerákságról.....csupa, katonaként büszkességgel eltöltő dologról....
( Kb minha egy éttermi mosogató a csutakhoz írna ódát.....) nem is tanultam meg azt a végletesen giccses, vöröskomcsi sutyerákságot. Nagyon gáz volt bakker....