A demokratikus ellenzék, és a jelenlegi ellenzéki megélhetési politikuosk között nem kéne egyenlőséget tenni...
Azok az emberek akikk ma bemennek ellenzékiként a parlamentbe, azok szerintem árulást követnek el a választóik ellen. Azért mert, egyrészt a közösségi médián kívül, csak kiragadott mondatokat olvasnak, hallanak a kormánymédiát (MTVA+Tv2Csoport, KESMA) néző, hallgató emberek, másrészt az álparlamentalizmust szolgálják. Nem véletlen, hogy a tüntetéseket szervezők nem akarnak "llenzéki" politikust látni és felszólalni általában. Ez persze nem mindenkira igaz, de többségükre az. Amennyibne az ellenzék nem menne be az ország házába, és nem játszana alá a Fidesznek (és nem venné fel a fizetését sem), akkor lehetne ténylegesen ellenzékről beszélni. Az utóbbi két választáson az ellenzéki pártok nyertek abszolút értékben), de csak a legerősebb pártszövetség kaphatja meg a kormányalakításra a jogot. Márpedig egy sokszínű a jobbtól a baloldalig szembenálló többség áll szemben, Orbánék nagyrészt vidéki alacsony műveletségü szavazokból álló 1,5 milliós monolit tömbjével, amelyet nagyon nehéz legyőzni, hiszen a propaganda és média eszközök, források egyrészt kezükben van, másrészt Orbán mindig is zseniális politikus volt (el kell ismerni, mégha a ruszkik hazából és az euróatlanti zászlótartó politikusból egy oligarcha maffiaállam vezetőjévé degradálta magát). Maga Orbán is lázadó ifjú volt egyébként. és a magyar politikak egy nagy reménysége, egészen az első miniszternöki vereségéig. Ott döbbent rá, hogy a többségben lévő vidéki embereknek, nem kell demokrácia, meg pluralizmus, meg szabadság, ŐK egy embert akarnak akik megmondja mit csináljanak, egy vezér kell, és néhány szavas jelszavak. Orbán erre ráézzett és egy "modernebb Kádár" lett belőle. Nos ez volt az alapja a köpenyfordításnak. A hatalom kellett neki, és megcsinálta.