A vasút becsatornázása a budapesti közlekedésben legalább 50 éve a fiókban van kidolgozva mint a ferihegyi gyorsvasút és egyebek is!
A háború után felépítettük az egész országot, ipart, hadsereget.
Kádár csak a hetvenes évek második felétől vett fel nyugati hitelt, de a nyolcvanas évek közepéig nem volt drámai lassulás a fejlődésben. A rendszerváltással aztán valami eltört.
Kiderült, hogy el vagyunk adósodva, de ez már harminc éve volt, viszont azóta csak hitelt hitelre halmoztunk, válságot meg válságra, a függetlenségünk a béka segge alatt és most is szaros EU-s támogatásért kuncsorgunk, de még így se tudunk egy nyavalyás metrót rendesen meghosszabbítani, nemhogy kettőt, a meglévő HÉVek összekötéséről nem is beszélve.
Miért? Mert a pénzt oda kell adni a vidéknek, de, hogy a vidék mely része nyelje el nyomtalanul, azt már senki se tudja.
Megállt az idő.
Az M3-as metrót 1968-ban határozta meg a tervtanács, 1970-ben már építették, 76-ban már használták és az indulástól számított húsz éven át folyamatosan építve 1990-ig folytatták.
Az azóta eltelt 33 évben képtelenek voltak folytatni, bővíteni, csak felújították, de azt is hat éven keresztül.
Egyszerűen a szocialista érában végbement infrastrukturális fejlesztések lendületét és volumenét (vasútvillamosítás, metróépítés, energetikai fejlesztések, atomerőmű, repülőterek, autópályák építése nem külön-külön, hanem egyszerre) a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben meg se tudtuk közelíteni. Folyamatos forráshiányok, projekt tologatások, eladósodás és csúszás-mászás az EU segélyekért.
Arról szól a permanens sárdobálás, hogy a kormányközeli réteg hogy lopja el az úniós segélykét. Ez mind szép és jó, de kérdem én, hol van eközben a magyar gazdaság saját bevétele? Nem hiányzik a képletből?
