De nem ez van? Nincs nyugati-magyar diskurzus, mert nem elbeszélhető a nyugati történet fogalmak és közös nyelv hijján! Hogy nézne ki a nyugatbarát Magyarország? Hogy néz ki a nyugatbarátok szerint a mai Magyarország? Hát nem valóságos, azt a történetet, nem merik elbeszélni, hogy az afgán migránsok százezrei együtt építik az LMBTQ magyarokkal együtt a woke Mátészalkát, miközben transz cigánygyerekek szaladgálnak körülöttük, mert ugye ez a tükörfordítása bármilyen nyugati valóságnak, míg az a történet, amit arról kreálnak ez ilyen -nekünk végső soron- hasznos idióták, hogy micsoda Magyarország: egy propagandától elhülyített műveletlen vidéki társadalom, amit hiába próbál felvilágosítani az urbánus elitkaszt elbeszélhetetlen, mert amiről felvilágosítanának, az feljebb elbeszélni nem mert tükörfordítás. Szóval egyik oldalt vannak a hazugságok és elhallgatások, amikre valóságpótlékok (az O1G primitív gyűlölete és selejtes, velejéig -ámde fenn vázoltak miatt szükségszerűen hamis- társadalomképe, mint legegyszerűbb megoldás egy zsákutcába jutott kisebbségnek) épülnek és egy a nyomasztó és egyre szörnyűbb Nyugat mellett nagy diskurzus nélkül maradt magyarság van. Nagy diskurzus, mint a rendszerváltás idején a felzárkózás, visszacsatlakozás illúziója volt. Csakhát már akkor egy nemlétező, emlékeinkben élő Nyugathoz akartunk felzárkózni, csatlakozni és keserű volt a csalódás, hogy felébredtünk az álmunkból, mert a Nyugat -bármit is hittünk róla- nem volt valóságos, legjobb esetben csalódás volt, leginkább egy szörnyűségre eszmélés. Most, amikor istennek hála éppen ez az oka annak, hogy tudunk másfele tekinteni és más választásunk sincsen mint elgondolni egy a Nyugatról rugalmasan leszakadó magyar jövőt.
Nincs itt semmi huncutkodás, ténylegesen arról van szó, hogy zajlik a nyugatbarát oldalon az illúziógyártás egyre kétségbeesettebben valóságtól elszakadt módon. Teljesen mértékben egy fantáziavilágban élnek és ezáltal saját maguk teszik lehetetlenné, hogy bármilyen formában nyugati-magyar diskurzus kezdődjön egy valóságos Nyugat és valóságos Magyarország között. Ők egy fantáziaMagyarországhoz szólnak, még e fantáziaMagyarország számára is -szerintük is- elmondhatatlan dolgokat elhallgatva. Ez az alapja annak, hogy súlyos politikai kisebbségben vannak. Nem is tudnak mások lenni, mert ha kicsit is valóságosabbak lennének, akkor nekik is szakítaniuk kellene a Nyugattal, mert még ők se gondolják komolyan a drag-queen showt a felvilágosított mátészalkai cigánygyerekeknek! Az egyetlen dolgot, amiről a nyugati diskurzus originál szólna, ha lenne őszinte hangja. Ha meg hazudsz róla, akkor hallgatnod kell az egészről és marad az értelmiség alkoholista útja az elhallgatásokkal, ahol a rendszer artikulálatlan, ámde indokolatlan és értelmetlen szidása helyettesíti a meghaladhatatlan realitásokat.
Biztos már Szent Istvánnal volt baj, meg mindennek ami magyar, de az Istenit: hát nem igaz, hogy egész életünket a semmire tettük fel és sehova nem vezet! Vagy valahogy így hangzana az őszinte kifakadásuk.