Sajnos ebbe van igazság. Azért még lehet találni normális embereket, de valóban egyre szélesebb az a réteg mely mintha nem is ezen a világon élne. Az utóbbi évben 4 pozíciót vittem el inkább Mexikóba, mert úgy érzem az itteni elvárások teljesen elszakadtak a realitásoktól. Az egy dolog, hogy kezdő bérre milyen összegeket gondolnak emberek, ez még kezelhető... de mikor kiderül, hogy dolgozni is kéne néha, na meg nem a legújabb űrsikló tervezésébe kell résztvenni egyből bedobják a törölközőt... egyébként ez a mi hibánk azt gondolom. Egyszerűen mindent meg van adva a gyerekeknek, aztán mikor kilépnek a fiatalok a nagybetűs életbe nem értik, hogy hirtelen miért nem hullik minden az ölükbe. Ettől fusztráltak lesznek, és persze mindenki hibás csak ők nem. Kínjába elkezd új munkahelyet keresni vagy lelép külföldre, mintha ettől bármi megváltozna. Nincsenek hozzászokva sem a szenvedéshez sem a kudarchoz.. ha képes megnyomni 2 gombot az egéren és nem jön egyből pozitív visszacsatolás ő már úgy érzi nincs elismerve, mindezek mellett a felelősség látványos kerülése történik. Azt gondolom ezt mi szülők rontjuk el. Folyamatosan óvjuk a gyerekeket a kudarctól vagy bármi rossz érzésől, mintha attól lennél jó szülő, hogy a gyereked egyfolytába mosolyog meg nevet és más érzést nem is élhet meg csak a boldogságot... persze, hogy ezek a gyerekek frusztráltak meg depisek lesznek mikor hirtelen szembesül vele, a főnöke egészen más priortásokat tart szem előtt mint amit ő elvárna.
És ez csak rosszabb lesz azt gondolom. Nálunk is megy már az a szülői trend, hogy a gyereknek mindent szabad. Oviban látom a kislány rugdossa az anyukáját, az meg csak áll és hagyja, mert most az a szülői trend, hogy nem szabad rászólni a gyerekre bakker... valahol mondjuk becsülöm ezt a birka türelmet, mert bennem sajnos nincs meg, de azt gondolom egészen másképpen kéne erre reagálni, mert pont ezekből jönnek később a fentebb említett problémák majd a munkahelyen. Milyen szinten torz a gyerek önértékelés, ha 5-6 évesen azt hiszi simán kezet emelhet a szüleire?
Érdekes korképe ez annak hogy amit jónak tart egy társadalom mennyire rossz is tud lenni. Azért ha belegondolunk egy rendszer ami folyamosan hibával működik nem maradhat ugyan az a rendszer mint korábban volt, és mégis homokba dugott fejjel nem meri senki kimondani a valódi problémákat, mert túl sok embert bántanának meg vele.
Kínában ugye ment az egyke politika sokáig, sok kínai pedig ugye a fiúgyermeket erőltette mert hogy tradicionálisan ő gondoskodik a szülőkről és a felesége is majd a fiú szüleiről fog. Lett 40millió+ férfi, nő az nincs elég,legalábbis Kínában, na meg a kínai férfi sem egy főnyeremény máshol élő nőknek. Viszont a vicc az az hogy most a nők vannak kényelmesebb helyzetben, ráadásul mint kiderült a kis herceg, az elkényeztetett és magasan képzett fiú, sokszor az ország másik végébe telepedik le, és szarik az idős szüleire, szemben a lányokkal akik többnyire igyekeznek úgy alakítani a dolgaikat hogy a szüleiknek is jó legyen. Ugye a hibák átalakították a rendszert.... már nem az van ami volt hanem a fordítottja.
Ez olyan mint a 2,1 alatti tfr, lehet itt harcolni a nyugdíjért, meg hogy majd az öngondoskodás segít, de mondjuk ott lesz a gyerektelen ember egy nagy gazdasági válság után, + a 2,1 alatti tfr miatt amúgy is megszűnő eddig ismert szociális rendszer nélküli világban, és amiről azt hitte öregkorában kitart neki semmivé válik pár hónap alatt..... mi lesz ezekkel? Majd gondoskodik róluk a társadalom? A faszt, majd csúnyán fogalmazok de megdöglenek, csendben nyomorban, mert elfog érni egy kritikus pontot ez a görgetett probléma, amikor már semmilyen trükközés mellet nem lehet ennyi inaktívat eltartani.
Ezzel szokott jönni az hogy majd a gazdasági növekedés, meg a tudomány, nos talán utóbbiban lehet bízni.... de a gazdasági növekedés csak illúzió egy csökkenő számú, és csökkenő minőségű népesség esetén. A számokkal kifejezett gazdasági növekedés nem feltétlenül jelenti azt hogy a lakosság jóléte és komfortérzete is nő.
Most vagyunk a jelenlegi megszokott rendszer összeomlása felé vezető úton kb félúton, még van elég aktív dolgozó, de az utánpótlás kevesebb, és minősége gyengébb, de szeretnénk úgy tenni mintha megoldanánk a bajt intézkedésekkel, de a probléma gyökerét nem kezeljük. Akik felismerik hogy szar lesz azok kitalálják hogy nekik elég 1-2 gyerek de majd azt!! na majd azt nagyon jó körülmények között felnevelik és azért jól el is kényeztetik, és majd ő sikeres lesz és minden megoldódik neki a későbbiekben. Van akinek bejön majd ez a megoldás van akinek meg nem. Van aki gyerek nélkül vág neki mert majd a megtakarításai és befektetései.... ugye egy gazdasági válság vagy nem várt esemény.... vagy bejön vagy nem.
És ott vannak azok akik relatív sok gyereket vállalnak, még ha nem is lesz belőlük kis herceg és hercegnő módon elkényeztetett mint azoknál akik egykéznek, de felnevelik őket. Igazából a sokgyerekes modellnél is van ahol majd az "utca" neveli fel őket, meg van az ahol lehet nem lesz mindenből a legjobb, és szülői részről ez + teher lesz, de stabil alapot adnak nekik az élethez, leginkább mentális és erkölcsi részről. Hiszen nem kaphatnak meg mindent gyerekként, ott vannak a testvéreik akikhez alkalmazkodni kell, ezért értékelni tudják azokat amiket kapnak, legyen ez érzelmi vagy anyagi dolog.
Én például nagyon utólag hálás vagyok érte hogy gyerekkorom egy részében szar anyagi körülmények között éltünk, jóból mentünk a rosszba, aztán saját erőből újra fel. És ez tett azzá a pozitív gondolkodású optimista emberré aki vagyok. Bár ehhez olyan család is kellet..., gyerek nélkül talán sok dolog könnyebb, rugalmasabb az ember, bátrabb, de ezt akarni kell, az áldozataival együtt is. A nehéz helyzetben sem volt olyan hogy azt éreztem volna a szüleim részéről hogy megbánták a döntésüket, vagy fáradtak lennének miattunk, úgy értve hogy belefáradtak.
Ezért tartom nevetséges kifogásnak amikor az anyagi helyzetet hozzák fel gyerekvállalás elkerülése ellen, olyanok akik az emberiség nagy részénél hihetetlenül jobban élnek. És jönnek a kifogások hogy a kocsi fenntarthatatlan mert kettő kell sok gyerekkel, belvárosi lakás nem megvehető, az egyetem milyen drága lesz, a pelenka is drága, inkább legyen egy de az az kapjon meg mindent, vagy 40 körül jutnak el oda amikor már nem ideális hogy na legyen egy, mert ez így nem kerek.
Ha a pénz lenne a fő motiváció a gyerekvállalásban akkor a milliárdosoknak mindnek 10 feletti gyereke lenne, a szegény országokban meg kihalnának. Ezzel szemben a valóság az hogy fordítva van. Na persze nem azt mondom hogy azért legyen 7-9 gyerek egy családban mert nem tudják az emberek mi a fogamzásgátlás, vagy éhezzenek ennek következtében, de a gyereklávalás végső soron nem anyagi kérdés, hanem egy döntés kérdése, egy fejben megszületett elhatározásé.
Két három évvel ezelőtt ha megkérdeznek nem gondoltam volna hogy azt fogom ma válaszolni hogy 4-5 gyereket akarok, és ezt hogyan. Olyan lesz mintha csak egy lenne? Dehogy lesz olyan, de ezt akarom én is és a párom is, ezért erre fogunk törekedni. Pedig mi is tudnánk mondani végtelen kifogást, ha ez lenne a célunk.
Szerencsére megtudjuk adni majd nekik azt amire szükségük van egy jó élethez, és magunknak is, de szerintem nem attól lesz nekik jó és leszek jó szülő ha megvesszük nekik a 1000. játékot vagy a sokadik nagyon drága cipőt amit pár hónap után kinő, stb.... aztán nem tanul meg értékelni semmit, vagy ha annyira óvjuk hogy nem tanul meg saját magától feldolgozni "eleséseket".
Mint szülő szerintem nem az a mérőszáma a jó szülőségnek hogy materiális javakból minél többet adjak a gyerekeimnek hanem hogy az életre megtanítsam őket, hogy milyen elesni, de tudni azt hogy a családja, a szülei ott lesznek mindig. Nekem materiális dolgokat nagyon sokat kellet magamnak megszereznem, de a családom mindig mögöttem volt más téren. Szeretném átadni ezt az élettapasztalatot nekik majd.
Talán nem sikerül majd, talán téves a megközelítésem, de én úgy látom a társadalmunk nagy problémája hogy mindent igyekszik beárazni, még azt is amit nem lehet. Darabra készülnek az emberek, de nem töltjük meg értékkel őket, egymás számára, és ha ez így folytatódik akkor elkerülhetetlenül megszűnik a jelenleg ismert társadalmi modellünk, és igen ez a nemzetet biztonságpolitikailag is érintő változás.
