A népeket közelről figyelve ez így is van. A beilleszkedés azért könnyű, mert érzelmileg nem szükséges, mert nincs is hova. Amit írsz, a multi-kultiban az a beilleszkedés, ha nem illeszkedsz be.
A gond a dinamikával van, ugyebár semmi sem stacioner. A fűszeres bácsi sem.
Először is, az istenített sokszínűsítési folyamatban eljön a pillanat, amikor a nagy kultúrális (vagy kultúrálatlansági
) diverzitás óhatatlanul káoszba, majd a végén erőszakba fordul. Ezt a folyamatot a gazdasági jólét csillapítani tudja. Amíg a gazdag nyugati államokban az átlagpolgárnak túl sok a veszítenivalója, amíg fenn tudnak tartani egyfajta rendet vagy annak látszatát, addig ez lappang.
A másik a népességi dinamika. A muszlimok egyáltalán nem beilleszkedő típusok. Amíg egy népcsoport számossága alacsony a befogadó országban, addig persze, hogy nem pattognak. Rendes, tisztes polgárok, miután kevesen vannak, a többséget sem zavarják, normális ember szeret barátkozni és tetszik neki az érdekes változatosság. Így vagyunk mi is itthon. A kislányom barátnője kínai kislány, tök jól lehet beszélgetni velük, belelátok mások világába, kultúrájába. Rendesen élnek, nem zavarnak senkit.
De ebben óriási igazságot mondott Orbán. Itt vannak, elfogadjuk, kedvelhetjük is őket, de ne jöjjön ide több millió, mert akkor ez már nem Magyarország lesz.
Namost, ha egy eltérő kultúrájú, gondolkodásmódú népcsoport eléri a kritikus tömeget, akkor már nem beilleszkedni, tömegben eltűnni akarnak.
Az előbbi az USA, az utóbbi Ny-Európa.
Számomra a legnagyobb fájdalom ezzel a multi-kulti ámokfutással Európában, hogy a nemzetállamok Európája az egyik legcsodásabb, kultúrálisan sokszínű területe a világnak. Vikingek, fapapucsos hollandok, gall kakas, bajor bőrgatya, olasz városállamok, ókori-, román-, gótikus-, reneszánsz építészet, ételek, italok, ünnepek, népszokások ésatöbbi!
Ezekből csinálnak történelemkönyvi és muzeális emlékeket az eszementek a liberalizmus és humanizmus nevében. Persze a valódi tetteknek nem sok köze van az említett két izmushoz.
A legjobb példa kajákkal lenne. Az asztalon kisebb-nagyobb tányérokon mindenféle - önmagában finom - étel sorakozik (hopp, ez a svédasztal), ezt mindenki szereti. Persze már ott van a döner, meg a baklava is.
Ez a sok hülye meg azt mondja, hogy az az igazi, ha ezt a sok finomságot jól beleborítjuk egy jó nagy kondérba, és ezt majd jól megzabáljuk, mint a disznók.
Történelmi időket élünk, egy gigantikus pszichológiai kísérlet zajlik a nyugati világban, és ennek vagyunk a szemtanúi.