És akkor eredetileg ott tartottunk, hogy az Európai Egyesült Államok víziója ugyanaz a német önhitt felsőbbrendűséggel vegyített küldetéstudat, mint a Harmadik Birodalom is volt.
Sajnos a német maximalizmus akkor se állt meg, a nettó Lebensraum iránti igény után csak eljutott az Endlösung-ig, mindez pusztán az “Árja nemzettudat” terjesztése érdekében.
A liberalizmus terjesztését lehetne úgyis csinálni, mint a franciák, de a németek a “totális liberalizmusban” hisznek.
(Van az a modernkori multikulti céges mondás, hogy ha egy német cégben dolgozol, a német nem csak az eredményt, hanem a végrehajtást is kontrollálni akarja; az amerikait csak az eredmény érdekli, hogy te hogyan éred el, azt már leszarja; a francia mindkettő leszarja… - az első kettőhöz volt szerencsém)
Amikor az ország keleti felében megjelentek a szovjetek, és közölték, hogy itt akkor szocializmus és a kommunizmus építése lesz, a németek ezt is eminens módon túltolták, pedig nem sokkal korábban még a bolsevizmus ellen harcoltak, illetve utána a közvetlen nyugati ellenségük is a saját vérük volt. De a parancs, az parancs.
Minden nép egyének összessége, ezekkel az egyéneknel amúgy nem volna sehol, semmi gond. A probléma a kollektív viselkedésből ered. Ahogy az ártatlan egyéni kvalitások összegződnek és felerősödnek.
Ha a német emberek egyszer csak elkezdik unni a mostani új irányvonalat, akkor a korábbiakhoz hasonlóan egycsapásra a másik irányba kezdenek majd menetelni.
Hiába a bevándorlás okozta felhígulás, a németek előbb, vagy utóbb fájlalni fogják a Willkommenskultur-t, az Energiewende-t és a zöldliberalizmust, akkor aztán megint előveszik a naftalinból a barna inget, meg a thóriumos reaktor terveit a nyolcvanas évekből.