Szvsz, az a baj, hogy a végletességre való törekvés és bizonyos ideák felsőbbrendűségének kikiálltása jellemző manapság.
Például az energiahordozók kapcsán miért kellett erőltetni a gyökeres szakítást, ami egy óriási felhajtóereje volt az áraknak? Miért nem lehetett megkezdeni a leválást mindenféle magasztos maszlag mellőzése mellett, s törekedni a piaci pánik elkerülésére? Mi szükség volt a nagy csinnadrattára? Mert az elmúlt bő félévben az 5 perc hírnévre törekvő politikusokkal tele van a padlás, s az miért nem zavarta Puzsért? Az energiahordozókat érintő szankciók nélkül is adott lett volna a lehetőség mindenki számára, hogy megkezdje a leválást, egy ideálisabb piaci környezetben, s nem úgy viselkedni, mint egy elefánt a porcelánboltban.
Puzsér mondanivalója számomra nem más, minthogy tök mindegy miről mi a véleményed, de akkor már vagy valaki, ha emellett akkor is kitartasz a döntési pozícióban, ha az nem találkozik a többségi akarattal és érdekkel.
Gondolom a PC és a mainstream keretei között, igaz ő sajátmagát a PC nagy ellenségének tartja, de engem is érdekelt volna, hogy abban az esetben, ha ez a kirohanás éppen az orosz gáz pártján valósult volna meg, mit írt volna Puzsér? Jah, tudom. Populista.
Az egykor volt nagy pacifisták és "békeharcosok" ma még mindig verik az asztalt, és további fegyvereket és halált követelnek, a kiútkeresés és megbékélés helyett.
A fokozatosság nem erősssége a német közgondolkodásnak, az arany középutat, a kompromisszumot nem ismerik, csak a totalitást. Gondolom, úgy érzik, ha valamit fokozatosan akarsz bevezetni, akkor nem is akarod a változást, de az erőből kész helyzet elé állítás majd kierőszakolja az eredményt.
Utánuk a vízözön, aztán lesz, ami lesz.
Az atomerőművek Fukushima utáni leállítása is ideológiai töltetű volt, mert jobban belegondolva 2011 március 11-e előtt nem volt annyira fontos konkretizálni a totális kivezetést, de utána már kapott muníciót az ideológia. Logikusan látva, a fukushimai erőmű egyedi eset volt abból a szempontból, hogy nem volt körültekintően kivitelezve, de ez önmagában nem volt releváns a németek nukleáris erőműparkjára nézve. Magyarán, a németeknél nem szakmai, hanem mondvacsinált módon, ideológiai döntés született. És ha már megszületett, akkor szemellenzősen, bátran, csakazértis végrehajtják. Ahogy 45-ben a Führer-bunkerben is voltak, akik a végsőkig kitartottak. (De azt se feledjük, az Energiewende egyúttal zsíros üzlet is, az pedig oda-vissza támogatja egymást a politikával)
A véleménycikk egyoldalúsága és emiatt értelmetlensége pont, hogy kvázi politikus erényként állítja be az elvakult fanatizmust, miközben máskor meg ostorozza a woke-bolsevisták társadalomellenes, de annál vallásosabb szintre emelt destruktivizmusát.
Egyébiránt ez a cikk is alátámasztja a baloldali radikalizmus meghasonlását.
Jelenleg a Nyugat szembesül azzal, amivel száz éve a Kelet, vagyis a baloldaliság elemi kvintesszenciáját leginkább jellemző anarchisztikus egyenlőségesdi megvalósításához először is minden másnál nagyobb hatalom kell. És így bukik is a beígért ekvivalencia.
Másképp fogalmazva a hatalom, mint olyan alapvetően jobboldali és konzervatív, így a leginkább az árulja el korábbi önmagát, aki baloldali ideológiával készül a hatalmat megragadni.
Puzsér ahelyett, hogy ezt a tényt ismerné be, inkább foggal-körömmel ragaszkodik a felvállalhatatlanhoz. A szarból próbál erényt kovácsolni.
A baloldal szépen hangzó protest ígérgetései a szabadság-egyenlőség-testvériség lózungjaival teljesen szembemennek azon természeti törvényekkel, melyek a társadalmat, mit rendszert a belső potenciálkülönbségek adta dinamizmussal tartják metastabil állapotban.
Ez egy permanens állapot, függetlenül attól, hogy partvonalról bekiabáló ellenzékiként ki milyen idealista és hogyan prédikálja a vizet. Mert amint hatalomra kerül, borfogyasztó király lesz belőle, aki igyekszik a lehető legjobban megragadni a hatalmat és azt konzervatizmusával próbálja meg is tartani. A legbolsevikabb kommunisták, mint Sztálin, Rákosi, Mao, Pol Pot, Kim Ir Szen (és leszármazottai), de mondhatom Kádárt, Honecker-t, Ceaucescu-t, vagy akár Tito-t, nagyobb urak voltak a gyülölt kapitalistáknál.
Annalena "következetessége" ráadásul nem holmi erény, hanem egy pofátlanul flegma fricska a választói felé: "Tetszik, vagy sem, itt fent azt csinálok, amit akarok, kapjátok be, csicskák! Pont leszarom, hogy kinek, milyen egzisztenciális gondja lesz, mert a miniszteri elit fizetésemből én bátran kitarthatok amellet, amit mindig is akartam! Akár a ti károtokra is. Mert megtehetem."