Ők abban látják a jövőt, hogy mindenki szolgáltat valamit, jellemzően szellemi terméket, jellemzően nem magyar piacra, így “világkonform” módon - Amiben az a jó, hogy amikor már túl drágának vagy problémásnak minősülünk, az egészet odébb lehet költöztetni. Mondjuk ukrajnába.
Rettegnek a fejlesztői-gyártói kompetenciáktól, az ugyanis mélyebb gyökeret tud ereszteni egy SSC-nél, és még a végén visszaszereznénk valamit a szuverenitásubkból is.
Úgy kb 2005 körül fejtegette egy nálam jóval idősebb akkori kollegám, hogy le kell építeni minden felesleges ipari tevékenységet idehaza, mert az SZDSZ bizony jól látja, csak a szürkeállomány, csak a szellemi termék a magyar jövő. Pedig ő aztán tényleg az iparból jött egykoron. Az eggyel előtti munkahelyemen az akkori kollegám 2004-ben meg azon kesergett, hogy "az a baj, hogy már csak kereskedünk, nem termelünk". Mindezt a csepeli vasmű I-es kapujában akkor még meglévő csapágyboltban.
Már akkor, 2005-ben gyanús volt nekem, hogy hát ugye "szellemi terméket" azt bizony nagyon könnyű fingani, főleg ázsiában, ahol a "legendás magyar szürkeállomány" utódjaihoz képest bármilyen felvillanó "szellemi problémára" azonnal csatasorba állítható ezerszer annyi humán erőforrás. Még csak nem is lehetünk nekik konkurencia.
Ezzel szemben az infrastrukturális befektetest igénylő "hardver" munka és termelés, nem beszélve a K+F-ről, az bizony már önmagában egy komoly szűrő.
Könnyű leépíteni, de nem építheti fel-, ki-, vagy vissza akárki.
Valahogy 1989 táján a rendszerváltó pesti értelmiségi körökben elterjedt a lesajnált vidék sztereotípiája mellé a nehézipar proli-munkás-komcsi jellege, ami gyorsan átragadt minden ipari tevékenységre. Az elavult szocialista magyar iparból lett a sematizált elvult ipar, amiből a továbbra is az elefántcsonttoronyból asszociálva evolválódott a "minden ami ipar, az elavult, nem progresszív". Emiatt aztán a főváros központú kereskedelem lett a XXI. századi, meg európai, fejlett és haladó.
A vidék, a mezőgazdaság, az ipar meg az ósdi, provinciális, jobboldali, komcsi, keresztény->horthysta->náci.
Az 1994 utáni privatizáció nyerészkedő szerencselovagjainak ez volt a pesti értelmiség szűklátókörűsége által gyakorlatilag tálcán felkínált aranykor.
Ez a gondolati sík aztán 2010-re befarolt a belpesti bölcsészkocsmák lila ködébe és be is szorult oda. A világ meg elment mellettünk, most próbálunk valamit újjáépíteni. De a kapitalizmus alapszabálya, hogy aki kimarad, az lemarad. Mi önként lemondtunk a valódi értéket teremtő iparunkról és mezőgazdaságunkról, most meg már nem engedi a piac, hogy feljöjjünk a felszín felé.