Mi nagyon szeretnénk, de hát sajnos az ukrán jogállamiság..
Lenne egy nem igazán(?) népszerű hozzászólásom.
A kisebbségi ügyeken és a jogállamiságon túl, miért feledkezünk meg a korrupcióról?
Ukrajna még a hírhedt olasz (példának okán
1, &
2,), vagy éppen az
osztrák (egykor volt barátomat idézve: "muskátli az ablakban, kislány a pincében") korrupcióhoz képest is Góliátként írható le.
Hol van ezekhez a magyar korrupció? A többségi társadalmat zavaró része, sokkal közelebb áll az olyan csóró országokhoz, mint mondjuk Dél-Korea, Japán vagy Tajvan.
Az egyesekben hirtelen kiváló indulatok okán leírnám, ezzel nem azt akarom írni, hogy nálunk nincs, vagy éppen kisebbíteni szeretném annak jelentőségét, hanem azt, hogy akár finnekkel is beszélgethet az ember, akik a saját országukban előforduló korrupción vannak kiakadva, s ezzel egyáltalán nem azt akarom írni, hogy a finn korrupció nagyobb, mint a magyar, csak azt, hogy a szubjektív érzékelésünk emocionális, a valóságtól elrugaszkodó képet alkothatunk.
Persze saját ügyeink szemlélése tárgyilagosan mindig sokkal nehezebb, mint mondjunk egy általunk semlegesnek tekintett entitásé.
Sajnos megállapítható, hogy a társadalom egy jelentős része alul, míg egy másik jelentős része túlbecsüli Hazánk képességeit, valós erejét és lehetőségeit, pedig ez egy nagyon szignifikáns pont, mivel csak a ~valósághoz minél közelebbálló helyzetértékelésből juthatunk el a helyesebb következtetések irányába, persze akár itt is saját egónk csapdájába kerülve.
