Akkor csak megérkeztünk a lényeghez. Az elején ott voltak a fogaskerekes gyerekek, meg ott voltak a német elvtársaik is. Igy kezdődött az egész kitörés napja megemlékezés. Utána sem maguktól koptak le a kedves nácik, hanem a német vonal már át sem lett engedve a határon, a maradék, aki még elmegy megemlékezni, meg legalább kinézetben visszafogottabb lett. Erről beszéltem. Ezt a sarat nem fogja még évek múlva sem lemosni magáról az a megemlékezés, még akkor sem ha manapság többnyire csak normális megemlékezők, meg hagyományőrzők szoktak részt venni.
Egyébként meg nagyjából a 2000es években voltam fiatal, jártam mindenfelé. Emlékszem rá, hogy az egész magyar nemzeti gondolkozású közösség be volt kenve azokkal a nácifanokkal, akik felszopták Hitlert, meg az egész második VH-s német ideológiai vonalat. Nekem ez soha nem volt szimpatikus, most sem. Magyarok vagyunk nem németek. Minden sima hagyományőrző csapat, legyen az szablyavivók, ijászok, stb. valahogy bevonzotta ezeket az okoskákat, akiknek nem volt elég az 1100 évnyi magyar jelkép mennyiség, mindig kellett egy nácikhoz köthető német jel is. Szerencsére azért ha évtizedek alatt is, de tisztult a bagázs. Nem is baj, emlékszem mikor ugyanezek röhögtek a tarsolylemezen, meg a rovásírásos tetkón, nekik meg német gót betűs volt.