világ
szerző
Weyer Béla
olvasási idő
4 perc
megjelent
2022.10.11. 09:30
Az Ukrajna elleni orosz agresszió eddigi védelmi politikájának újragondolására késztette az európai vezető szerepét immár felvállaló Németországot.
„Az nagyon szép, ha egy hadsereg tud kutat fúrni, humanitárius segélyszállítmányokat kísérni, árvízvédelemben a gáton lenni, s ha kell, járványidőszakban az oltások lebonyolításánál segíteni. De nem ez az alapvető feladata” – szögezte le Olaf Scholz szociáldemokrata (SPD) német kancellár a napokban a német hadsereg, a Bundeswehr éves konferenciáján.
Az egyébként évente, rutinszerűen megrendezett tanácskozás jelentőségét az adta meg, hogy ez volt az első azt követően, hogy az orosz–ukrán háború kitörése után három nappal a szövetségi parlament, a Bundestag alsóházának ülésén Scholz bejelentette: a német hadsereg fejlesztésére, védelmi képességeinek megerősítésére rendkívüli, százmilliárd eurós alapot hoznak létre.
Az orosz támadás Ukrajna ellen korszakváltást jelentett, állapította meg Scholz már akkor, most pedig részletesen kifejtette, ebben mi a Bundeswehr feladata. Németországnak, mint a kontinens legnépesebb, s legnagyobb gazdasági teljesítményt nyújtó országának, vezető szerepet kell vállalnia Európa biztonságának garantálásában.
Ez a fajta elhatározottság és elszántság a korábbi évtizedekben nem volt jellemzője a német védelmi politikának – amint erre a Bundeswehr-konferencia előtt néhány nappal Christine Lambrecht védelmi miniszter is utalt. A hidegháborús években, de azt követően is a NATO, és azon belül is az USA számított Európa, s ezzel Németország biztonsága végső garanciájának. Ennek a német lakosság és a német gazdaság jelentős haszonélvezője volt, emlékeztetett rá a miniszter, de most, az új helyzetben többet kell vállalniuk. „Nem csupán gazdaságilag, katonailag is vezető hatalom vagyunk, akár akarjuk, akár nem” – jelentette ki.
A német politikusok eddig igyekeztek óvatos, megbízható partnernek, de nem többnek mutatkozni. A szelíd-szolid katonáskodás jelképe, hogy a német újraegyesítés pillanatában, az NSZK és az NDK hadseregének összeolvadásakor félmilliósra növekedett Bundeswehr mai létszáma alig több mint 180 ezer. A kötelező katonai szolgálatot 2011-ben eltörölték – egész pontosan békeidőre hatályon kívül helyezték.
A tartósnak tűnő békehelyzet durva megváltoztatása, az ukrajnai háború késztette a radikális anyagi lépésre az SPD, a Zöldek és a liberális FDP alkotta kormányt. A százmilliárd eurós rendkívüli alap, amit a parlament alsóháza nagy többséggel, az ellenzéki keresztény uniópártok (CDU–CSU) szavazatai által is támogatva jóváhagyott, csaknem az egész éves szövetségi költségvetés egynegyede lenne – de nem az. Hanem a kormány rendkívüli, költségvetésen kívüli hitelt vesz föl rá – könnyen teheti, a német állam jó adósnak számít –, ebből fogják végrehajtani a tervezett fejlesztéseket.
A százmilliárdos torta legnagyobb szelete, mintegy negyvenmilliárd euró jut a légierőnek. Egyebek között amerikai F–35-ös vadászgépek – a kiöregedett Tornadók helyett –, szállító helikopterek, fegyveres drónok gazdagítják majd a Luftwaffe arzenálját. De jut a többi fegyvernemnek is, lesz Bundeswehr-műholdrendszer, modern digitális kommunikáció. Hogy mikor, azt még nem lehet pontosan tudni. A Bundeswehr sebezhető pontja ugyanis a beszerzés. Egy kimondhatatlanul hosszú nevű szövetségi hivatal, aminek a rövidítése is hét betű (BAAINBw) intézi a hadsereg felszereléseinek, információs eszközeinek, használati tárgyainak beszerzését.
Az intézményben 11 ezer ember dolgozik, s minden vásárlást, aminek értéke meghaladja az ezer eurót, rajtuk keresztül kell intézni. Az egyszerűsítést már a mai miniszter két hivatali elődje, előbb Ursula von der Leyen, majd Annegret Kramp-Karrenbauer is célul tűzte ki. Most Lambrecht úgy döntött, legalább az értékhatárt fölemeli 5 ezer euróra, ne kelljen minden apróságra engedélyeztetési eljárást indítani. A nagyobb beszerzések – például az új vadászgépek – értelemszerűen évekbe telnek, de még az olyan, látszólag egyszerűnek tűnő feladat, mint a drónok felfegyverzése is két évet igényel a megrendeléstől a szállításig.
Nem könnyíti meg az új feladatok, köztük a közös európai biztonság védelmének teljesítését a szövetséges haderők eltérő felszereltsége. A kontinensen finoman szólva nehezen áttekinthető ugyanis a fegyverrendszerek és egyéb felszerelések sokasága, amit tovább nehezít a különböző hadiipari vállalkozások konkurenciaharca. Ezért szorgalmazta Scholz a Bundeswehr-konferencián, hogy az európai szövetségesek az eddiginél sokkal intenzívebben működjenek együtt ebben, mert szerinte csak így lehet megteremteni a védelemben is Európa cselekvőképességét.
Németország az elmúlt években szigorúan követte azt a politikát, hogy konfliktusövezetekbe nem szállít fegyvert. Ennek most, az ukrajnai háború kapcsán vége, legalábbis ebben a speciális esetben. De amúgy is tervezik a szabályozás felülvizsgálatát, mivel annak merevsége eddig megnehezítette a közös fejlesztésű rendszerek kialakításában a német részvételt, amennyiben azok exportra is készültek.
Kérdés, hogy mindezek a változások hogyan csapódnak le a közvéleményben. A megkérdezettek kétharmada ítéli meg úgy, hogy az ukrajnai orosz agresszió következményeként erősíteni kell a Bundeswehrt, illetve helyesli a százmilliárd eurós rendkívüli haderőfejlesztési alap létrehozását. Ez azért is figyelemre méltó, mert a nyolcvanas évek végén, s különösen a sikeres újraegyesítés, a hidegháború vége után erősen jelen volt a közvéleményben az a nézet, hogy most már ideje a katonai kiadások csökkentésének. A maga módján a német kormány ennek annyiban eleget is tett, hogy rendre nem teljesítette a NATO-célkitűzést, miszerint a GDP 2 százalékát kell védelmi kiadásokra fordítani.
A legszembetűnőbb hangulatváltozás az ország területén állomásoztatott amerikai atomfegyvereket érinti. Évtizedeken keresztül a megkérdezettek abszolút többsége a nukleáris rakéták kivonását szorgalmazta – az idei júniusi felmérés szerint ezzel szemben immár a többség úgy gondolja, legyenek csak itt az amerikai atomfegyverek.