Egyrészt Amerikából próbálják most ukránnak eladni ezt a történetet a média szócsöveiken keresztül, ami azért alapból erősen megkérdőjelezi a hitelességét.
Ez egy mese arról, hogy az ukránok - akik valószínűleg ilyen akciókra technikailag sem voltak felkészülve és a Balti-tengerhez sem fértek hozzá közvetlenül - csak úgy magukban elhatározták a terrorakciót, mert akkor épp más gondjuk sem volt. Erről megpróbálta őket lebeszélni a CIA és a holland titkosszolgálat, de a nyakas ukránok mégis megcsinálták. Persze Zselé is le alkata állítani, de hát ez a makacs Zaluzsnij kiadta a visszavonhatatlan parancsot és már nem lehetett elérni a végrehajtó csoportot, mert se telefon, se rádió, se internet, se postagalamb. A CIA, meg a holland gumitalpúak pedig elfelejtettek szólni az érintett németeknek és dánoknak és a lengyeleknek sem mondták meg, hogy a nagy testvér szívből ellenzi az ilyen csúnya, erőszakos dolgokat, úgyhogy ne segítsenek az ukránoknak. Az ukrán terrorcsapat stílusosan a németeknél, Rostockban bérel egy akkora vitorlást (Bavaria C50 típus), ami a Balatonon sem számítana nagynak, a maga 15 kőkemény tonnájával, 15 méter hosszával, 5 méter szélességével. (Mi mást, az a legalkalmasabb. Vagy nem?). Felszállnak rá hatan. (Egy komplex mélytengeri szabotázs akcióhoz annyi ember biztos elég. Vagy mégsem?) Megpakolják jó sok katonai robbanóanyaggal (HMX, bár korábban az volt az állítás, hogy C-4-ről volt szó, ami RDX alapú), mert azt nyilván mázsaszám lehet átvinni Ukrajnából a lengyeleken át Németországba és felvinni egy ilyen hajóra. Ugyanis 4 db 2,1 - 2,5-ös rengést okozó robbantáshoz elég combos mennyiség szükséges. Visznek mélytengeri búvár felszerelést, mert az is könnyen beszerezhető és feltűnésmentesen szállítható. Ugyan az érintett házaspár hölgy tagja állítja, hogy csak könnyűbúvár ismeretük, felszerelésük volt, nem mélytengeri szabotázsra kiképzett katonai búvárok voltak és egyébként is máshol tartózkodtak (Kijevben), de sebaj, ők voltak. Hogy ehhez nekik miért kellett elmenekülniük Ukrajnából bőven az állítólagos szabotázs ötlet felmerülése előtt és végig utazni többek közt Bulgáriát, Ausztriát is, az nem világos, de kicsire nem adunk. Biztos a bőröndben hurcolták végig a felszerelést Európa országain. Szóval kihajózik a társaság ezen a lélekvesztő ladikon és több kikötőt is érintenek a Balti-tengeren. (Ki tudja mi célból?) Egy vihar elfújja őket a svédországi Sandhamnba is. Kikötnek a lengyel Kolobrzegben, ahol rájuk hívják a parti őrséget. Na nem menteni, hanem a parti őrség a kikötőben, a szárazföldön rendőrösdit játszik, mert biztos a kikötőben nincs erre való hatóság. (Hogy is van ez?) Mutatnak valami EU-s útlevelet (mely országét?) erre elengedik őket, a hajót meg nem nézik meg. És ez még csak a kalandfilm forgatókönyveket megszégyenítő történet nyitánya. Na végre eljutnak a vezetékhez. (Aminek érdekében amúgy semmi szükség nem volt az előbb részletezett körútra és arra sem, hogy Németországban béreljenek hajót.) Ott először házilagosan összeszerelnek több profi mélytengeri, nyomásálló, időzített bombát. (Mert másként ugye nem lehetett volna utólag robbanóanyag nyomokat találni a hajón, csak úgy, hogy a hajón a nyers robbanóanyaggal dolgoztak. Előre összeszerelt eszköznél a hajón ilyen nyomok nem lehetnének.) Ez nyilván Ukrajnában alapképesség az amúgy civil könnyűbúvár oktatóknál. Kézi erővel mozgatnak mázsákat. Vígan lemerülnek szabotázskodni. (Milyen jó, hogy az apró vitorlások, szonár nélkül tökéletesen alkalmasak egy ilyen vezeték megtalálására és fölötte a pozíció tartására.) Mindezt a területen folyamatosan cirkáló NATO hajók közt, radarok követése mellett. Sőt repetáznak, mert kétszer is fordulnak. (Biztos elfelejtettek uzsonnát vinni, és visszaugrottak érte a lengyel kikötőbe, hogy a dupla megjelenés a vezeték fölött, meg az ingázás a lengyel kikötő és a dán sziget között végképp ne legyen feltűnő.) Ukrán üzletemberek finanszírozásában ment az akció, mert arrafelé privatizálják a terrorakciókat és mert ez így nagyon titkos és szövevényes.
Bizonyíték persze nincs. Illetve van valami állítás arról, hogy a hajón (amit az elkövetők készségesen visszaszállítottak a németeknek hatósági vizsgálatra és még előtte ki sem takatrították, fel sem gyújtották, el sem süllyesztetteték) találtak robbanóanyag mintát és DNS mintát. De azokat látni még senki nem látta, csak mondják hogy van. Mint Colin Powellnél az iraki tömegpusztító fegyverré átlényegült sütőpor a kémcsőben. Mint a kémiai nevén még meg nem nevezett és kimutathatatlan nonvicsok, amit minden koszos útszéli labor röhögve kimutat nyugaton és bár a leghalálosabb méreg, de azért a mérgezettek rendre túlélik. Az ugyan némileg talányos, hogy hogyan is kerüle egy zárt, víz és 80-90 méterig nyomásálló robbanószerkezet esetén a robbanóanyag nyom a hajóra és a DNS minták azonosításához hogyan van a németeknek az összes ukrántól referencia DNS. De hát ne kukacoskodjunk! Viszont név nélkül a belföldi és külföldi titkosszolgálatok emberei és a résztvevők készségesen elmondják a történetet a legkülönbözőbb újságíróknak, több országból, több földrészen. A németek nem tudják elkapni a férfi gyanúsítottjukat, mert a lengyelek összejátszanak az ukránokkal és átengedik Ukrajnába, de az újságírók jókat csevegnek a nővel. Mert ez már csak így megy.
Abszolút hihető történet. Sehol egy ellentmondás, egy fehér folt. Nem is értem, hogyan merülhetett fel bennem bármilyen kétely. Én a Csepiga és Miskin történeteket is teljesen hihetőnek találtam. Ez meg még azoknál is hitelesebb. Azt azért nem teljesen értem, hogy az ukránok miért nem hagyták hátra az útlevelüket és legalább polóniumot (ha már lengyelek segítettek) miért nem kevertek a robbanóanyaghoz, de ezek nélkül is kerek a sztori.
Másrészt ha ezt a mesét eladva a jónépnek, háborús oknak tekintik, az mit is jelent? Hogy egy NATO tagországot 5. cikkelyes támadás ért. Persze nem a hótiszta, szende szűz nagy testvér részéről, hanem a csalafinta ukránok részéről. Tehát már lehet is bevonulni a NATO-nak Ukrajnába. Ahol majd nagyon keresni fogják az elkövetőt, de mellesleg azért az oroszok ellen is tesznek ezt-azt, ha már ott járnak. És tartósan ott is felejtik magukat. Ugye milyen szép is ez?
Szóval azért nem örülök maradéktalanul annak, hogy a jenkik és európai szócsöveik megpróbálnak bedobni egy ilyen történetet. Persze akár abban is lehetne reménykedni, hogy így gyártanak ürügyet az ukrán buliból való teljes NATO kivonulásra, de eddig mintha nem ez lett volna a kijelölt irány, hanem az eszkaláció, a bevonulás.