Anatolij Karlin véleménye:
„Szerintem lényegében az történt, hogy az ukránok egy Vihar hadműveletet akartak végrehajtani Donbasszon, ezért kezdték el több mint egy hónapja megfigyelni a katonai felszerelések mozgását a térségbe. Oroszország nem engedheti, hogy ez sikerüljön, ezért kezdte meg a saját mozgósítását az ukrán határok felé.
Mint már a kezdetektől fogva rámutattam, Ukrajna elsődleges célja, ha veszít - márpedig veszít, ha Oroszország nyíltan beavatkozik Donbasszban -, az ÉÁ2 leállítása és évi 3 milliárd dollár megtakarítása a költségvetésében (ami jelentős összeg egy 5 milliárd dolláros katonai költségvetéssel és 150 milliárd dolláros GDP-vel rendelkező ország esetében). Ekkor talán több támogatást is kapna a NATO számára. Ez az alku nem felelne meg Oroszország preferenciáinak, ezért pókerjelleggel emelt, hitelesen fenyegetőzve sokkal jelentősebb következményekkel mind retorikailag (Maria Zaharova, az orosz külügy szóvivője burkolt utalást tett "visszafordíthatatlan következményekre az ukrán államiságra nézve"), mind a határon lévő bakancsokkal, amelyek száma most valahol 30.000 és 100.000 között van*. Néhány nappal ezelőtt Oroszország lezárta a Kercsi-szorost a külföldi hadihajók előtt mostantól októberig.
Ettől függetlenül még mindig nem sok értelme van megtámadni Ukrajnát, amikor az ÉÁ2 a befejezés küszöbén áll (nem mintha bárki bevenné a hamis zászlós magyarázatot).
Másrészt vannak más tényezők is, amelyek a helyzetet a végsőkig feszítik. A Biden-kormányzat végül előrement, és szankciókat vezetett be az orosz államkötvény-vásárlásokra, valamint további szankciókat vezetett be az orosz katonai-ipari komplexum vállalatai ellen (köztük egy olyan vállalat ellen, amelyik részt vesz a Szputnyik V vakcina előállításában), és kiutasított 10 orosz diplomatát. Bizarr módon a szankciókat nem sokkal azután hozták meg, hogy Biden csúcstalálkozót javasolt Putyinnal, ami PR szempontból lehetetlenné tette Oroszország számára, hogy elfogadja az ajánlatot. Az USA szankcionálta az orosz médiaszervezeteket is, például a Stratégiai Kultúra Alapítványt és a SouthFrontot, amelyekről azt állítja, hogy az orosz hírszerzés irányítja őket, és propagandaeszközeik, például a Twitter azonnal betiltotta a rájuk mutató hiperlinkeket. Hogy ezt az amerikaiakkal összehangolták-e vagy sem, nehéz megmondani, de ezt követte az orosz diplomaták kiutasítása Lengyelországból és Csehországból - az utóbbi esetben egy bizarr összeesküvés-elméletet terjesztve arról, hogy a Petrov és Bosirov páros 2014-ben felrobbantotta az Ukrajnába tartó fegyverszállítmányokat. E szankciókkal és propagandaoffenzívával szembesülve napról napra csökken a Nyugattal való termékeny kapcsolatok látszatának fenntartásának kívánatossága, sőt realitása.
Ugyanakkor a kínai-amerikai kapcsolatok egyre rosszabbak, Kína pedig példátlan erődemonstrációkat folytat saját szeparatista szvidómiai egységével szemben. A Putyin-Burkhalter találkozó körüli összeesküvés-elméleteket félretéve, az egyik másik fontos magyarázat arra, hogy Oroszország miért nem valósította meg Novorossziját 2014-ben, az volt, hogy Kína megvétózta az ötletet. De most Kína nagyobb és erősebb, mint akkoriban, és gyorsan leválik az amerikaiak által uralt világrendről. Így ez most már talán nem is jelentős szempont. Figyelemre méltó, hogy a kínaiak nemrég üzleti delegációt küldtek a Krímbe, miután Ukrajna - a jogállamiság példaképe - valószínűleg amerikai nyomásra elkobozta a Motor Szics repülőgépmotor-gyártó cég részvényeit a kínai befektetőktől.
Hogy most mi fog történni, azt csak találgatni lehet:
Talán lesz még néhány hónapnyi pózolás és háborús riogatás, mielőtt az izgalom lecsillapodik. ahogy Zelenszkij meghátrál, és lefújja az ukrán erők Donbasszban történő összevonását.
Talán nem teszi, és Oroszország hagyja, hogy a Vihar hadművelet sikerüljön.
Vagy visszalöki azt Donbasszból, és minden mást változatlanul hagy.
Vagy elindítja a 2014-ben leállított Novorosszija hadműveletet (feltéve, hogy akkoriban tényleg létezett - ezt persze nem tudjuk biztosan).
Vagy esetleg Oroszország úgyis elindítja, előzetes ukrán "közreműködés" nélkül.
Az egyetlen minimális dolog, amit megjegyeznék, hogy ami Oroszországot illeti, a (4) sokkal előnyösebbnek tűnik, mint a (3).
Ebben a forgatókönyvben mindenképpen agresszornak fogják lefesteni (már eddig is így volt), és úgyis egy rakás szankciót fognak rá halmozni, ami szinte biztosan magában foglalja az ÉÁ2 törlését és az ukrán NATO-tagság széleskörű vállalását. De a (3) esetben csak a Donbassz felét kapja meg, amit már de facto ellenőriz, míg a (4) esetben kap egy folyosót a Krímhez és a Dnyeszteren túli területhez (beleértve a krími vízprobléma megoldását), fél tucat nagy ipari várost és 20 millióval több embert.”
„Szerintem lényegében az történt, hogy az ukránok egy Vihar hadműveletet akartak végrehajtani Donbasszon, ezért kezdték el több mint egy hónapja megfigyelni a katonai felszerelések mozgását a térségbe. Oroszország nem engedheti, hogy ez sikerüljön, ezért kezdte meg a saját mozgósítását az ukrán határok felé.
Mint már a kezdetektől fogva rámutattam, Ukrajna elsődleges célja, ha veszít - márpedig veszít, ha Oroszország nyíltan beavatkozik Donbasszban -, az ÉÁ2 leállítása és évi 3 milliárd dollár megtakarítása a költségvetésében (ami jelentős összeg egy 5 milliárd dolláros katonai költségvetéssel és 150 milliárd dolláros GDP-vel rendelkező ország esetében). Ekkor talán több támogatást is kapna a NATO számára. Ez az alku nem felelne meg Oroszország preferenciáinak, ezért pókerjelleggel emelt, hitelesen fenyegetőzve sokkal jelentősebb következményekkel mind retorikailag (Maria Zaharova, az orosz külügy szóvivője burkolt utalást tett "visszafordíthatatlan következményekre az ukrán államiságra nézve"), mind a határon lévő bakancsokkal, amelyek száma most valahol 30.000 és 100.000 között van*. Néhány nappal ezelőtt Oroszország lezárta a Kercsi-szorost a külföldi hadihajók előtt mostantól októberig.
Ettől függetlenül még mindig nem sok értelme van megtámadni Ukrajnát, amikor az ÉÁ2 a befejezés küszöbén áll (nem mintha bárki bevenné a hamis zászlós magyarázatot).
Másrészt vannak más tényezők is, amelyek a helyzetet a végsőkig feszítik. A Biden-kormányzat végül előrement, és szankciókat vezetett be az orosz államkötvény-vásárlásokra, valamint további szankciókat vezetett be az orosz katonai-ipari komplexum vállalatai ellen (köztük egy olyan vállalat ellen, amelyik részt vesz a Szputnyik V vakcina előállításában), és kiutasított 10 orosz diplomatát. Bizarr módon a szankciókat nem sokkal azután hozták meg, hogy Biden csúcstalálkozót javasolt Putyinnal, ami PR szempontból lehetetlenné tette Oroszország számára, hogy elfogadja az ajánlatot. Az USA szankcionálta az orosz médiaszervezeteket is, például a Stratégiai Kultúra Alapítványt és a SouthFrontot, amelyekről azt állítja, hogy az orosz hírszerzés irányítja őket, és propagandaeszközeik, például a Twitter azonnal betiltotta a rájuk mutató hiperlinkeket. Hogy ezt az amerikaiakkal összehangolták-e vagy sem, nehéz megmondani, de ezt követte az orosz diplomaták kiutasítása Lengyelországból és Csehországból - az utóbbi esetben egy bizarr összeesküvés-elméletet terjesztve arról, hogy a Petrov és Bosirov páros 2014-ben felrobbantotta az Ukrajnába tartó fegyverszállítmányokat. E szankciókkal és propagandaoffenzívával szembesülve napról napra csökken a Nyugattal való termékeny kapcsolatok látszatának fenntartásának kívánatossága, sőt realitása.
Ugyanakkor a kínai-amerikai kapcsolatok egyre rosszabbak, Kína pedig példátlan erődemonstrációkat folytat saját szeparatista szvidómiai egységével szemben. A Putyin-Burkhalter találkozó körüli összeesküvés-elméleteket félretéve, az egyik másik fontos magyarázat arra, hogy Oroszország miért nem valósította meg Novorossziját 2014-ben, az volt, hogy Kína megvétózta az ötletet. De most Kína nagyobb és erősebb, mint akkoriban, és gyorsan leválik az amerikaiak által uralt világrendről. Így ez most már talán nem is jelentős szempont. Figyelemre méltó, hogy a kínaiak nemrég üzleti delegációt küldtek a Krímbe, miután Ukrajna - a jogállamiság példaképe - valószínűleg amerikai nyomásra elkobozta a Motor Szics repülőgépmotor-gyártó cég részvényeit a kínai befektetőktől.
Hogy most mi fog történni, azt csak találgatni lehet:
Talán lesz még néhány hónapnyi pózolás és háborús riogatás, mielőtt az izgalom lecsillapodik. ahogy Zelenszkij meghátrál, és lefújja az ukrán erők Donbasszban történő összevonását.
Talán nem teszi, és Oroszország hagyja, hogy a Vihar hadművelet sikerüljön.
Vagy visszalöki azt Donbasszból, és minden mást változatlanul hagy.
Vagy elindítja a 2014-ben leállított Novorosszija hadműveletet (feltéve, hogy akkoriban tényleg létezett - ezt persze nem tudjuk biztosan).
Vagy esetleg Oroszország úgyis elindítja, előzetes ukrán "közreműködés" nélkül.
Az egyetlen minimális dolog, amit megjegyeznék, hogy ami Oroszországot illeti, a (4) sokkal előnyösebbnek tűnik, mint a (3).
Ebben a forgatókönyvben mindenképpen agresszornak fogják lefesteni (már eddig is így volt), és úgyis egy rakás szankciót fognak rá halmozni, ami szinte biztosan magában foglalja az ÉÁ2 törlését és az ukrán NATO-tagság széleskörű vállalását. De a (3) esetben csak a Donbassz felét kapja meg, amit már de facto ellenőriz, míg a (4) esetben kap egy folyosót a Krímhez és a Dnyeszteren túli területhez (beleértve a krími vízprobléma megoldását), fél tucat nagy ipari várost és 20 millióval több embert.”
