az ukránok értelmesebbjei vélhetően már átlátták hogy az ő szerepük a pofozógépé
mármint nem azé aki pofoz, hanem akit pofoznak
és ezt szeretnék a lehető legkevésbé fájdalmasan megúszni
a legkevésbé fájdalmas pld. az lenne ha a ruszkik simán csak bevonulnának a donbaszba, szankciók mehetnek északi áramlat sztornó az ukrán katonák mehetnek haza
vagy a ruszkik valamiféle korlátozott figyelmeztető csapást mérnének, pár ukrán katona meghal, de a többi hazamehet mert a feladat teljesült
ha én ukrán tábornok lennék ebben a helyzetben, beküldenék egy fegyvertelen felderítő drónt a krím vagy a donbass fölé, lelövetni
hátha ez is elég a médiának, hogy ukrán terület felett lelőtt a ruszki agresszor egy békés ukrán felderítőgépet, és mehetnek a szankciók nem kell meghalniuk a katonáknak
a ruszki megfontolások nyilván másfélék
Csak azok a szankciók már most is azon a határon mozognak, hogy az oroszoknak alig maradt veszteni valója. Ha egy ilyen után komolyabb szankciókkal végképp beszorítod őket a következő helyzet áll elő:
A Rogyinát bántják igaztalanul, ideje felsorakozni a határokra.
A Cár atyuska erős, most majd megmutatja
(A nép az istenadta nézi Putyint, aki ezzel csapdába kerül, és vagy keményen lép, vagy a népharag elsöpri)
És már nem köti a kezét semmi, így mi gátolja abban, hogy egy rendkívüli beszédben kifejtse:
-Elvtársak, Elvtársnők Testvéreim! A tűz éve jön, a pusztítás korszaka, amikor visszavesszük ami a miénk!
Ez az év a szomorúság esztendeje lesz ellenségeinknek, és bár sok családnak a fájdalom idejét hozza a kitörő új vihar, de a végén a boldogság napjai várnak!
Üzenjük ezzel a világnak, hogy bár nem kell a más folyója, és a mások földjére nem vágyunk, ami a miénk volt mindent vissza!