W
[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
W
Wilson
Guest
Amíg Putyin úgy látja jónak.....Nem hiába írtam, meg 1 éve, hogy a bátyka ügyes politikus és még hatalmon marad pár évig.
Az a gond, hogy nem jó diagrammokat vizslatsz.
Én ezt javasolnám:
Remélem tudod értelmezni! Mármint, hogy minek tudható be a '20-'22-es adatok.
T
Törölt tag 523
Guest
Igen ez tisztán látszik a legutolsó követelésükből is. Teljes mértékben ezekre az elvekre épül.
A jelenlegi energiaárak súlyosan torzult piaci viszonyok között érvényesek, egy 60-65 éves programba bőven velekalkuláltak ilyen hullámvölgyeket. Nem véletlenül tartják a költségvetést plusszban!Ársokk a fogyasztók számára: Péter Bofinger....
Sok polgár szenved attól, hogy jelenleg sokkal többet fizet a gázért, a fűtőolajért vagy az áramért. Peter Bofinger közgazdász azzal vádolja a szövetségi kormányt, hogy figyelmen kívül hagyja az emberek inflációtól való félelmét. Ahelyett, hogy pénzt csinálna a magas energiaköltségekből, inkább megkönnyítené a háztartások helyzetét.
Az emelkedő inflációra való tekintettel Peter Bofinger, aki hosszú évek óta van a szakmában, azt kéri, hogy a gáz és a fűtőolaj hozzáadottérték-adóját felére, tíz százalékra csökkentsék. "A kormánynak többet kell tennie a magas energiaárak ellen" - mondta Bofinger a Süddeutsche Zeitungnak. Az áringadozások "hatalmas" terhet rónak az alacsonyabb jövedelműekre és a középosztályra egyaránt.
"A gáz ára megduplázódott, a fűtőolaj körülbelül 60 százalékkal drágább, mint egy évvel ezelőtt" - mondta a közgazdász. Ha a kormány a gáz és a fűtőolaj áfáját a felére, 10 százalékra csökkentené, akkor majdnem ugyanannyi bevétele lenne, mint korábban. Ugyanakkor a háztartások mentesülnének az évi 270 eurós gázdíjfizetési kötelezettség alól. A villamos energia és a benzin áremelkedése valamivel alacsonyabb, ezért van értelme a 16 százalékra történő átmeneti csökkentésnek. Ahelyett, hogy segítene, a szövetségi kormány figyelmen kívül hagyja a németországi inflációval kapcsolatos aggodalmakat - bírálta a közgazdász. "Az nem lehet, hogy az állam a magas energiaárakkal keres pénzt!"
Az összes olyan intézmény, amely hivatásszerűen készít inflációs előrejelzéseket, "teljesen tévedett" az előrejelzéseiben. Tavaly márciusban a német szakértői tanács 2,1 százalékos inflációt jósolt. Bofinger szerint "logikus" az infláció durva alulbecslése. "Mert ez elsősorban a magasabb energiaárak miatt van, amit nem lehetett előre látni" - mondja.
"Az EKB kommunikációján lehetne javítani."
Bofinger azt is bírálja, ahogyan az Európai Központi Bank (EKB) reagál az inflációra. Az EKB-nak igaza van abban, hogy idén nem emel kamatot. "De Christine Lagarde, az EKB vezetője teljesen rosszul adja el ezt a dolgot. Egyetlen polgár sem gondol 2024-re."
Az EKB kommunikációján egyértelműen javítani kell - folytatta a közgazdász. "Ezt senki sem érti. Lagarde asszonynak azt kellett volna mondania: amint a hosszú távú inflációs előrejelzés két százalék fölé emelkedik, kamatot emelünk. Ez jelezni fogja az EKB-nak, hogy szükség esetén cselekedni fog."
Szerdán a szövetségi statisztikai hivatal a fogyasztói árak 5,3 százalékos decemberi éves szintű emelkedéséről számolt be. Az infláció valószínűleg idén is fennmarad, amint azt a decemberi termelői árak is mutatják. A magas energiaköltségek miatt Németországban a kereskedelmi árak 24,2%-kal magasabbak az előző évinél. A hatóság szerint a Szövetségi Köztársaságban még soha nem volt ilyen mértékű növekedés.
A DIW főnöke energiapénzt követel az alacsony jövedelműeknek....
A magas energiaárak miatt a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elnöke, Marcel Fratscher pénzügyi támogatásra szólította fel a kormányt, különösen a rászorulók számára. "A politikai kihívás az, hogy az alacsony jövedelműeket és az egekbe szökő energiaárak által leginkább sújtott háztartásokat közvetlen energiakifizetésekkel támogassuk" - mondta Fratscher a Rheinische Postnak.
A koronavírus-járvány és az Oroszországgal fennálló konfliktus miatt az árdinamika továbbra is nehezen kiszámítható. "Rövid távon senki sem tehet semmit Németországban, sem a politikusok, sem a jegybank."
Az emelkedő villamosenergia- és energiaárak nyomást gyakoroltak a "traffipax-kormányra". A kormány januárban még dönteni akar a lakástámogatásban részesülők konkrét segélyezéséről. A terv szerint "rövid távon egyszeri fűtésköltség-emelkedés" várható.
Quelle
https://ru.detv.us/2022/01/20/%d1%86%d0%b5%d0%bd%d0%be%d0%b2%d0%be%d0%b9-%d1%88 %d0%be%d0%ba-%d0%b4%d0%bb%d1%8f-%d0%bf%d0%be%d1%82%d1%80%d0%b5%d0%b1%d0%b8 %d1%82%d0%b5%d0%bb%d0%b5%d0%b9-bofinger-%d1%81%d0%bd%d0%b8%d0%b7/
W
Wilson
Guest
Ha Kijevből elindulunk kelet felé, és a közép-ukrajnai sík mezőkön keresztül haladunk, körülbelül négy óra múlva egy Poltava nevű városba érünk. A posztszovjet szabványokhoz képest nem is olyan rossz hely, álmos, fákkal szegélyezett belvárossal és néhány szép neoklasszikus épülettel, amelyeket a szokásos unalmas toronyházak vesznek körül. Ha nyaralás közben átutazik rajta, talán megáll egy ebédre, aztán elfelejti az egészet.
De az orosz és ukrán emberek számára Poltava egy legendás hely. Ugyanis 1709. július 8-án itt csapott össze a svéd és az orosz birodalom serege a Nagy Északi Háború csúcscsatájában.
"Katonák! Eljött az óra, amikor az egész haza sorsa a ti kezetekben van! Oroszország vagy elpusztul, vagy újjászületik!" Így hangzott Nagy Péter, Minden Oroszország cárjának kiáltványa a döntő összecsapás előtti napon. Csaknem egy évtizeden át vezette a koalíciót riválisa, XII. Károly svéd birodalma ellen. Itt volt az esélye, hogy felborítsa a balti-tengeri erőviszonyokat, és megerősítse Oroszországnak Észak-Európa új kolosszusává válását.
A harcok már hajnal előtt elkezdődtek, és egy ideig a végeredmény függőben volt. Pétert háromszor találta el a svéd tűz: az egyik muskétagolyó letörte a kalapját, egy másik a nyeregbe fúródott, a harmadikat pedig a nyakában viselt ezüst ikonja térítette el. De ebédidőre vége lett. Talán 10 000 svéd katona esett el vagy sebesült meg, Károly menekülőben volt, és a skandinávok hatalma örökre megtört.
"Egyetlen délelőtt alatt" - írja Péter életrajzírója, Robert K. Massie - a csata "végleg eltolta Európa politikai tengelyét... Poltava volt az első mennydörgő bejelentés a világnak, hogy egy új Oroszország születik".
Van egy komor geopolitikai szimmetria abban, hogy ma Poltava közvetlenül Vlagyimir Putyin potenciális ukrajnai inváziójának útjában áll. (Közelebb van az orosz határhoz, mint Kijevhez, és mindössze két órányira Ukrajna második városától, Harkivtól, amely valószínűleg az orosz hadsereg korai célpontja lesz). A poltavai csata ugyanis nem csupán Oroszország birodalommá válásának alapító pillanata volt. Kolosszális pillanat volt az ukrán történelemben is.
A XVII. század közepe óta a mai Ukrajna középső részén fekvő Zaporizzsjai Hadsereg kozákjai északi orosz szomszédaik vazallusai voltak. Alig néhány hónappal a poltavai összecsapás előtt azonban Ivan Mazepa kozák vezér úgy döntött, hogy oldalt vált, elhagyja Pétert, és a svédek mellé áll. Azt mondta, hogy "anyánk, hazám, szegény Ukrajna közös javáért" harcol. Kockáztatása azonban szörnyen visszaütött. A poltavai vereség tönkretette a kozák függetlenségről szőtt álmát, és tönkretette egészségét; a határon át az oszmán Moldvába menekült, és még azon az őszön meghalt.
A következő években, amikor Közép- és Kelet-Ukrajna az Orosz Birodalom részévé vált, Mazepát oroszellenes árulónak állították be. Minden évben, nagyböjt első vasárnapján rituálisan megátkozták az ortodox templomokban. Még a Szovjetunióban is "ukrán burzsoá nacionalistaként" ítélték el. Ma azonban sok ukrán nemzeti hősként tekint rá. Éppen hat évvel ezelőtt a legutóbbi elnök, Petro Porosenko avatott fel egy Mazepa-szobrot Poltava központjában. Ma az ő arca díszíti Ukrajna 10 hrivnyás bankjegyét.
W
Wilson
Guest
Ez még az energiahordozók számláinak kifizetésekor vagy a boltok pénztárainál, amikor fizetésre kerül a sor, nem fogja vigasztalni az alacsony jövedelmű (de még a középosztályt sem) német állampolgárokat......
folyt.
A saját modernitásukhoz ragaszkodó, az itt és most megszállottan gondolkodó nyugati politikusok közül sokan úgy tűnik, képtelenek felfogni, hogy Európa keleti peremén a történelem valóban számít. Látogasson el Putyin hivatalos kormányzati honlapjára, és olvassa el a tavaly nyáron megjelent, 5000 szavas esszéjét "Az oroszok és az ukránok történelmi egységéről" címmel. Tényleg ő maga írta? Aligha számít. A lényeg az, hogy egyértelműen hisz benne.
Putyin szerint az oroszok, ukránok és fehéroroszok egy nép, "az Ősi Rusz leszármazottai". Elismeri, hogy később széttöredeztek, de ragaszkodik ahhoz, hogy "Moszkva lett az újraegyesítés központja, folytatva az ősi orosz államiság hagyományát". Az "ukrán népnek mint az oroszoktól különálló nemzetnek" - mondja - "nincs történelmi alapja". Bizonyítékként pedig a Nagy Északi Háborúra hivatkozik. "A kozákoknak csak egy kis része támogatta Mazepa lázadását" - ragaszkodik Putyin. "Minden rendű és rangú ember orosznak és ortodoxnak tartotta magát".
Putyin esszéjében sok olyan dolog van, amivel nem lehet egyetérteni. A brit védelmi miniszter, Ben Wallace még egy hosszú történelmi cáfolatot is közzétett a maga részéről, rámutatva, hogy "Ukrajna történelme során sokkal hosszabb ideje különállt Oroszországtól, mint amióta valaha is egyesült". De az árulkodó az, hogy a Kreml első embere egyáltalán vette a fáradságot, hogy ezt közzétegye.
Az elemzők tengernyi tintát ontottak már a világ legrejtélyesebb vezetőjének indítékairól szóló találgatásokról. Opportunista szerencsejátékos vagy legfőbb stratéga? Nacionalista vagy imperialista? Modernizáló vagy reakciós? De bizonyára akkor látjuk Putyint a legtisztábban, ha történészként tekintünk rá - vagyis olyasvalakiként, akit Oroszország hosszú történelme formált, aki tisztában van vele, és aki tudatában van saját szerepének, mint egy hatalmas történelmi dráma szereplőjének.
Ma nagyon gyakori, hogy Putyint egyfajta anomáliának tekintik. A nyugati dominanciájú, szabályokon alapuló nemzetközi rendszerre gondolunk, mint normára. A Nyugat a rendet képviseli, Putyin pedig a rendetlenséget. Mi a folyamatosságot képviseljük, ő a változást és a káoszt.
De bármennyire is kellemetlen ezt beismerni, egy nagyon hosszú távú szemlélet azt sugallja, hogy Putyin az, aki normálisnak tűnik, mi pedig furcsának. Végül is, ha a legtöbb európai városban sétálgatunk, rengeteg szobrot láthatunk olyan emberekről, akik nagyon is hasonlítottak Vlagyimir Putyinra - pragmatikus, kegyetlen, tekintélyelvű uralkodókról van szó, akik otthon vaskézzel kormányoztak, külföldön pedig hittek abban, hogy az erő teszi a jogot. A Rómában, Konstantinápolyban vagy éppen Szentpéterváron ülő császárok, a királyok és hadvezérek, akik oly sok európai történelmet alakítottak, gúnyolódtak volna a haladásba vetett hitünkön, az erőszakkal szembeni rosszallásunkon, az emberi természetbe vetett idealista hitünkön és saját őseink megvetésén.
A saját modernitásukhoz ragaszkodó, az itt és most megszállottan gondolkodó nyugati politikusok közül sokan úgy tűnik, képtelenek felfogni, hogy Európa keleti peremén a történelem valóban számít. Látogasson el Putyin hivatalos kormányzati honlapjára, és olvassa el a tavaly nyáron megjelent, 5000 szavas esszéjét "Az oroszok és az ukránok történelmi egységéről" címmel. Tényleg ő maga írta? Aligha számít. A lényeg az, hogy egyértelműen hisz benne.
Putyin szerint az oroszok, ukránok és fehéroroszok egy nép, "az Ősi Rusz leszármazottai". Elismeri, hogy később széttöredeztek, de ragaszkodik ahhoz, hogy "Moszkva lett az újraegyesítés központja, folytatva az ősi orosz államiság hagyományát". Az "ukrán népnek mint az oroszoktól különálló nemzetnek" - mondja - "nincs történelmi alapja". Bizonyítékként pedig a Nagy Északi Háborúra hivatkozik. "A kozákoknak csak egy kis része támogatta Mazepa lázadását" - ragaszkodik Putyin. "Minden rendű és rangú ember orosznak és ortodoxnak tartotta magát".
Putyin esszéjében sok olyan dolog van, amivel nem lehet egyetérteni. A brit védelmi miniszter, Ben Wallace még egy hosszú történelmi cáfolatot is közzétett a maga részéről, rámutatva, hogy "Ukrajna történelme során sokkal hosszabb ideje különállt Oroszországtól, mint amióta valaha is egyesült". De az árulkodó az, hogy a Kreml első embere egyáltalán vette a fáradságot, hogy ezt közzétegye.
Az elemzők tengernyi tintát ontottak már a világ legrejtélyesebb vezetőjének indítékairól szóló találgatásokról. Opportunista szerencsejátékos vagy legfőbb stratéga? Nacionalista vagy imperialista? Modernizáló vagy reakciós? De bizonyára akkor látjuk Putyint a legtisztábban, ha történészként tekintünk rá - vagyis olyasvalakiként, akit Oroszország hosszú történelme formált, aki tisztában van vele, és aki tudatában van saját szerepének, mint egy hatalmas történelmi dráma szereplőjének.
Ma nagyon gyakori, hogy Putyint egyfajta anomáliának tekintik. A nyugati dominanciájú, szabályokon alapuló nemzetközi rendszerre gondolunk, mint normára. A Nyugat a rendet képviseli, Putyin pedig a rendetlenséget. Mi a folyamatosságot képviseljük, ő a változást és a káoszt.
De bármennyire is kellemetlen ezt beismerni, egy nagyon hosszú távú szemlélet azt sugallja, hogy Putyin az, aki normálisnak tűnik, mi pedig furcsának. Végül is, ha a legtöbb európai városban sétálgatunk, rengeteg szobrot láthatunk olyan emberekről, akik nagyon is hasonlítottak Vlagyimir Putyinra - pragmatikus, kegyetlen, tekintélyelvű uralkodókról van szó, akik otthon vaskézzel kormányoztak, külföldön pedig hittek abban, hogy az erő teszi a jogot. A Rómában, Konstantinápolyban vagy éppen Szentpéterváron ülő császárok, a királyok és hadvezérek, akik oly sok európai történelmet alakítottak, gúnyolódtak volna a haladásba vetett hitünkön, az erőszakkal szembeni rosszallásunkon, az emberi természetbe vetett idealista hitünkön és saját őseink megvetésén.
Olvasdd tovább is!Hivatalosan nem jelenténe azt.
Ugyanis Mi ehhez már hozzájárultunk.
"...IV. CIKK
VÉDELMI CÉLÚ FELSZERELÉSEK, ELLÁTMÁNYOK ÉS ANYAGOK ELŐRE TELEPÍTÉSE
1. Magyarország szuverenitásának és törvényeinek, beleértve nemzetközi jogi kötelezettségeinek maradéktalan tiszteletben tartásával, továbbá egyeztetés mellett és mindkét Fél nézeteinek figyelembe vételével, az USA fegyveres erői a Meghatározott Létesítményekben és Területeken, valamint az egyéb közösen elfogadott helyeken katonai célú berendezéseket, ellátmányokat és eszközöket („előre telepített felszerelés”) szállíthatnak, telepíthetnek előre és tárolhatnak. Az USA fegyveres erői előre tájékoztatják a Magyar Honvédséget az általuk Magyarország területére szállítani és ott előre telepíteni szándékolt előre telepített felszerelés fajtáiról, mennyiségéről és szállítási ütemezéséről, valamint az ilyen szállításokat végző USA-vállalkozókról.
....
4. A Felek szükség szerint egyeztetnek egymással a jelen cikk szerinti tevékenységekről..."
Az amiknak csak "tájékoztatási kötelezettsége" van meg olzan homályos pontok mint "Magyarország szuverenitásának és törvényeinek, beleértve nemzetközi jogi kötelezettségeinek maradéktalan tiszteletben tartásá" és - megint csak nesze semmi . "szükség szerint" egyeztetés...
A kiemelt részben meghatározott létesítmények konkrétan meg vannak adva.
A tatai laktanya, a papai, a kecskeméti és a szolnoki reptér, valamint a bakonyi harcászati kiképzőbázis területe. Slussz!
folyt 2.
Hogy egy nyilvánvaló példát említsünk: Nagy Péter, akit Nyugaton gyakran a felvilágosult vezetés jelképének tekintenek, olyan kegyetlenséggel uralkodott, amely ma elborzasztana minket. Amikor 1698-ban Moszkvában fellázadtak a sztrelecek, egyeseket halálra korbácsoltatott, másokat végtagjaik töréséig feszített, megint másokat élve megsütött vagy vörösen izzó fogóval széttépett. A poltavai győztes háborút háború után háború után háborút vívott, a svédek, a lengyelek, a törökök, a kazahok, a perzsák ellen. És ez bejött. Győzött. Amikor Péter 1725-ben meghalt, a legerősebb, leggazdagabb, legnagyobb és legstabilabb rendszert irányította, amelyet az orosz nép valaha is ismert.
Bizonyos értelemben az elmúlt négy évszázad történetét úgy is el lehet mesélni, mint egy kísérletet arra, hogy megbirkózzunk Péter örökségével. Nyugaton megszoktuk, hogy Németországot az európai történelem nagy "problémájának" tekintjük, hogy A. J. P. Taylort idézzem. De az elmúlt 400 év nagy részében Oroszország volt az igazi probléma. Oroszország volt az, nem Franciaország vagy Németország, amely a viktoriánus Nagy-Britannia politikusainak és tábornokainak rémálmait kísértette - Oroszország, amely évről évre terjeszkedett Közép-Ázsiában, egyre közelebb került Indiához, túl dinamikus volt ahhoz, hogy visszatartsa, túl nagy ahhoz, hogy lefogja. A világ leggyorsabban iparosodó, gyárakat és vasutakat rohamos ütemben építő Oroszországtól való félelem sodorta Németországot az első világháborúba. Az Oroszországtól való félelem állt a nácizmus középpontjában; szintén az Oroszországtól való félelem győzte meg Harry Trumant és Clement Attlee-t, hogy létrehozzák a NATO-t, és annyi amerikai és brit csapatot kötelezzenek Európa védelmére.
Az Ukrajnát fenyegető orosz fenyegetést természetesen erkölcsi szempontból is lehet látni. Az ölelkező esélytelen és a hatalmaskodó zsarnok; a fiatalos, botladozó demokrácia és a rideg, kegyetlen autokrata - ez nem csak egy jó történet, hanem jelentős igazságtartalommal is bír. De a Nyugat válasza többek között azért olyan szánalmasan gyenge, mert nem vagyunk hajlandóak tisztán látni a világot.
A nemzeteknek egymással versengő érdekeik vannak; nem lehetünk mindannyian barátok, és merő naivitás másként tenni. Nem "vesztettük el" Oroszországot a kilencvenes években, mert Oroszországot sosem volt a miénk, hogy megnyerjük. Az oroszok rendkívül büszke és hazafias nép, saját ambíciókkal. Soha nem csatlakoztak volna a NATO-hoz, mint ahogyan nem álltak volna sorba, hogy a demokratikus Nyugat szelíd, engedelmes tagjai legyenek.
És bár Vlagyimir Putyint kétségtelenül kísértik a hidegháború utolsó napjaiban történtek emlékei, túlságosan durva lenne egyszerűen szovjet újjáélesztőnek tekinteni. Bármennyire is elnyomó és autokrata, ő a történelem évszázadainak terméke. És amikor tagadja, hogy Ukrajna valójában egy ország - ahogyan azt 2008-ban George W. Bushnak hírhedt módon mondta -, akkor az oroszok milliói egyetértenek vele.
Mindez egyébként nem jelenti azt, hogy el kellene hagynunk Ukrajnát. Épp ellenkezőleg. De talán egy kicsit jobban átgondolhatnánk, hogy milyen világban élünk - versengő, veszélyes, potenciálisan nagyon erőszakos -, és milyen embereket választunk arra, hogy vezessenek minket ebben a világban. Bármit is mondogattunk magunknak 1989 után, a történelem nem ért véget a berlini fal leomlásával. Még mindig a nagyhatalmak, az egymással versengő érdekek, a marcangoló aggodalmak és a stratégiai ambíciók világában élünk. Talán mindenekelőtt még mindig a háború világában élünk.
Hogy egy nyilvánvaló példát említsünk: Nagy Péter, akit Nyugaton gyakran a felvilágosult vezetés jelképének tekintenek, olyan kegyetlenséggel uralkodott, amely ma elborzasztana minket. Amikor 1698-ban Moszkvában fellázadtak a sztrelecek, egyeseket halálra korbácsoltatott, másokat végtagjaik töréséig feszített, megint másokat élve megsütött vagy vörösen izzó fogóval széttépett. A poltavai győztes háborút háború után háború után háborút vívott, a svédek, a lengyelek, a törökök, a kazahok, a perzsák ellen. És ez bejött. Győzött. Amikor Péter 1725-ben meghalt, a legerősebb, leggazdagabb, legnagyobb és legstabilabb rendszert irányította, amelyet az orosz nép valaha is ismert.
Bizonyos értelemben az elmúlt négy évszázad történetét úgy is el lehet mesélni, mint egy kísérletet arra, hogy megbirkózzunk Péter örökségével. Nyugaton megszoktuk, hogy Németországot az európai történelem nagy "problémájának" tekintjük, hogy A. J. P. Taylort idézzem. De az elmúlt 400 év nagy részében Oroszország volt az igazi probléma. Oroszország volt az, nem Franciaország vagy Németország, amely a viktoriánus Nagy-Britannia politikusainak és tábornokainak rémálmait kísértette - Oroszország, amely évről évre terjeszkedett Közép-Ázsiában, egyre közelebb került Indiához, túl dinamikus volt ahhoz, hogy visszatartsa, túl nagy ahhoz, hogy lefogja. A világ leggyorsabban iparosodó, gyárakat és vasutakat rohamos ütemben építő Oroszországtól való félelem sodorta Németországot az első világháborúba. Az Oroszországtól való félelem állt a nácizmus középpontjában; szintén az Oroszországtól való félelem győzte meg Harry Trumant és Clement Attlee-t, hogy létrehozzák a NATO-t, és annyi amerikai és brit csapatot kötelezzenek Európa védelmére.
Az Ukrajnát fenyegető orosz fenyegetést természetesen erkölcsi szempontból is lehet látni. Az ölelkező esélytelen és a hatalmaskodó zsarnok; a fiatalos, botladozó demokrácia és a rideg, kegyetlen autokrata - ez nem csak egy jó történet, hanem jelentős igazságtartalommal is bír. De a Nyugat válasza többek között azért olyan szánalmasan gyenge, mert nem vagyunk hajlandóak tisztán látni a világot.
A nemzeteknek egymással versengő érdekeik vannak; nem lehetünk mindannyian barátok, és merő naivitás másként tenni. Nem "vesztettük el" Oroszországot a kilencvenes években, mert Oroszországot sosem volt a miénk, hogy megnyerjük. Az oroszok rendkívül büszke és hazafias nép, saját ambíciókkal. Soha nem csatlakoztak volna a NATO-hoz, mint ahogyan nem álltak volna sorba, hogy a demokratikus Nyugat szelíd, engedelmes tagjai legyenek.
És bár Vlagyimir Putyint kétségtelenül kísértik a hidegháború utolsó napjaiban történtek emlékei, túlságosan durva lenne egyszerűen szovjet újjáélesztőnek tekinteni. Bármennyire is elnyomó és autokrata, ő a történelem évszázadainak terméke. És amikor tagadja, hogy Ukrajna valójában egy ország - ahogyan azt 2008-ban George W. Bushnak hírhedt módon mondta -, akkor az oroszok milliói egyetértenek vele.
Mindez egyébként nem jelenti azt, hogy el kellene hagynunk Ukrajnát. Épp ellenkezőleg. De talán egy kicsit jobban átgondolhatnánk, hogy milyen világban élünk - versengő, veszélyes, potenciálisan nagyon erőszakos -, és milyen embereket választunk arra, hogy vezessenek minket ebben a világban. Bármit is mondogattunk magunknak 1989 után, a történelem nem ért véget a berlini fal leomlásával. Még mindig a nagyhatalmak, az egymással versengő érdekek, a marcangoló aggodalmak és a stratégiai ambíciók világában élünk. Talán mindenekelőtt még mindig a háború világában élünk.
folyt 3.
Az udvarias társadalomban az emberek kínosan ráncolják a homlokukat, amikor erre rámutatnak, de ahogy Margaret MacMillan történész 2018-ban megjegyezte, "a háború az emberi tapasztalat szerves része". Nagy Péter egyetértett volna vele, és szinte biztos, hogy Vlagyimir Putyin is így van ezzel. Elvégre a második csecsen háborúban aratott elsöprő orosz győzelemmel alapozta meg hatalmát (ami inkább Liz Truss meggondolatlan figyelmeztetését szúrja ki, miszerint az Ukrajna elleni orosz támadás egy új Csecsenföldet jelentene, mivel az oroszok ezt a második háborút diadalnak tekintik). A 2008-as grúz NATO-csatlakozási szándékkal szembenézve bevetette tankjait, és azt a háborút is megnyerte. Aztán hat évvel később az ő "kis zöld emberkéi" bevonultak a Krímbe. Újabb háború. Újabb győzelem. Mi Nyugaton mindvégig otthon maradtunk, és gratuláltunk magunknak az elveinkhez.
Így forognak a történelem lapjai. Putyin tankjai az ukrán határ felé áramlanak. A Kremlben ravasz, cinikus, rendkívül érzéketlen gazdájuk mérlegeli az esélyeket. Ha elrontja, azt kockáztatja, hogy megalázzák a népe szemében. Ha jól csinálja, akkor esélye van arra, hogy újjáépítse a cári birodalmat, szétszakítsa a nyugati szövetséget, és Oroszországot erősebb stratégiai helyzetben hagyja, mint 1945 óta bármikor.
Mérlegeli a lehetőségeit. Olvassa, hogy a németek felajánlották, hogy 5000 sisakot küldenek az ukránoknak, hogy a brit miniszterelnököt egy születésnapi tortával lehet megbuktatni, hogy az amerikai elnök nem lenne túlságosan feldúlt egy "kisebb betörés" miatt ukrán területre. Aztán elhatározza magát.
Mit tesz? Nos, tegye fel magának a kérdést: ilyen háttérrel, ilyen ellenállással szemben mit tenne ön?
Az udvarias társadalomban az emberek kínosan ráncolják a homlokukat, amikor erre rámutatnak, de ahogy Margaret MacMillan történész 2018-ban megjegyezte, "a háború az emberi tapasztalat szerves része". Nagy Péter egyetértett volna vele, és szinte biztos, hogy Vlagyimir Putyin is így van ezzel. Elvégre a második csecsen háborúban aratott elsöprő orosz győzelemmel alapozta meg hatalmát (ami inkább Liz Truss meggondolatlan figyelmeztetését szúrja ki, miszerint az Ukrajna elleni orosz támadás egy új Csecsenföldet jelentene, mivel az oroszok ezt a második háborút diadalnak tekintik). A 2008-as grúz NATO-csatlakozási szándékkal szembenézve bevetette tankjait, és azt a háborút is megnyerte. Aztán hat évvel később az ő "kis zöld emberkéi" bevonultak a Krímbe. Újabb háború. Újabb győzelem. Mi Nyugaton mindvégig otthon maradtunk, és gratuláltunk magunknak az elveinkhez.
Így forognak a történelem lapjai. Putyin tankjai az ukrán határ felé áramlanak. A Kremlben ravasz, cinikus, rendkívül érzéketlen gazdájuk mérlegeli az esélyeket. Ha elrontja, azt kockáztatja, hogy megalázzák a népe szemében. Ha jól csinálja, akkor esélye van arra, hogy újjáépítse a cári birodalmat, szétszakítsa a nyugati szövetséget, és Oroszországot erősebb stratégiai helyzetben hagyja, mint 1945 óta bármikor.
Mérlegeli a lehetőségeit. Olvassa, hogy a németek felajánlották, hogy 5000 sisakot küldenek az ukránoknak, hogy a brit miniszterelnököt egy születésnapi tortával lehet megbuktatni, hogy az amerikai elnök nem lenne túlságosan feldúlt egy "kisebb betörés" miatt ukrán területre. Aztán elhatározza magát.
Mit tesz? Nos, tegye fel magának a kérdést: ilyen háttérrel, ilyen ellenállással szemben mit tenne ön?
Ferike én ellentétben veled értem mi történik és mi miért van(25 év tudás és tapasztalat). Oroszokat 1991-től átbaxta, megalázta a nyugat és nem kezelte és tartotta egyenlő partnernek sem. De Ukrajna legitim elnökének megpuccsolásával fordult a kocka. Már a vörös vonalhoz értek a jenkik. Oroszok hatalmas türelme is véget ért mert már nincs hová visszahúzódniuk. Konyec filma.Igen ez tisztán látszik a legutolsó követelésükből is. Teljes mértékben ezekre az elvekre épül.
T
Törölt tag 2577
Guest
Arra gondolsz, hogy egy dolog a jogszerűség és egy másik dolog a tényleges (katonai-gazdasági) erő? Legalább segíts!Nagyszerű, hogy tudsz olvasni, a baj csak az, hogy NEM ÉRTED, amit olvasol.
És mit fog csinálni?
Átszavaz? A zöldekről a CDU-ra? Dehát minden politikai erő támogatja az Energiewende-t.
Épp most mozdultak el még zöldebb irányba.
Annak ellenére, hogy az ipari költségek emelkedtek, ez nem rontja a német gazdaság vesenyképességét. Vagy azt gondolod, hogy emiatt majd Ladákat, meg mindenféle kínai autómárkákat fognak venni Jürgenék a VW, meg a BMW helyett?
Dehogy!
Ráadásul a Covid lecsengésével, ha visszaálnak a sufficites költségvetésre, akkor megmarad a mozgástér ha további pénzeket kell bevonni a támogatási rendszerbe.
A BW költségvetését sem szándékoznak felemelni a 2%-ra! Szarnak bele a megkövetelt minimumba. Ők megtehetik...
Az átmeneti költségvetési emelés után a további tervekben már visszalépés van! Annak ellenére, hogy a nyomorult BW vezetőinek igen komoly tervei vannak.
Más megfelelő figura nincs és egyhamar nem lesz.Amíg Putyin úgy látja jónak.....
W
Wilson
Guest
Hogy mit fognak csinálni az a következő választásokon kiderül, dehogy a magas energiaárak(és annak a tovább gyűrűző hatása) már most is kiveri sok németnél a biztosítékot az tény.....
Mióta is megy az Energiewende?Hogy mit fognak csinálni az a következő választásokon kiderül, dehogy a magas energiaárak(és annak a tovább gyűrűző hatása) már most is kiveri sok németnél a biztosítékot az tény.....
Ki nyerte a tavalyi választásokat?
Van még kérdésed?
T
Törölt tag 523
Guest
Bokika én ellentétben veled értem mi történik, és mi miért van(26 év tudás és tapasztalat). Oroszok 1991 után elvesztették szuperhatalmi státuszukat, és lecsúsztak. A korábbi erővel szerzett gyarmatai eltávolodtak tőle, és mások szövetségét és barátságát keresték. Ennek megakadályozásához nem volt és nem is lesz meg soha többé az ereje az Orosz medvének. Ezzel tisztában is vannak, de a népnek még el lehet adni a szovjet kor dicsőségét. Konyec filma.
W
Wilson
Guest
Tavaly még nem voltak ilyen energiaárak.....