Igen, elolvasom. Jelcin nem akarta elfogadni NATO-bővítést, egyáltalán.Az általad linkelt cikkből:
"Clinton továbbra is biztosította Jelcint, hogy minden NATO-bővítés lassú lesz, meglepetések nélkül, egy olyan Európa építése, amely befogadó, nem kizárólagos, és "partnerségben" van Oroszországgal. "
" Clintont, biztosítva az oroszokat (de nem írásban, ahogy Kozyrev folyamatosan kérte), hogy az 1995-ös Duma-választások vagy az 1996-os oroszországi elnökválasztások előtt nem kerül sor a NATO új tagok elleni fellépésére."
"Kozyrev kijelenti, hogy Oroszország soha nem fogja támogatni az elhamarkodott NATO-bővítést, és azt egy lavinával hasonlítja össze. Christopher azt ígéri, hogy tompítja a retorikát, és megpróbálja ezt a lengyel vezetésre is ráerőltetni."
"Clinton türelmesen és világosan elmagyarázza az Egyesült Államok álláspontját a NATO kiterjesztésével kapcsolatban - ezt az Egyesült Államoknak az európai biztonságban való folyamatos részvételének és a teljesen integrált Európa létrehozására irányuló erőfeszítéseknek az összefüggésében kell vizsgálni. Kompromisszumokra utal, ha Jelcin elfogadja a NATO bővítését – Oroszország alapító tagja lenne a COCOM utáni rezsimnek, csatlakozna a G-7-hez, különleges kapcsolata lenne a NATO-val –, de csak akkor, ha Oroszország "belépne azokon az ajtókon, amelyeket megnyitunk előtted". Jelcin sürgős prioritása a közelgő választások; bevallja az amerikai elnöknek, hogy "az 1996-os választásokon elfoglalt pozíciója nem éppen zseniális". Arra kéri az elnököt, hogy legalább a választások utánra halasszák el a bővítési vitát.'
"Jelcin végül vonakodva fogadja el Clinton ajánlatát – a választások befejezéséig nincs NATO-döntés, csak a terjeszkedés tanulmánya; de nincs NATO-ellenes retorika Oroszországból, és megállapodás arról sem, hogy május vége előtt aláírják a PFP-t. Jelcinnek szüksége van Clinton támogatására ahhoz, hogy nyerjen az urnáknál, és nem lát alternatívát az amerikaiak biztosítékaira való támaszkodás helyett."
TE elolvasod, amit linkelsz?
Ez arról szól, hogy Jelcin elfogadta a NATO bővítést, csak lassítani akarta. Egyáltalán nem igazolja, a jelenlegi orosz állítást...
Jelcin konkrétan azt kérte, hogy gondolják újra az egész európai biztonságpolitika kérdését, és ne régi struktúrákkal próbáljanak meg válaszokat adni (=alakítsák át a NATO-t).
Még az utolsó pillanatban (1995 május) is úgy hivatkozott rá, hogy a bővítés megalázó Oroszországra nézve.
Az elfogadás már az alku része volt.
Mert végül a piásnak fontosabb volt, hogy az USA minden eszközzel segítse az újraválasztását, mint a saját országának biztonsága.
Számomra a releváns részek ezek:
1994.07.05
Clinton-Jelcin telefonbeszélgetés
Jelcin aggódik a NATO keleti bővítéséért kardoskodó lengyelek miatt, Clinton némi bullshit dumával terel: "beszéljünk inkább a Partnership for Peace programról" - ezt Jelcin úgy értelmezte, hogy ez a fókusz és nem a NATO bővítés.
1994.09.28
A washingtoni csúcstalálkozó második napja
Clinton-Jelcin megbeszélés memója
Clinton biztosítja Jelcint arról, hogy "semmilyen [kellemetlen] meglepetést nem tartogatnak" a NATO bővítését illetően. Illetve, hogy "a NATO bővítése nem Oroszország ellen szól; Oroszország nincs is kizárva a felvehető országok köréből és egyébként sincs semmilyen időterv (timetable) a bővítést illetően".
1994.11.02
Jelcin levele Clintonnak
Jelcin most amiatt aggódik, hogy felerősödtek mindenféle szóbeszédek a NATO bővítést illetően. Neki fontos lenne, ha továbbra is meglenne a kölcsönös bizalom. Hajlandóak együttműködni Boszniával, Észak-Koreával és Ukrajnával kapcsolatban is. "Praktikus egyenlőségen alapuló partnerséget" javasol, és úgy gondolja, ezt mindkét fél így gondolja.
1994.11.28
Clinton levele Jelcinnek
Két nappal a brüsszeli NATO-értekezlet előtt, Clinton újfent biztosítja Jelcint a partnerségről és a NATO-bővítés folyamatáról.
1994.11.30
Jelcin levele Clintonnak
"Megállapodtunk, hogy semmilyen meglepetés nem lesz, és hogy a partnerség első fázisaként a NATO további bővítése nem kerül eldöntésre Oroszország érdekei és véleménye figyelembe vételének mellőzésével." "...egy felgyorsított időterv valamint a tagjelölt országokkal való tárgyalások megkezdése jövő év közepén úgy kerül értelmezésre - nem csak Oroszország által -, hogy ezzel Európa újfent felosztódik".
(Az oroszok már láthatóan meghallották a gyorsított bővítésről szóló pletykákat)
Kozijrev a NAC által, a NATO-ba való belépés követelményeiről napokkal korábban publikált tanulmányra (amely igazából megágyazott az effektív bővítési tárgyalásoknak) reagálva nem írja alá a PfP megállapodást.
Ezek után további levélváltások a budapesti csúcsig. Ezekben Clinton megpróbálja eladni, hogy igazából félre lett értelmezve a NAC kommuniké orosz oldalon. És hogy továbbra is figyelembe veszik az orosz érdekeket.
Jelcin követeli, hogy partnerségről és ne NATO-bővítésről szóljanak a tárgyalások a szóban forgó országokkal és biztosítékokat kér, hogy így lesz.
Jelcin szerint az orosz nézet az, hogy "a NATO bővítésének egyetlen elfogadható útja, ha a szervezet partnerségen alapulva átalakul."
1994.12.06
Thomas Pickering (USA ENSZ nagykövet) üzenete Strobe Talbottnak (USA külügyminiszter)
(Pickering szerint) az oroszok az elmúlt hónapok eseményeit úgy értelmezik, hogy át lettek ejtve, és a K-európai NATO bővítésről volt és lesz szó. Illetve "az orosz vezetés szerint az USA mást mondott a bővítésről a szövetségeseinek és Oroszországnak". Pickering azt javasolja, hogy az USA vállaljon garanciát, miszerint 1996 júniusa (orosz választások) előtt semmilyen döntés nem fog születni a bővítésről és a 20. században már nem lesz új tagja a NATOnak"
Ezt a rákövetkező belső üzenet is megerősíti.
1994.12.06
Nick Burns (Nemzetbiztonsági Tanács Oroszországért felelős tagja) memója Talbotnak
Miután Burns beszélgetett Clintonnal a budapesti csúcs után, leírja, ő hogy látja a történteket. Clintonnak nem tetszett, hogy Jelcin Budapesten gyakorlatilag beolvasott neki (a bővítést illetően). Ugyanakkor szeretné, ha valahogy meg lehetne oldani a bővítést és az oroszokkal való viszony kisimítását (fenntartását), egyszerre. Azon gondolkodik Clinton, "talán meg kéne próbálni őszintébbnek lenni az oroszokkal" a NATO-bővítést illetően. És hogy "most már kezelnünk kell az Oroszország valós és legitim biztonsági kételyeit a NATO-bővítést illetően".
Ezek után még megy a belső eszmecsere amerikai oldalon, majd jön az 1995-ös, 50. évfordulós Győzelem Napja, amire Clinton Moszkvába is utazott és beszélt Jelcinnel:
Jelcin kifejti, hogy a NATO bővítése "megalázó" Oroszországnak, amellyel "bekerítik" az országot. Véleménye szerint új európai biztonsági rendszerekre van szükség és nem a régi struktúrák fenntartására. "Számomra a NATO Oroszország felé való bővítésébe való beleegyezés árulással ér fel az orosz nép felé."
Erre Clinton elmagyarázza, hogy ők csak egy teljesen integrált Európát akarnak, biztonságilag is. Belengeti, hogy amennyiben rábólintanak a bővítésre, az oroszokat majd felveszik a G7-be, és hogy különleges viszonyt alakíthatnak ki a NATO-val is. Jelcinnek belpolitikailiag égető a kérdés, merthogy jönnek a választások és szeretné, ha a bővítésről nem esne már szó addig.
Csakhogy Clintonnak is kinéz egy elnök(újra-)választás, és "Wisconsin, Illinois és Ohio szavazói NATO bővítést akarnak".
Jelcin elfogadja Clinton ajánlatát: nincs NATO döntés a választásokig, csak egy bővítési tanulmány. Ugyanakkor vállalja, hogy nem lesz NATO-ellenes propi orosz oldalról és hogy a PfP-t is aláírják májusig.
Az USA egyébként elég komolyan támogatta Jelcin újraválasztását, emberrel, pénzzel, mindennel.
