Bár egy szót sem értek ebből, had mondjak pár szót a szovjet számítástechnikáról.
AZ ötvenes években, Liszenkó et. áldozatos munkájának következtében a kibernetika és más tudományok burzsoá áltudománynak lett hirdetve.
Emiatt már az induláskor jelentős lemaradás keletkezett, hiába a trükközéseknek, mint a tárolt programú analizátornak, TPA-nak nevezett, egyébként a Digital Eqiutment Co. PDP-11 sorozatú minikompúterének a koppintása volt. A viszonyokra jellemző, amikor 1976-ban a MÜM 30. szakmunkásképzőben elektronikai műszerésznek tanultam, az anyagismeret tanárnőnk, titoktartásra felszólítva közölte velünk, hogy ugyan most a tananyagban a vas-szén állapotábrának kellene következnie, de ő inkább leadja a szilicium epitaxiális technológiát, minden félvezető és integrált áramköri technológia alapját.
Az impexek nyugati vállalatalapításának engedélyezésével megnyíltak a fedett-rejtett csatornák a COCOM listás berendezések behozatalára, amelyekből jutott a nagy SZU.-ba is bőven.
Az így meginduló fejlődés hozta, hogy mire 80-ban leszereltem a PATEX-nél már INTEL 8080 mikroprocesszor, C/M op.rendszer alapú mérésadatgyűjtő dolgozott a szövödében.
Akkoriban mindenhol mikrogépeket fejlesztettek, a fent említett TPA miniszámítógépet Motorola mikroprocesszorral emulálták, ezekből elég sokat gyártottak, és adtak el Kgst szerte.
1985-ben az Magyar Édesipari Vállalat bevásárolt 5 db SZM-1420 tip szovjet gyártmányú miniszámítógépet, ami kb. 3 ajtós ruhásszekrény méretű volt. A PDP-11/70 klón, csont nélkül futott rajta az eredeti RSX-11/M+ operációs rendszer és az angol MAS-M moduláris vállalatirányítási rendszer.
Megjegyzés: a PDP családra lett kidolgozva a UNIX op. rendszer, amiből a jól ismert Linux nőtte ki magát. A multiuser, multitasking, real-time op. rendszerek ebből nőtték ki magukat.
SZM_1420
16 bit CPU, TTL áramkörökből felépítve. Az órajel frekvenciát ne kérdezd, mert ez asszinkron architectúra szerint lett megépítve!
4Mb operatív tár, a Commodore -64 memória csippjeiből, önjavító funkcióval.
Olyan volt mint a LADA, ha foglalkoztam vele, akkor ment szépen!
Bulgár hard diszkek, 2x 2.5 Mb kapacitás egy fix, egy cserélhető. Az iró olvasó fej kb, százforintos méretű volt, orvosi spatulára húzott vászondarabbal pucoltuk!
Később sikerült szerezni CDC diszkeket, 160 Mb fix, és 80 Mb cserélhető kapacitással. Ma a telefonomban több memória van, mint ami akkor volt nekem a gépteremben lemezeken, szalagokon összesen, több nagy vasszekrényben....
A nyomtató szintén szovjet gyártmányú sornyomtató, azaz egy 132 karakteres henger forog, és a kellő pillanatban egy elektromágneses kalapács odabsz a tintaszalagnak. Egy aláhúzás lövés erejű hanghatással járt!
Lehet fanyalogni, hogy a szovjet számtech. így megy úgy.
Azt azért látni kell, hogy összehasonlíthatatlanul primitívebb körülmények között, eszközökkel és technológiákkal kellett/lehetett akkor ilyesmit gyártani.
A haditechnikából is tudjuk, hogy azt az 50-es évekbeli lemaradást mind a mai napig nem tudták igazán behozni. Ennek persze nem csak technikai okai vannak, de az legyen egy másik tanulmány tárgya!
