De hát itt egyesek szerint az oroszok olyan-de-olyan kemények, hogy a genderpuhány amerikaiakat hátrakötött kesztyűs félkézzel is elverik helyre-tétre-befutóra.
Ja mégse, lásd a Khasham-i csatát 2018-ban. Ott épp merre kódorgott a szilaj orosz védőernyő a Wagneresek feje fölül?
Nekem nincs különösebb bajom az oroszokkal, hosszú boldog életet nekik a saját 17 millió km2-ükön belül, van elég megoldandásra váró feladat otthon is az orosz lakosság jólétét illetően (lásd az összehasonlító táblázatos posztomat). Előbb talán azokat kéne megoldani, aztán majd lehet a világpolitika színpadára kilépni.
De irreális álmokat ne kergessünk már a globális orosz hatalomátvételről. Arra csak Kínának van reális esélye, mind gazdaságilag, mind katonailag. Az oroszoknak ebben a játszmában legfeljebb morzsák jutnak, és van némi esélye, hogy összességében negatív szaldóval jönnek ki a buliból.
Én értem, hogy az USA bizonyos régiókból (Közép-Ázsia, Közel-Kelet) a Kínára való koncentrálás és energiapolitikai okok (belföldi palagáztermelés felfutása) miatt tudatosan visszavonul, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezekre a területekre Oroszország be tud majd nyomulni és ki tudja terjeszteni a befolyását.
Hogy miért? Mert egyszerűen jelenleg nincsenek meg ehhez az erőforrásai, se a katonai, se a gazdasági. Kínának egyre inkább megvannak bár a COVID-ból való lassú felállás ezt kissé visszavetette.
Persze fel lehet pörgetni a haditermelést, de láttunk már ilyet az oroszoktól, abba beledőlt a Szovjetunió és a 2010-ben indult egyévtizednyi haderő-fejlesztés és -reform se volt elég ahhoz, hogy négy, saját állításuk szerint "baráti" ukrán megyét közel 1 év alatt elfoglaljanak.