[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
Ök is azt mondják, hogy nincs igazi fejlődés a szovjet idők óta. Csak a nyugat , és az oligarchák gazdagodnak rajuk, és ezt pont az ukrajnai háború hozta elő. A kivonult cégeket nehéz pótolni, mert csak a munkavállalók kellettek. A technológia, alkatrészek mind import. Saját erőből nehéz pótolni. A saját tőkéseik pedig minden rubelt kifacsarnak a cégeikből, fejlesztési kényszer nélkül. Jó az az uaz, úgy ahogy 30 éve volt. Stb, sok ilyen van . Látják több pénz ment el jacht építésre, mint a tengerészetre. A moszkva cirkáló meg oda. Emlékezzünk csak vissza a mi volt nálunk1948 után. Az államosítások indoklása hasonló volt( tőkések a fejlődés korlátai, kizsákmányoló ,népnyúzó, szegény paraszt, kontra kulák). Ha így nézzük akkor van értelme a szovjet jelképeket feléleszteni, Lenin szobor, szovjet zászló, emlékmű,stb. Az sem volt jó(szovjet),de ez a rendszer sem működik náluk. Most váltás lesz,lehet valami kínai típusúra. Ez pedig veszélyes, főleg ha a kapitalizmus van megkérdőjelezve, arra nagyon heves reakciók lehetnek.
Németország év végéig fokozatosan le akarja állítani az orosz kőolajimportot
Németország az év végéig fokozatosan leállítja az orosz kőolajimportot – jelentette ki szerdán Annalena Baerbock német külügyminiszter. „Németország teljesen fel fogja adni az orosz energiaimportot” – mondta Baerbock. Nyárra a felére csökkentjük az olajimportot, az év végére pedig 0-ra. Majd a gáz következik, egy közös európai menetrendben, mert az Európai Unió ereje a közös fellépésben van – tette hozzá.
A balti országok külügyminisztereivel tartott rigai sajtótájékoztatón Baerbock megismételte, hogy Németország a nyár végéig fokozatosan megszünteti az orosz szénimportot. A gázimportot hosszabb idő alatt fogják fokozatosan megszüntetni – tette hozzá a zöldpárti politikus.
A német gazdasági minisztérium szóvivője a CNN-nek azt mondta, a lépés része annak a tervnek, hogy Németország teljesen függetlenedjen az orosz energiaimporttól.
2030-ig meg le akarták állítani a benzmüzemű, dízel és hibrid kocsik gyártását meg karbonsemlegesek akartak lenni. Aztán jött a valóság, pofánbaszta őket és jó lett a barna szé égetése is. Erre rá fog erősíteni amikor évvégén leáll még 3 atomerőművük.
A ők is azt mondják alatt nem tudom kiket ért.
Akik aktívak voltak 1991- előtt ott azok már nyugdíjasok.
Nekik a nyugdíj emelés a fontos kb.
A fiatalok egy részének lehet ködös téves hamis elképzelése a akkori időkről valami féle romanticizmus.
Erre nyilván a hatalom is rájátszhat hogy foglalkozzanak bármivel csak ne velük.
Innováció.
Tegnap arról írtam egy másik témában hogy akik Ukrajnát korruptozzák nos előbb a gerendával foglalkozzanak a saját környékükön /újszövetségi idézet féle/ és utána foglalkozzanak a szomszéd szálkájával.
Tehát orosz viszonyokig nem mennék el.
Elég itt magyarba azt megnézni hogy s lajosnak mi volt a "innovációja" hogy ne mai topon lévő személyt vagy személyeket említsek.
Cocializmusnak /komenyizmusról meg nem is beszélve/ azért komoly hátul ütői is vannak.
Persze a kapitalizmus különböző verzióinak is.
Az egy érdekes dolog /pl./ hogy magyar vállalkozónál rosszabbul megy a sora egy dolgozónak mint a ugyanazon a településen egy külföldinél dolgozónál.
Putyin: Oroszország sikeresen tesztelt egy “egyedülálló” interkontinentális ballisztikus rakétát
Sikeresen tesztkilövést hajtottak végre Oroszország legújabb, RSZ-28 Szarmat típusú interkontinentális ballisztikus rakétájával az ország északi részén lévő pleszecki űrrepülőtérről – jelentette ...
www.vadhajtasok.hu
Ó, már az erőmű lekapcsolást is visszacsinálták a nagy haladásban.
Ausztria tavasztól nem importál és finomít orosz kőolajat
Ausztria márciusban leállította az oroszországi olajimportot és az onnan származó kőolaj finomítását – közölte a TASZSZ orosz hírügynökséggel az OMV osztrák olaj- és gázipari vállalat csütörtökön.Az osztrák cég képviselője azt mondta, az OMV osztrák schwechati és német burghauseni finomítóiban mindig is meglehetősen csekély volt az orosz kőolaj részesedése.
„Március folyamán ezeket a mennyiségeket máshonnan származó kőolajjal pótoltuk. Jelenleg nem dolgozunk fel orosz kőolajat” – közölte az OMV képviselője.
Az APA osztrák hírügynökség jelentése szerint Kazahsztán hosszú évek óta Ausztria legfontosabb olajszállítója. Ezt Líbia és Irak követi. Ez a három ország fedezi Ausztria olajimportjának 80 százalékát. Az osztrák statisztikai hivatal adatai szerint 2021-ben
AZ AUSZTRIÁBA SZÁLLÍTOTT 596 EZER TONNA KŐOLAJNAK A 7,8 SZÁZALÉKA SZÁRMAZOTT OROSZORSZÁGBÓL.
Ausztria tavasztól nem importál és finomít orosz kőolajat
Az OMV máshonnan pótolja az orosz kőolajat.
index.hu
A NEMek vezetnek ...
index.hu
Ezért kell kizárni az orosz sportolókat minden eseményről
Sajnálatos lépés a sportolók, sportcsapatok kizárása. Nem jó, nem igazságos, de szükséges.
index.hu
Ausztria tavasztól nem importál és finomít orosz kőolajat
Ausztria márciusban leállította az oroszországi olajimportot és az onnan származó kőolaj finomítását – közölte a TASZSZ orosz hírügynökséggel az OMV osztrák olaj- és gázipari vállalat csütörtökön.
Az osztrák cég képviselője azt mondta, az OMV osztrák schwechati és német burghauseni finomítóiban mindig is meglehetősen csekély volt az orosz kőolaj részesedése.
„Március folyamán ezeket a mennyiségeket máshonnan származó kőolajjal pótoltuk. Jelenleg nem dolgozunk fel orosz kőolajat” – közölte az OMV képviselője.
Az APA osztrák hírügynökség jelentése szerint Kazahsztán hosszú évek óta Ausztria legfontosabb olajszállítója. Ezt Líbia és Irak követi. Ez a három ország fedezi Ausztria olajimportjának 80 százalékát. Az osztrák statisztikai hivatal adatai szerint 2021-ben
AZ AUSZTRIÁBA SZÁLLÍTOTT 596 EZER TONNA KŐOLAJNAK A 7,8 SZÁZALÉKA SZÁRMAZOTT OROSZORSZÁGBÓL.
Ausztria tavasztól nem importál és finomít orosz kőolajat
Az OMV máshonnan pótolja az orosz kőolajat.
Azaz jól értem évi kb. 46500 tonna kőolajról megy a diskurzus? Hogy némileg kontextusba helyezzük ez pl. Magyarország nagyságrendű országnál kb. a mérési hibahatár - jelentéktelen mennyiség. Az oroszoknak meg ...
A másik oldalról Kazahsztánból jön a legtöbb kőolaj Nekik. Esetleg ezt is nyomnák meg a jövőben? Ez ugye azt a CPC -t jelenti, ahol az oroszországi kikötőből az orosz annyi orosz olajat (akár 100% -ot) kever be amennyit akar? Valószínűleg az orosz gázellátás biztonsága mellett ez lehetett a legfontosabb tárgyalási pontja az osztrák kancellárnak a Putyinnal folytatott személyes találkozója folyamán. Azaz egyszerűen átcímkézik az orosz olajat kazah -ra - de még akár növelhetik is az orosz részarányt (a jelenleginél gyakorlatilag minden több) ...
Last edited by a moderator:
K
Kopi2000
Guest
Ha irtam, nyilvan ismerek ilyen fickokat. Talan a szovegbol lejon, hogy mas kulturalis szintet kepviselunk, bar ez az ismeret meg nem valt a karomra.... Sot ketszeres gyilkoshoz is volt szerencsem...Nem a barataim, de ha tenyeket irsz, esetleg forrassal, akkor tudunk vitatkozni....abanderizmusrol....Azaz jól értem évi kb. 46500 tonna kőolajról megy a diskurzus? Hogy némileg kontextusba helyezzük ez pl. Magyarország nagyságrendű országnál kb. a mérési hibahatár - jelentéktelen mennyiség. Az oroszoknak meg ...
A másik oldalról Kazahsztánból jön a legtöbb kőolaj Nekik. Esetleg ezt is nyomnák meg a jövőben? Ez ugye azt a CPC -t jelenti, ahol az oroszországi kikötőből az orosz annyi orosz olajat (akár 100% -ot) kever be amennyit akar? Valószínűleg az orosz gázellátás biztonsága mellett ez lehetett a legfontosabb tárgyalási pontja az osztrák kancellárnak a Putyinnal folytatott személyes találkozója folyamán. Azaz egyszerűen átcímkézik az orosz olajat kazah -ra - de még akár növelhetik is az orosz részarányt (a jelenleginél gyakorlatilag minden több) ...
Jól értem olyan srácokat ismersz akiknek horogkeresztes tetkói vannak? Ez azért sokmindent megmagyarázna ... Ugyanakkor értelemszerűen a muszka sem pár tetkó miatt "denacifikál" ...
Ahhoz képest, hogy nem célod a "mosdatás" elég erőteljesen mosdatsz. Banderáékat meg nem kell senkinek befeketíteni - tett ő azért eleget saját hatáskörben ...
Persze, hogy nem lesz - a "B terv" az ipar leállítása meg a lakossági fogyasztás erőteljes korlátozása. Az oroszok természetesen nem maguknak köszönhetik ezt. Nemcsak azért, mert teljességgel irracionális (legalábbis, ha figyelmen kívül hagyjuk a külső befolyásoltságot) a nyugati politikusok viselkedése illetve döntései - hanem, mert ezeket az oroszok mindenképp megkapták volna ... Mondjuk azért, mert oroszok. Meg mert "csak" ...
"
hanem, mert ezeket az oroszok mindenképp megkapták volna ... Mondjuk azért, mert oroszok. Meg mert "csak" ... "
8 évig zajlott a kereskedés 2014 óta...
napi 600 millió $
e összeg kétszeresét kapta ukrajna éves szinten eus makrogazgdazásgi támogatásként /hitelként, a feltétele alapján e pénz is megtérült a reál javak terén a eunak kb. azonnal.
The Russian Peace: A Conversation With Alexander Dugin
This wide-ranging conversation with Alexander Dugin, Russian philosopher, on President Putin, on the current conflict in the Ukraine, and the future destiny of Russia provides much-needed context on what is happening now throughout Eurasia, as the world undergoes a shift in allegiances, or what Dugi
www.thepostil.com
Egyrészt Putyin elkötelezett Oroszország mint állam szuverenitása mellett, másrészt azonban racionálisan úgy gondolom, hogy tisztában volt azzal, hogy milyen következményekkel járna, ha kitartóan ragaszkodna álláspontjához. Ebből a szempontból Putyin "szoláris" kezdete rendkívül tragikus, mert magában foglalja a Nyugat eszméivel és értékeivel való küzdelmet. De Oroszország átlépte a Rubicont, aminek én személy szerint nagyon örülök.
YS: De mi volt az oka ennek a radikális irányváltásnak? Hiszen még decemberben mindannyian együtt mentünk be a "digitális koncentrációs táborba", szinte egyöntetűen bevezették a regionális QR-tanúsítványokat, mint Nyugaton, és általában semmi sem jelezte előre a Nyugattal és annak agendáival való szakítást. Az a benyomásunk, hogy voltak olyan események, amelyekről nem tudunk...
AD: Úgy gondolom, hogy az orosz politika mind a 22 éve alatt, amely elnökünk uralkodásához kapcsolódik, továbbra is arra törekedett, hogy mindenáron egyesítse az összeegyeztethetetlent. Egyrészt a globális világrendszerbe való integráció és annak minden követelményének való megfelelés - a WTO-hoz, a WHO-hoz való csatlakozás, a liberális gazdasági modell elfogadása, a digitalizáció és a nemzetközi emberi jogi intézményekbe való bekapcsolódás. Másrészt pedig Oroszország szuverenitásának megerősítése és megerősítése.
Kijev ostroma mindig
YS: Tehát Ukrajna a Donbasszra vagy Oroszországra támadt volna?
AD: A donbásszi hadművelet sikere, ha Kijev kezdte volna el először, a jelenlegi ukrán rendszerben elkerülhetetlenül a Krím elleni támadáshoz és a NATO-csapatok bevonásához vezetett volna. Először az ukrán rezsim támadta volna meg a Donbászt, majd Oroszországot... Voltak ilyen tervek.
YS: De milyen gyorsan valósulhattak volna meg? Egy nap alatt? Egy hét alatt? Egy hónap alatt?
AD: Nem tudom. De nincs okom arra, hogy ne bízzak a kormányunkban, hogy beszéljen ezekről a tervekről.
YS: Amint látjuk, sem a Nyugat, sem a NATO nem avatkozott be közvetlenül az eddigi eseményekbe. Bár elméletileg minden lehetőségük megvolt rá. Nem csak, hogy volt rá okuk - Oroszország volt az, aki a különleges műveletet elindította. De nem sietnek katonai erővel segíteni Ukrajnának, vagy légvédelmükkel lezárni az eget. Hogyan lehet akkor biztos abban, hogy más körülmények között segítettek volna Ukrajnának?
AD: Idegen kézzel akartak támadni. Az ukrán fasiszta rezsimet akarták szembeállítani velünk.
Miért nem ők maguk támadnak most? Szerintem még nem jött el az idő. Most figyelik az előrehaladásunkat, és fenntartják a lehetőséget, hogy a konfliktus eszkalációját a következő szintre emeljék. Azt hiszem, úgy vélik, hogy azok az intézkedések, azok a szankciók, amelyeket képesek voltak bevezetni Oroszországgal szemben, kihasználva a mi megelőző, független, megelőző, megelőző, figyelmeztető különleges katonai műveletünk elindítását - beváltak. Úgy gondolják, hogy van esélyük legyőzni Oroszországot; nem szó szerint, mert ez lehetetlen, hanem hogy szétzúzzák és megadásra kényszerítsék, kizárva azt a globális rendszerükből.
Úgy vélik, hogy azzal, hogy elszigetelnek minket mindattól, amibe korábban oly szorgalmasan integráltak minket, azzal, hogy kidobnak minket a civilizációjukból, elérik, hogy Oroszország megszűnjön létezni.
Igen, vannak olyan előnyök, amelyekhez az orosz lakosok hozzászoktak; hozzászoktatták őket; rákényszerítették őket az élet ezen protokolljaira. Úgy gondolom, hogy a Nyugat úgy gondolja, hogy az Oroszország elszigetelésére tett lépések elegendőek. Hogy a közvetlen katonai fellépés és a NATO-val való konfrontáció nem fogja elérni a kívánt hatást.
Miután elnökünk átlépte a Rubicont, fény derült az összes ellentmondásra, amely ebbe a kettős modellbe beágyazódott. Ez a rendszer belső mérget hordozott, amely - legalábbis hosszú távon - megölte társadalmunkat; de volt egy egészséges katonai-stratégiai összetevője is. A globalizáció az egypólusú világ eszköze volt. A nyugati hegemónia megerősítésére és mindazok gyengítésére törekedett, akik ebben a folyamatban részt vettek. Úgy tűnik, az ország vezetése számára az utolsó pillanatig nem volt nyilvánvaló, hogy a globalisták kihasználnak minket.
* Translated with www.DeepL.com/Translator (free version) *
YS: Kínát egyébként valahogy sikerült elkerülni.
AD: Igen, Kína egy bizonyos pontig tökéletesen képes volt mind a szuverenitását tiszteletben tartani, különösen az interneten, mind pedig kihasználni a globalizáció nyílt lehetőségeit. De mi mások vagyunk. Amire Kína képes volt, arra mi nem vagyunk képesek.
YS: Nekem úgy tűnik, hogy mindenekelőtt más a kulturális kódunk. A kínaiaknak könnyű alávetni magukat a hatalomnak. Már csak azért is, mert a konfucianizmus eredetileg az államrend eszméjét tartalmazta, ahol az uralkodó a nemzet atyja, és mindenkinek szeretnie kell őt pusztán a tény miatt; ahol az egyén és az ő érdekei nem fontosak a társadalom érdekeihez képest.
AD: Igen, igazad van. Egységes kultúrájuk van; és ami még ennél is fontosabb, egy sajátos centralista politikai rendszerük, a kommunista párt teljes irányításával. Ez nem annyira kapitalista vagy szocialista, mint inkább kínai-kommunista-konfuciánus.
Talán azért, mert Oroszországban nincs igazi ideológia, nem alakult ki kemény vonal a globalizáció mérgező oldalainak elutasítására. De természetesen megvannak az előfeltételeink ahhoz, hogy olyanok legyünk, mint Kína. Egyébként ma Kína, akárcsak Oroszország, szemben áll a globalistákkal. Mindez teljesen nyilvánvaló. Kína és Oroszország tapasztalatait egyesíteni és kombinálni kell, egy többpólusú világot építve. Kínával barátságban kellene lennünk.
YS: És miért akarja ezt Kína?
AD: Mert Kína mély tisztelettel tekint ránk, mert bizonyos tekintetben nem vagyunk alábbvalóak nála. Ott van például a nagy orosz nép, amely minden más népet egyesített. Egységes történelmünk van. Erős identitással rendelkezünk. A "napvilág", amelybe most mindannyian belépünk, sokféle lehet.
YS: És ki építi a "szoláris" világot? Sajnálom, de az arcok mind ugyanazok, a pozíciók ugyanazok, mint a "holdi" alatt voltak. Azok az emberek, akik hatalmon voltak és felnéztek a Nyugatra, most éppen az ellenkező szlogeneket mondják. Csubajsz most ment el Törökországba...
AD: Nem kell sietni. A történelem tektonikus lemezeinek visszafordíthatatlan elmozdulása, az igazi Oroszországhoz való visszatérés alig egy hónapja történt, minden csak most kezdődik. És Csubajsz menekülése valójában egy szimbolikus gesztus. "Csubajsz elrepülése" egy szimbólum.
YS: Még mindig jól érzi magát a bőrében. Még mindig kiveheti a készpénzét az automatából.
AD: Nem kell vérszomjasnak lenni. Ha elmenekült, hát legyen. Fontos, hogy legyen valamiféle amnesztia a társadalomban. Ha valaki, aki tegnap liberális volt, ma már nem liberális, de melegen támogatja a különleges katonai műveletet és az elnököt, akkor a mi oldalunkon áll. Hagyjuk Csubajszt futni. Dunya Smirnova fusson vele együtt.
Egy orosznak csak az számít, hogy ne legyen gonosz. Az orosz emberek nagyon kedvesek. És ha egyes tisztviselők továbbra is szabotázst folytatnak, akkor ugyanúgy fognak bánni velük, mint az Azov zászlóalj nácijaival [Oroszországban terroristaként elismert és betiltott-MK). De ma minden embernek lehetősége van arra, hogy orosz legyen. És nem szabad megfosztanunk őt ettől a lehetőségtől.
YS: Ez a legfontosabb kérdés, amit szeretnék feltenni önnek. Ön annak az orosz világnak az ideológusa, amelyről mindenki beszél?
AD: Nem tagadom, hogy az orosz világ ideológusa vagyok. De ez nem mond ellent az eurázsianizmusnak, amelyhez szintén ragaszkodom. Nehéz elképzelni az orosz világnak több támogatóját, mint az orosz eurázsiaiakat.
Az eurázsiaiak voltak azok, akik joggal és helyesen ragaszkodtak ahhoz, hogy Oroszország egy független civilizáció; hogy az orosz identitás nem nemzeti, nem etnikai, hanem egy kulturális típus, egy nyitott identitás. Bizonyos értelemben egy birodalom, amely mindent magába olvasztott.
Központja az orosz nép. És nyitott azon népek számára, akik sorsukat összekapcsolják az orosz nép sorsával, hogy méltó és teljes lehetőséget kapjanak arra, hogy részt vegyenek sorsunkban. Erre még az 1980-as években jutottam, amikor Oroszország sorsát tanulmányoztam és kutattam. A kilencvenes évek elejére világnézetem kiforrott, és a saját igazságommá és életprogramommá vált.
YS: És azóta, az 1990-es évek eleje óta nem változott?
AD: Igen, az 1990-es évek elején egy sor munkában lefektettem az elveimet. Ezeket rengeteg nyelvre lefordították. Ezek természetes dolgok előttem, és sok mindent, ami most történik, harminc évvel ezelőtt részletesen leírtam.
Mindig is úgy gondoltam, hogy az én és a népem fő eszméje egy nagy, szabad és független Oroszország eszméje. Oroszország mint civilizáció. És én, mint filozófus, arra vagyok hivatott, hogy belenézzek az orosz kezdet mélységeibe, amelyet szerencsém volt magamban hordozni. Az orosz sors logikája átlátszó számomra.
YS: És mi az?
AD: Minden bizonnyal Oroszországnak mint önálló civilizációnak a saját hagyományos értékeivel való megerősítése. És ez addig nem lesz teljes, amíg nem egyesítjük az összes keleti szlávot és az összes eurázsiai testvért egy nagy térben. Minden ebből a sorslogikából következik - és így van ez Ukrajnával is.
YS: És ha valaki önként nem akar a sorsunk részese lenni?
AD: Néha nehéz a helyes utat választani. A történelem minden kritikus szakaszában el szoktuk veszíteni nyugat-orosz területeinket, majd újból helyreállítani egységünket; Kijev ostroma állandó az orosz történelemben.
YS: Kijev ostroma - most vagy a középkorban?
AD: Kijev ostroma - mindig. Ezek ugyanannak a mintának különböző szintjei. Tudja, mióta harcolunk Kijevért a nyugat-orosz fejedelemségekkel?
YS: Hétszáz éve?
AD: A mi orosz középkorunktól kezdve. Volt egy konfliktusunk a velikoruszok és a galíciaiak között Kijevért. Nyugat-Oroszországot szorosan formálta a katolikus és a lengyel identitás és kultúra; Kelet-Oroszországban pedig a kezdetektől fogva Andrej Bogoljubszkij nagyfejedelemmel a Nagy Eurázsiai Birodalom prototípusát láthatod, amivé mi váltunk. És így Kijev a miénk lesz.
Győzni fogunk, és akkor mindent megmagyarázunk.
YS: Ahogy Kirill pátriárka nemrég fogalmazott, a harc metafizikai szinten zajlik?
AD: A lét metafizikai és fizikai szintje sokkal szorosabban összefügg, mint gondolnánk. Számomra nem számít, hogy mikor, mi volt vagy lesz. Ezért vagyok képes olyan eseményeket is látni, amelyek még nem történtek meg.
Tehát Kijev ostroma a keleti szlávok egyesítéséért és az orosz világ szuverén civilizációjának megteremtéséért folytatott harc, amely a Nyugat ellen irányul. De mindig a Nyugat - mindig - nyugati orosz kollaboránsokat használ, kezdve azzal, hogy a pápa 1253-ban támogatta és elküldte a koronát Galíciai Dánielnek. És egy kritikus pillanatban a Nyugat mindenkit elárul. Mindenki emlékszik persze Gogol híres mondatára: "Segítettek-e neked a ljáchok, fiam?" - és ez a mondat újra és újra elhangzik az idők folyamán; és ma is. Zelenszkijt is megkérdezhetnéd.
YS: De Zelenszkij mellett 40 millió ember él Ukrajnában. A különleges művelet, ami most folyik, Ukrajna oroszlakta területein zajlik. Itt oroszok élnek. Itt beszélik az orosz nyelvet. Harkov, Mariupol...
Hogyan lehet elmagyarázni egy orosz anyának, aki elvesztette az otthonát, a gyermekét, látva a pusztítás és a bombázások borzalmait, hogy mindez az ő érdekében történt? Nem metafizikai síkon, hanem konkrétan - miért szenved?
AD: Igen, Kína egy bizonyos pontig tökéletesen képes volt mind a szuverenitását tiszteletben tartani, különösen az interneten, mind pedig kihasználni a globalizáció nyílt lehetőségeit. De mi mások vagyunk. Amire Kína képes volt, arra mi nem vagyunk képesek.
YS: Nekem úgy tűnik, hogy mindenekelőtt más a kulturális kódunk. A kínaiaknak könnyű alávetni magukat a hatalomnak. Már csak azért is, mert a konfucianizmus eredetileg az államrend eszméjét tartalmazta, ahol az uralkodó a nemzet atyja, és mindenkinek szeretnie kell őt pusztán a tény miatt; ahol az egyén és az ő érdekei nem fontosak a társadalom érdekeihez képest.
AD: Igen, igazad van. Egységes kultúrájuk van; és ami még ennél is fontosabb, egy sajátos centralista politikai rendszerük, a kommunista párt teljes irányításával. Ez nem annyira kapitalista vagy szocialista, mint inkább kínai-kommunista-konfuciánus.
Talán azért, mert Oroszországban nincs igazi ideológia, nem alakult ki kemény vonal a globalizáció mérgező oldalainak elutasítására. De természetesen megvannak az előfeltételeink ahhoz, hogy olyanok legyünk, mint Kína. Egyébként ma Kína, akárcsak Oroszország, szemben áll a globalistákkal. Mindez teljesen nyilvánvaló. Kína és Oroszország tapasztalatait egyesíteni és kombinálni kell, egy többpólusú világot építve. Kínával barátságban kellene lennünk.
YS: És miért akarja ezt Kína?
AD: Mert Kína mély tisztelettel tekint ránk, mert bizonyos tekintetben nem vagyunk alábbvalóak nála. Ott van például a nagy orosz nép, amely minden más népet egyesített. Egységes történelmünk van. Erős identitással rendelkezünk. A "napvilág", amelybe most mindannyian belépünk, sokféle lehet.
YS: És ki építi a "szoláris" világot? Sajnálom, de az arcok mind ugyanazok, a pozíciók ugyanazok, mint a "holdi" alatt voltak. Azok az emberek, akik hatalmon voltak és felnéztek a Nyugatra, most éppen az ellenkező szlogeneket mondják. Csubajsz most ment el Törökországba...
AD: Nem kell sietni. A történelem tektonikus lemezeinek visszafordíthatatlan elmozdulása, az igazi Oroszországhoz való visszatérés alig egy hónapja történt, minden csak most kezdődik. És Csubajsz menekülése valójában egy szimbolikus gesztus. "Csubajsz elrepülése" egy szimbólum.
YS: Még mindig jól érzi magát a bőrében. Még mindig kiveheti a készpénzét az automatából.
AD: Nem kell vérszomjasnak lenni. Ha elmenekült, hát legyen. Fontos, hogy legyen valamiféle amnesztia a társadalomban. Ha valaki, aki tegnap liberális volt, ma már nem liberális, de melegen támogatja a különleges katonai műveletet és az elnököt, akkor a mi oldalunkon áll. Hagyjuk Csubajszt futni. Dunya Smirnova fusson vele együtt.
Egy orosznak csak az számít, hogy ne legyen gonosz. Az orosz emberek nagyon kedvesek. És ha egyes tisztviselők továbbra is szabotázst folytatnak, akkor ugyanúgy fognak bánni velük, mint az Azov zászlóalj nácijaival [Oroszországban terroristaként elismert és betiltott-MK). De ma minden embernek lehetősége van arra, hogy orosz legyen. És nem szabad megfosztanunk őt ettől a lehetőségtől.
YS: Ez a legfontosabb kérdés, amit szeretnék feltenni önnek. Ön annak az orosz világnak az ideológusa, amelyről mindenki beszél?
AD: Nem tagadom, hogy az orosz világ ideológusa vagyok. De ez nem mond ellent az eurázsianizmusnak, amelyhez szintén ragaszkodom. Nehéz elképzelni az orosz világnak több támogatóját, mint az orosz eurázsiaiakat.
Az eurázsiaiak voltak azok, akik joggal és helyesen ragaszkodtak ahhoz, hogy Oroszország egy független civilizáció; hogy az orosz identitás nem nemzeti, nem etnikai, hanem egy kulturális típus, egy nyitott identitás. Bizonyos értelemben egy birodalom, amely mindent magába olvasztott.
Központja az orosz nép. És nyitott azon népek számára, akik sorsukat összekapcsolják az orosz nép sorsával, hogy méltó és teljes lehetőséget kapjanak arra, hogy részt vegyenek sorsunkban. Erre még az 1980-as években jutottam, amikor Oroszország sorsát tanulmányoztam és kutattam. A kilencvenes évek elejére világnézetem kiforrott, és a saját igazságommá és életprogramommá vált.
YS: És azóta, az 1990-es évek eleje óta nem változott?
AD: Igen, az 1990-es évek elején egy sor munkában lefektettem az elveimet. Ezeket rengeteg nyelvre lefordították. Ezek természetes dolgok előttem, és sok mindent, ami most történik, harminc évvel ezelőtt részletesen leírtam.
Mindig is úgy gondoltam, hogy az én és a népem fő eszméje egy nagy, szabad és független Oroszország eszméje. Oroszország mint civilizáció. És én, mint filozófus, arra vagyok hivatott, hogy belenézzek az orosz kezdet mélységeibe, amelyet szerencsém volt magamban hordozni. Az orosz sors logikája átlátszó számomra.
YS: És mi az?
AD: Minden bizonnyal Oroszországnak mint önálló civilizációnak a saját hagyományos értékeivel való megerősítése. És ez addig nem lesz teljes, amíg nem egyesítjük az összes keleti szlávot és az összes eurázsiai testvért egy nagy térben. Minden ebből a sorslogikából következik - és így van ez Ukrajnával is.
YS: És ha valaki önként nem akar a sorsunk részese lenni?
AD: Néha nehéz a helyes utat választani. A történelem minden kritikus szakaszában el szoktuk veszíteni nyugat-orosz területeinket, majd újból helyreállítani egységünket; Kijev ostroma állandó az orosz történelemben.
YS: Kijev ostroma - most vagy a középkorban?
AD: Kijev ostroma - mindig. Ezek ugyanannak a mintának különböző szintjei. Tudja, mióta harcolunk Kijevért a nyugat-orosz fejedelemségekkel?
YS: Hétszáz éve?
AD: A mi orosz középkorunktól kezdve. Volt egy konfliktusunk a velikoruszok és a galíciaiak között Kijevért. Nyugat-Oroszországot szorosan formálta a katolikus és a lengyel identitás és kultúra; Kelet-Oroszországban pedig a kezdetektől fogva Andrej Bogoljubszkij nagyfejedelemmel a Nagy Eurázsiai Birodalom prototípusát láthatod, amivé mi váltunk. És így Kijev a miénk lesz.
Győzni fogunk, és akkor mindent megmagyarázunk.
YS: Ahogy Kirill pátriárka nemrég fogalmazott, a harc metafizikai szinten zajlik?
AD: A lét metafizikai és fizikai szintje sokkal szorosabban összefügg, mint gondolnánk. Számomra nem számít, hogy mikor, mi volt vagy lesz. Ezért vagyok képes olyan eseményeket is látni, amelyek még nem történtek meg.
Tehát Kijev ostroma a keleti szlávok egyesítéséért és az orosz világ szuverén civilizációjának megteremtéséért folytatott harc, amely a Nyugat ellen irányul. De mindig a Nyugat - mindig - nyugati orosz kollaboránsokat használ, kezdve azzal, hogy a pápa 1253-ban támogatta és elküldte a koronát Galíciai Dánielnek. És egy kritikus pillanatban a Nyugat mindenkit elárul. Mindenki emlékszik persze Gogol híres mondatára: "Segítettek-e neked a ljáchok, fiam?" - és ez a mondat újra és újra elhangzik az idők folyamán; és ma is. Zelenszkijt is megkérdezhetnéd.
YS: De Zelenszkij mellett 40 millió ember él Ukrajnában. A különleges művelet, ami most folyik, Ukrajna oroszlakta területein zajlik. Itt oroszok élnek. Itt beszélik az orosz nyelvet. Harkov, Mariupol...
Hogyan lehet elmagyarázni egy orosz anyának, aki elvesztette az otthonát, a gyermekét, látva a pusztítás és a bombázások borzalmait, hogy mindez az ő érdekében történt? Nem metafizikai síkon, hanem konkrétan - miért szenved?
AD: Vannak emberek, akik gondolkodnak és az igazság megértésére törekednek; és vannak emberek, akik bizonyos technológiai problémákat oldanak meg az újraegyesülésen. 2014-ben világossá vált számomra, hogy mi történik, és mit kell neki elmondanom. Harkiv utcáit 2014-ben tele voltak szórólapokkal, amelyeken az én nyilatkozataim és idézeteim szerepeltek, a portréim a városvezetés épületén lógtak.
YS: Igen, és orosz önkéntesek mentek Donbasszba az orosz világról szóló elképzeléseiddel, de most 2022 van. Az orosz ajkú ukránok otthonát nem nyolc évvel ezelőtt, hanem most rombolták le.
AD: Ott van az ószövetségi Jeremiás próféta. Ő a siránkozásáról ismert. Itt azt mondhatom, hogy a lelkem állapota 2014-től 2022-ig Jeremiás siralma az orosz világért. Megszakadt a szívem, hogy mit kell tennünk.
Persze, most nehéz helyzetben vagyunk, és sok lehetőség a puha megoldásokra elveszett. Nem tudom, ki a hibás. Mint ahogy azt sem tudom, ki a hibás Trója elestéért...
YS: És hogyan magyarázza meg egy mariupoli orosz anyának, hogy mindaz, ami történik, jó dolog?
AD: A szeretteink halála szörnyű gyász. Sok mindent gyakorlatilag lehetetlen most megmagyarázni. Majd később mindent megmagyarázunk, amikor felszabadítjuk Ukrajnát. Amikor Mariupol a miénk lesz, akkor válik aktuálissá a kérdése. Jelenleg a tervünk az, hogy győzzünk.
Amint Kelet-Ukrajna, Oroszország, a szabadság és a függetlenség zászlaja lobog Herszon és Novorosszija felett; amint felszabadul a donyecki és a luganszki terület; amint létrejön Herszon, Nyikolajev, Zaporozsje, Odessza, Dnyepropetrovszk és más köztársaságok - utána azonnal elkezdünk magyarázkodni.
YS: Igor Sztrelkov, a DNR első védelmi minisztere, egyébként az ön tanítványa, valamint Alekszandr Borodaj - a DNR első vezetője. Hogy hol voltál te és ők 2014-ben, az világos. És hol voltál te ezalatt a nyolc év alatt?
AD: Mielőtt döntés született volna az "orosz tavasz" beállításáról, mindig a tévében voltam. Utána eltűntem. Egyfajta társadalmi börtönbe, száműzetésbe kerültem. Ennek ellenére továbbra is azt csináltam, amiben hittem.
Azt a logikát követtem, amiről beszéltem. Mindig is teljesen meg voltam győződve arról, hogy egy olyan figura, mint Putyin, megérkezik, már jóval azelőtt, hogy megérkezett volna. És amikor még csak Jelcin és Csubajsz volt.
De tudtam, hogy el fog jönni a szabadulás. És megjelenik majd a "végzet embere", aki újraegyesíti az orosz világot.
Barátom, az azóta elhunyt francia író, misztikus és költő, Jean Parvoulesco írt egy fantasztikus könyvet, Putyin és az eurázsiai birodalom címmel. Jean számos jel alapján megjósolta, hogy Putyin az az ember, akire Oroszországnak szüksége van. Még Putyin megjelenése előtt Jean azt mondta, hogy egy nagy vezető fog jönni a hadsereg és a különleges szolgálatok közül, aki helyreállítja az ősi orosz civilizációt. És emellett "birodalmi eszkatológiai akaratot fog létrehozni a szárazföld felett, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig" - olvastam.
A régi világgal való kapcsolatokat visszafordíthatatlanul megszakítják. A különleges katonai művelet visszafordíthatatlan. Bárcsak mindez már 2014-ben megtörtént volna. De akkor nem merítettük volna ki a "holdfény" teljes potenciálját.
YS: Mostanra már kimerítettük az egészet?
AD: Igen, most már az egészet.
Aki nincs velünk, az a Sátánnal van
YS: És mikor fogunk győzni? Az ön tanítványa, Sztrelkov panaszkodik, hogy minden túl sokáig tart, hogy előrehaladjunk; hogy azonnali mozgósításra van szükség, beleértve az emberi erőforrásokat is. De vajon az orosz nép beleegyezik-e abba, hogy ne csak a kanapéról támogassa az elnököt, hanem fegyverrel a kezében harcoljon az orosz eszméért, és esetleg meg is haljon?
AD: Az a mód, ahogyan Sztrelkov az elmúlt nyolc évben előadta gondolatait és nézeteit, számomra kategorikusan elfogadhatatlan. Egyértelmű, hogy neki is elege van az orosz világból, és ez az ő panasza. De azt a formát, ahogyan ezt megfogalmazza, nem tudom elfogadni.
És lényegében igaza van. A különleges katonai művelet haditechnikai oldala nem az én szakterületem - hogyan, milyen terv szerint megy, nem tudom. De mindenesetre az emberek mozgósítása minden értelemben elkerülhetetlen. Alábecsüljük az orosz ember "szenvedélyességét". Csak akkor lélegzik, ha "szoláris" eredetre tesz szert.
YS: Tehát Putyinnak talán a nemzethez kellene fordulnia, hogy támogassa őt.
AD: A közeljövőben Putyin támogatása úgy, ahogy van, teljes lesz. Csubajsz eltűnt; a hatalom tehát most már a népnél van. Amikor a nép kiszabadul a földalattiból, ahová eddig hajtották, és a kormány elkerülhetetlenül az orosz nép felé fordul, akkor az oroszok meg fogják mutatni, hogy milyenek és mire képesek.
YS: Mi békés nép vagyunk, de vajon a páncélvonatunk a tartalék vágányon van?
AD: Igen, Putyinnak megéri kimondani: Orosz, kelj fel, most már tényleg szükség van rád. És a nép biztosan reagálni fog.
A különleges műveletet nem egyedül az államnak, hanem a népnek kell irányítania. Eddig az orosz nép még nem kapcsolódott be teljes mértékben. Az orosz nép mozgósítása nélkül, anélkül, hogy elmagyaráznák neki történelmi küldetését, anélkül, hogy felébresztenék legmélyebb kezdetét, e szavak nélkül "testvérek", lehetetlen nélkülözni.
"Kelj fel, orosz nép, ébredj, nagy tettekre vagy hivatva...". Minden elődötök, minden nemzedék erre a pillanatra, erre az összecsapásra ontológiai ellenségünkkel már úton volt. Az igazság és Isten a mi oldalunkon áll. Az abszolút Gonosz ellen harcolunk, amelyet a nyugati civilizáció, annak liberális-totalitárius hegemóniája, az ukrán nácizmus testesít meg. Erre a küldetésre lettünk teremtve. Erre van most szükség - hívásra van szükség.
YS: Az egyik korábbi interjúdban arról beszélsz, hogy elkerülhetetlen valamiféle katasztrófa, amely elpusztíthatja az emberiség nagy részét. Mint látjuk, már nyíltan beszélnek az eddig elképzelhetetlenről, az atomfegyverek alkalmazásának lehetőségéről - mint arról a Csehov-fegyverről a falon, amelynek fel kellene robbannia. Nem félsz?
AD: Mindig a valószínűség mérlegén vagyunk. Minden fegyvert úgy terveznek, hogy felrobbanjon.
YS: És az erőegyensúly miatt? Én nem lövök, te nem lősz, senki sem lő.
AD: Így van. Elmagyarázták nekünk, hogy a nukleáris fegyverek arra szolgálnak, hogy más fegyverek ne lőjenek; ez az elrettentés egyik módszere, és nem használták hagyományos háborúkban, közepes intenzitású háborúkban. De a nukleáris fegyverek bizonyos körülmények között, ha civilizációk összecsapásáról beszélünk, támadó fegyverré is válhatnak.
Természetesen Oroszország soha nem lesz az első, aki ezt megteszi. Mert a mi atomfegyvereink békét hoznak, az ő atomfegyvereik pedig agresszióval járnak. De nem azt mondom, hogy a nukleáris katasztrófa elkerülhetetlen.
YS: Én nagyon szeretném elkerülni.
AD: Azt hiszem, jelenleg te és én nem tudjuk befolyásolni azt a döntést, hogy megkezdődik-e az emberiség megsemmisülése vagy sem.
YS: Az a pont, ahonnan már nincs visszaút - túljutottunk már rajta vagy még nem?
AD: Szerintem a NATO háborúba lépése Ukrajna oldalán egy ilyen pont lesz.
YS: És akkor ennyi?
AD: Nekem úgy tűnik, hogy a Washingtont képviselő emberek a mániákus düh és némi racionalitás között egyensúlyoznak. Amikor a düh uralkodik, ők azok, akik Oroszország atomfegyverekkel való elpusztítására szólítanak fel.
YS: És véleményem szerint a televíziónkban is vannak felhívások a használatukra. Magam is hallottam egy Szolovjovról szóló műsorban.
AD: Szerintem különböző üzenetek vannak, amelyeket a kormány a tévén keresztül akar küldeni más országoknak. De mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség elpusztításáról csak az Egyesült Államok dönthet.
Azt hiszem, megértem a "szolyvai" uralkodó logikáját; ő tényleg nem akarta, ami történt, törődik az emberekkel és a béke megőrzésével. De emlékszem, hogy azt mondta, hogy ha Oroszországot a választás elé állítanák, hogy elfogadja-e a nukleáris csapást, válaszoljon vagy ne válaszoljon rá, akkor nem engedné meg a békét Oroszország nélkül.
YS: "Vagyis mi mindannyian a mennybe megyünk, a többiek meg hadd haljanak meg", hogy a "szoláris" uralkodót idézzem. Ön egy vallási filozófus, egy misztikus. Nem úgy tűnik önnek, hogy a Jó, amit mi képviselünk, és az abszolút Gonosz, amit az ön szemszögéből nézve a Nyugat testesít meg, közötti harc csak egy dologgal végződhet: a világ végével? Ahogy János Jelenések könyve sugallja, a pestist (koronavírus) háború követi,
YS: Igen, és orosz önkéntesek mentek Donbasszba az orosz világról szóló elképzeléseiddel, de most 2022 van. Az orosz ajkú ukránok otthonát nem nyolc évvel ezelőtt, hanem most rombolták le.
AD: Ott van az ószövetségi Jeremiás próféta. Ő a siránkozásáról ismert. Itt azt mondhatom, hogy a lelkem állapota 2014-től 2022-ig Jeremiás siralma az orosz világért. Megszakadt a szívem, hogy mit kell tennünk.
Persze, most nehéz helyzetben vagyunk, és sok lehetőség a puha megoldásokra elveszett. Nem tudom, ki a hibás. Mint ahogy azt sem tudom, ki a hibás Trója elestéért...
YS: És hogyan magyarázza meg egy mariupoli orosz anyának, hogy mindaz, ami történik, jó dolog?
AD: A szeretteink halála szörnyű gyász. Sok mindent gyakorlatilag lehetetlen most megmagyarázni. Majd később mindent megmagyarázunk, amikor felszabadítjuk Ukrajnát. Amikor Mariupol a miénk lesz, akkor válik aktuálissá a kérdése. Jelenleg a tervünk az, hogy győzzünk.
Amint Kelet-Ukrajna, Oroszország, a szabadság és a függetlenség zászlaja lobog Herszon és Novorosszija felett; amint felszabadul a donyecki és a luganszki terület; amint létrejön Herszon, Nyikolajev, Zaporozsje, Odessza, Dnyepropetrovszk és más köztársaságok - utána azonnal elkezdünk magyarázkodni.
YS: Igor Sztrelkov, a DNR első védelmi minisztere, egyébként az ön tanítványa, valamint Alekszandr Borodaj - a DNR első vezetője. Hogy hol voltál te és ők 2014-ben, az világos. És hol voltál te ezalatt a nyolc év alatt?
AD: Mielőtt döntés született volna az "orosz tavasz" beállításáról, mindig a tévében voltam. Utána eltűntem. Egyfajta társadalmi börtönbe, száműzetésbe kerültem. Ennek ellenére továbbra is azt csináltam, amiben hittem.
Azt a logikát követtem, amiről beszéltem. Mindig is teljesen meg voltam győződve arról, hogy egy olyan figura, mint Putyin, megérkezik, már jóval azelőtt, hogy megérkezett volna. És amikor még csak Jelcin és Csubajsz volt.
De tudtam, hogy el fog jönni a szabadulás. És megjelenik majd a "végzet embere", aki újraegyesíti az orosz világot.
Barátom, az azóta elhunyt francia író, misztikus és költő, Jean Parvoulesco írt egy fantasztikus könyvet, Putyin és az eurázsiai birodalom címmel. Jean számos jel alapján megjósolta, hogy Putyin az az ember, akire Oroszországnak szüksége van. Még Putyin megjelenése előtt Jean azt mondta, hogy egy nagy vezető fog jönni a hadsereg és a különleges szolgálatok közül, aki helyreállítja az ősi orosz civilizációt. És emellett "birodalmi eszkatológiai akaratot fog létrehozni a szárazföld felett, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig" - olvastam.
A régi világgal való kapcsolatokat visszafordíthatatlanul megszakítják. A különleges katonai művelet visszafordíthatatlan. Bárcsak mindez már 2014-ben megtörtént volna. De akkor nem merítettük volna ki a "holdfény" teljes potenciálját.
YS: Mostanra már kimerítettük az egészet?
AD: Igen, most már az egészet.
Aki nincs velünk, az a Sátánnal van
YS: És mikor fogunk győzni? Az ön tanítványa, Sztrelkov panaszkodik, hogy minden túl sokáig tart, hogy előrehaladjunk; hogy azonnali mozgósításra van szükség, beleértve az emberi erőforrásokat is. De vajon az orosz nép beleegyezik-e abba, hogy ne csak a kanapéról támogassa az elnököt, hanem fegyverrel a kezében harcoljon az orosz eszméért, és esetleg meg is haljon?
AD: Az a mód, ahogyan Sztrelkov az elmúlt nyolc évben előadta gondolatait és nézeteit, számomra kategorikusan elfogadhatatlan. Egyértelmű, hogy neki is elege van az orosz világból, és ez az ő panasza. De azt a formát, ahogyan ezt megfogalmazza, nem tudom elfogadni.
És lényegében igaza van. A különleges katonai művelet haditechnikai oldala nem az én szakterületem - hogyan, milyen terv szerint megy, nem tudom. De mindenesetre az emberek mozgósítása minden értelemben elkerülhetetlen. Alábecsüljük az orosz ember "szenvedélyességét". Csak akkor lélegzik, ha "szoláris" eredetre tesz szert.
YS: Tehát Putyinnak talán a nemzethez kellene fordulnia, hogy támogassa őt.
AD: A közeljövőben Putyin támogatása úgy, ahogy van, teljes lesz. Csubajsz eltűnt; a hatalom tehát most már a népnél van. Amikor a nép kiszabadul a földalattiból, ahová eddig hajtották, és a kormány elkerülhetetlenül az orosz nép felé fordul, akkor az oroszok meg fogják mutatni, hogy milyenek és mire képesek.
YS: Mi békés nép vagyunk, de vajon a páncélvonatunk a tartalék vágányon van?
AD: Igen, Putyinnak megéri kimondani: Orosz, kelj fel, most már tényleg szükség van rád. És a nép biztosan reagálni fog.
A különleges műveletet nem egyedül az államnak, hanem a népnek kell irányítania. Eddig az orosz nép még nem kapcsolódott be teljes mértékben. Az orosz nép mozgósítása nélkül, anélkül, hogy elmagyaráznák neki történelmi küldetését, anélkül, hogy felébresztenék legmélyebb kezdetét, e szavak nélkül "testvérek", lehetetlen nélkülözni.
"Kelj fel, orosz nép, ébredj, nagy tettekre vagy hivatva...". Minden elődötök, minden nemzedék erre a pillanatra, erre az összecsapásra ontológiai ellenségünkkel már úton volt. Az igazság és Isten a mi oldalunkon áll. Az abszolút Gonosz ellen harcolunk, amelyet a nyugati civilizáció, annak liberális-totalitárius hegemóniája, az ukrán nácizmus testesít meg. Erre a küldetésre lettünk teremtve. Erre van most szükség - hívásra van szükség.
YS: Az egyik korábbi interjúdban arról beszélsz, hogy elkerülhetetlen valamiféle katasztrófa, amely elpusztíthatja az emberiség nagy részét. Mint látjuk, már nyíltan beszélnek az eddig elképzelhetetlenről, az atomfegyverek alkalmazásának lehetőségéről - mint arról a Csehov-fegyverről a falon, amelynek fel kellene robbannia. Nem félsz?
AD: Mindig a valószínűség mérlegén vagyunk. Minden fegyvert úgy terveznek, hogy felrobbanjon.
YS: És az erőegyensúly miatt? Én nem lövök, te nem lősz, senki sem lő.
AD: Így van. Elmagyarázták nekünk, hogy a nukleáris fegyverek arra szolgálnak, hogy más fegyverek ne lőjenek; ez az elrettentés egyik módszere, és nem használták hagyományos háborúkban, közepes intenzitású háborúkban. De a nukleáris fegyverek bizonyos körülmények között, ha civilizációk összecsapásáról beszélünk, támadó fegyverré is válhatnak.
Természetesen Oroszország soha nem lesz az első, aki ezt megteszi. Mert a mi atomfegyvereink békét hoznak, az ő atomfegyvereik pedig agresszióval járnak. De nem azt mondom, hogy a nukleáris katasztrófa elkerülhetetlen.
YS: Én nagyon szeretném elkerülni.
AD: Azt hiszem, jelenleg te és én nem tudjuk befolyásolni azt a döntést, hogy megkezdődik-e az emberiség megsemmisülése vagy sem.
YS: Az a pont, ahonnan már nincs visszaút - túljutottunk már rajta vagy még nem?
AD: Szerintem a NATO háborúba lépése Ukrajna oldalán egy ilyen pont lesz.
YS: És akkor ennyi?
AD: Nekem úgy tűnik, hogy a Washingtont képviselő emberek a mániákus düh és némi racionalitás között egyensúlyoznak. Amikor a düh uralkodik, ők azok, akik Oroszország atomfegyverekkel való elpusztítására szólítanak fel.
YS: És véleményem szerint a televíziónkban is vannak felhívások a használatukra. Magam is hallottam egy Szolovjovról szóló műsorban.
AD: Szerintem különböző üzenetek vannak, amelyeket a kormány a tévén keresztül akar küldeni más országoknak. De mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség elpusztításáról csak az Egyesült Államok dönthet.
Azt hiszem, megértem a "szolyvai" uralkodó logikáját; ő tényleg nem akarta, ami történt, törődik az emberekkel és a béke megőrzésével. De emlékszem, hogy azt mondta, hogy ha Oroszországot a választás elé állítanák, hogy elfogadja-e a nukleáris csapást, válaszoljon vagy ne válaszoljon rá, akkor nem engedné meg a békét Oroszország nélkül.
YS: "Vagyis mi mindannyian a mennybe megyünk, a többiek meg hadd haljanak meg", hogy a "szoláris" uralkodót idézzem. Ön egy vallási filozófus, egy misztikus. Nem úgy tűnik önnek, hogy a Jó, amit mi képviselünk, és az abszolút Gonosz, amit az ön szemszögéből nézve a Nyugat testesít meg, közötti harc csak egy dologgal végződhet: a világ végével? Ahogy János Jelenések könyve sugallja, a pestist (koronavírus) háború követi,
amelyet éhínség és halál követett. Jönnek az Apokalipszis lovasai?
AD: Mindannyian elfelejtettük, hogy a kereszténység egy végidők vallása. Krisztus eljön az utolsó időkben, és lehetetlen, hogy egy keresztény, aki a második eljövetelre vár, másként gondolkodjon. Abnormális dolog hinni a haladásban, a technikai fejlődésben, a fajok végtelen evolúciójában. Vagy keresztény vagy, vagy a modern, anyagi világhoz tartozol.
Egy keresztény számára az Apokalipszis olyasvalami, ami mindig is körülöttünk van. Az orosz identitáshoz való visszatérés visszatérés egy mély, és csakis lehetséges kereszténységhez, amely tartalmazza az Apokalipszis könyvét, mint az Újszövetség utolsó könyvét. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ott leírt eseményeket. És előbb-utóbb szó szerint valóra is válnak.
YS: Most?
AD: Én nem ezt mondtam. De nagyon helyes, nagyon felelősségteljes, nagyon oroszos dolog lenne, ha apokaliptikus dimenzióban tekintenénk arra, ami ma történik, és mindent megtennénk annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen következmények ne következzenek be. És ha már nem lehet elkerülni azt, ami bekövetkezni rendeltetett, fontos, hogy a világvége pillanatában a jó oldalon álljunk. A mi oldalunkon.
Mi vagyunk az elsők
YS: Ezek kihívásokkal teli idők az egyház számára is. Hiszen nem mindenki értette és fogadta el Kirill pátriárka március 9-i prédikációját, amelyben kijelentette, hogy az államnak joga van erőszakkal kényszeríteni más államokat, hogy azt tegye, amit jónak lát, ha fenyegetve érzi magát tőlük. Hamarosan egy másik, a teológusokat aggasztó mondatot is kimondott, miszerint "a megbocsátás igazságosság nélkül megadás és gyengeség". Vajon a kereszténység erkölcsi és etikai alapja nem a megbocsátásban rejlik?
AD: Ebben az új apokaliptikus ciklusban minden arány megváltozott. Amit békeidőben talán "szabálynak" tekintettek volna, azt most mint szükségtelent elvetették. De nincs "kereszténység általában". Maguk a katolikusok az ortodox egyházat "skizmatikusnak" tartják, és mi erre hasonlóképpen válaszolunk. Tehát nem tudnak nekünk semmit sem mondani.
Számunkra a kereszténység az orosz ortodox egyház, és senki más. Mi egy eszkatológiai hadműveletet folytatunk, egy különleges műveletet a Fény és a Sötétség közötti függőleges síkon, egy végidős helyzetben.
YS: Mi vagyunk a Fény pártja, ha jól értem?
AD: A Nyugat pedig a Sötétség pártja minden jelével és szimbólumával.
YS: Hol látod magad most? Az új orosz világban?
AD: Azt hiszem, bizonyos értelemben szimbólum és mitológiai alak is vagyok. Mint Csubajsz. Csak "anti" előtaggal. Ha Ukrajna az anti-Oroszország, akkor én vagyok az anti-Csubais. Bármi lehetek, ami csak akarok: a magánpatron-osztogatótól kezdve a különleges műveletek során mozgósított tartalékoson át bármilyen pozícióig, ahová az állam és a hatóságok hívnak. Bármilyen pozíció, ami a győzelmünkhöz szükséges.
YS: Még egy utolsó kérdés: Putyin gyakorlatilag az ön írásaiból vett idézetekben beszél. Különösen a különleges műveletek megkezdése előtt. Gondolod, hogy olvas téged?
AD: Azt hiszem, hogy ő és én ugyanazokat az írásokat olvassuk, amelyek arany betűkkel vannak írva az orosz történelem egén.
YS: De nem metafizikai szinten, hanem a hétköznapi, földi szinten kommunikálsz?
AD: Soha nem válaszolok ilyen kérdésre.
AD: Mindannyian elfelejtettük, hogy a kereszténység egy végidők vallása. Krisztus eljön az utolsó időkben, és lehetetlen, hogy egy keresztény, aki a második eljövetelre vár, másként gondolkodjon. Abnormális dolog hinni a haladásban, a technikai fejlődésben, a fajok végtelen evolúciójában. Vagy keresztény vagy, vagy a modern, anyagi világhoz tartozol.
Egy keresztény számára az Apokalipszis olyasvalami, ami mindig is körülöttünk van. Az orosz identitáshoz való visszatérés visszatérés egy mély, és csakis lehetséges kereszténységhez, amely tartalmazza az Apokalipszis könyvét, mint az Újszövetség utolsó könyvét. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ott leírt eseményeket. És előbb-utóbb szó szerint valóra is válnak.
YS: Most?
AD: Én nem ezt mondtam. De nagyon helyes, nagyon felelősségteljes, nagyon oroszos dolog lenne, ha apokaliptikus dimenzióban tekintenénk arra, ami ma történik, és mindent megtennénk annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen következmények ne következzenek be. És ha már nem lehet elkerülni azt, ami bekövetkezni rendeltetett, fontos, hogy a világvége pillanatában a jó oldalon álljunk. A mi oldalunkon.
Mi vagyunk az elsők
YS: Ezek kihívásokkal teli idők az egyház számára is. Hiszen nem mindenki értette és fogadta el Kirill pátriárka március 9-i prédikációját, amelyben kijelentette, hogy az államnak joga van erőszakkal kényszeríteni más államokat, hogy azt tegye, amit jónak lát, ha fenyegetve érzi magát tőlük. Hamarosan egy másik, a teológusokat aggasztó mondatot is kimondott, miszerint "a megbocsátás igazságosság nélkül megadás és gyengeség". Vajon a kereszténység erkölcsi és etikai alapja nem a megbocsátásban rejlik?
AD: Ebben az új apokaliptikus ciklusban minden arány megváltozott. Amit békeidőben talán "szabálynak" tekintettek volna, azt most mint szükségtelent elvetették. De nincs "kereszténység általában". Maguk a katolikusok az ortodox egyházat "skizmatikusnak" tartják, és mi erre hasonlóképpen válaszolunk. Tehát nem tudnak nekünk semmit sem mondani.
Számunkra a kereszténység az orosz ortodox egyház, és senki más. Mi egy eszkatológiai hadműveletet folytatunk, egy különleges műveletet a Fény és a Sötétség közötti függőleges síkon, egy végidős helyzetben.
YS: Mi vagyunk a Fény pártja, ha jól értem?
AD: A Nyugat pedig a Sötétség pártja minden jelével és szimbólumával.
YS: Hol látod magad most? Az új orosz világban?
AD: Azt hiszem, bizonyos értelemben szimbólum és mitológiai alak is vagyok. Mint Csubajsz. Csak "anti" előtaggal. Ha Ukrajna az anti-Oroszország, akkor én vagyok az anti-Csubais. Bármi lehetek, ami csak akarok: a magánpatron-osztogatótól kezdve a különleges műveletek során mozgósított tartalékoson át bármilyen pozícióig, ahová az állam és a hatóságok hívnak. Bármilyen pozíció, ami a győzelmünkhöz szükséges.
YS: Még egy utolsó kérdés: Putyin gyakorlatilag az ön írásaiból vett idézetekben beszél. Különösen a különleges műveletek megkezdése előtt. Gondolod, hogy olvas téged?
AD: Azt hiszem, hogy ő és én ugyanazokat az írásokat olvassuk, amelyek arany betűkkel vannak írva az orosz történelem egén.
YS: De nem metafizikai szinten, hanem a hétköznapi, földi szinten kommunikálsz?
AD: Soha nem válaszolok ilyen kérdésre.
miért idéz orosz politikust?The Russian Peace: A Conversation With Alexander Dugin
This wide-ranging conversation with Alexander Dugin, Russian philosopher, on President Putin, on the current conflict in the Ukraine, and the future destiny of Russia provides much-needed context on what is happening now throughout Eurasia, as the world undergoes a shift in allegiances, or what Dugi
Egyrészt Putyin elkötelezett Oroszország mint állam szuverenitása mellett, másrészt azonban racionálisan úgy gondolom, hogy tisztában volt azzal, hogy milyen következményekkel járna, ha kitartóan ragaszkodna álláspontjához. Ebből a szempontból Putyin "szoláris" kezdete rendkívül tragikus, mert magában foglalja a Nyugat eszméivel és értékeivel való küzdelmet. De Oroszország átlépte a Rubicont, aminek én személy szerint nagyon örülök.
YS: De mi volt az oka ennek a radikális irányváltásnak? Hiszen még decemberben mindannyian együtt mentünk be a "digitális koncentrációs táborba", szinte egyöntetűen bevezették a regionális QR-tanúsítványokat, mint Nyugaton, és általában semmi sem jelezte előre a Nyugattal és annak agendáival való szakítást. Az a benyomásunk, hogy voltak olyan események, amelyekről nem tudunk...
AD: Úgy gondolom, hogy az orosz politika mind a 22 éve alatt, amely elnökünk uralkodásához kapcsolódik, továbbra is arra törekedett, hogy mindenáron egyesítse az összeegyeztethetetlent. Egyrészt a globális világrendszerbe való integráció és annak minden követelményének való megfelelés - a WTO-hoz, a WHO-hoz való csatlakozás, a liberális gazdasági modell elfogadása, a digitalizáció és a nemzetközi emberi jogi intézményekbe való bekapcsolódás. Másrészt pedig Oroszország szuverenitásának megerősítése és megerősítése.
Kijev ostroma mindig
YS: Tehát Ukrajna a Donbasszra vagy Oroszországra támadt volna?
AD: A donbásszi hadművelet sikere, ha Kijev kezdte volna el először, a jelenlegi ukrán rendszerben elkerülhetetlenül a Krím elleni támadáshoz és a NATO-csapatok bevonásához vezetett volna. Először az ukrán rezsim támadta volna meg a Donbászt, majd Oroszországot... Voltak ilyen tervek.
YS: De milyen gyorsan valósulhattak volna meg? Egy nap alatt? Egy hét alatt? Egy hónap alatt?
AD: Nem tudom. De nincs okom arra, hogy ne bízzak a kormányunkban, hogy beszéljen ezekről a tervekről.
YS: Amint látjuk, sem a Nyugat, sem a NATO nem avatkozott be közvetlenül az eddigi eseményekbe. Bár elméletileg minden lehetőségük megvolt rá. Nem csak, hogy volt rá okuk - Oroszország volt az, aki a különleges műveletet elindította. De nem sietnek katonai erővel segíteni Ukrajnának, vagy légvédelmükkel lezárni az eget. Hogyan lehet akkor biztos abban, hogy más körülmények között segítettek volna Ukrajnának?
AD: Idegen kézzel akartak támadni. Az ukrán fasiszta rezsimet akarták szembeállítani velünk.
Miért nem ők maguk támadnak most? Szerintem még nem jött el az idő. Most figyelik az előrehaladásunkat, és fenntartják a lehetőséget, hogy a konfliktus eszkalációját a következő szintre emeljék. Azt hiszem, úgy vélik, hogy azok az intézkedések, azok a szankciók, amelyeket képesek voltak bevezetni Oroszországgal szemben, kihasználva a mi megelőző, független, megelőző, megelőző, figyelmeztető különleges katonai műveletünk elindítását - beváltak. Úgy gondolják, hogy van esélyük legyőzni Oroszországot; nem szó szerint, mert ez lehetetlen, hanem hogy szétzúzzák és megadásra kényszerítsék, kizárva azt a globális rendszerükből.
Úgy vélik, hogy azzal, hogy elszigetelnek minket mindattól, amibe korábban oly szorgalmasan integráltak minket, azzal, hogy kidobnak minket a civilizációjukból, elérik, hogy Oroszország megszűnjön létezni.
Igen, vannak olyan előnyök, amelyekhez az orosz lakosok hozzászoktak; hozzászoktatták őket; rákényszerítették őket az élet ezen protokolljaira. Úgy gondolom, hogy a Nyugat úgy gondolja, hogy az Oroszország elszigetelésére tett lépések elegendőek. Hogy a közvetlen katonai fellépés és a NATO-val való konfrontáció nem fogja elérni a kívánt hatást.
Miután elnökünk átlépte a Rubicont, fény derült az összes ellentmondásra, amely ebbe a kettős modellbe beágyazódott. Ez a rendszer belső mérget hordozott, amely - legalábbis hosszú távon - megölte társadalmunkat; de volt egy egészséges katonai-stratégiai összetevője is. A globalizáció az egypólusú világ eszköze volt. A nyugati hegemónia megerősítésére és mindazok gyengítésére törekedett, akik ebben a folyamatban részt vettek. Úgy tűnik, az ország vezetése számára az utolsó pillanatig nem volt nyilvánvaló, hogy a globalisták kihasználnak minket.
* Translated with www.DeepL.com/Translator (free version) *
a bácsi azt írja hogy ukránok megtámadták volna donbaszt aztán ha sikerrel járnak akkor oroszországot értsd krímet.
Mi volt ezzel a probléma?
Két fél szakadár megye?
Miért nem lehetett megvonni tőlük moszkvának a támogatást?
Miért nem lehetett krímet visszanépszavaztatni?
Oké lehet hogy nyugat ezt követően is követelőzőtt volna oroszokkal kapcsolatban de ez a nemzetközi politika sajátja amióta világ a világ.
Sok a szöveg a bácsitól.
Rá tolni őket ázsiára egy a egyben.
Ott kicsit másképp megy majd a szövegelés mert kevesebb khm nyugati minta van ahogyan ő fogalmaz amihez a oroszok így ő is már hozzászoktak.
Most még mézes mázas india meg kína.
Ahogy ők lesznek a orosz export import urai akkor majd nekik magyarázzanak a oroszok.
Orosz világról meg orosz apokaliptikus kereszény látásmódról stb.