Ahhoz túl gyengék ezek az államok, hogy a Nagy Európai terepasztalon bármiféle jelentős erőt tudjanak felmutatni, valamint hiányzik ehhez a szuverenitásuk is (nincs saját tulajdonú atombombájuk).Az a baj a balti országok látványpolitikájával, hogy folyamatos arroganciával nyilatkoznak európai biztonságpolitikai kérdésekben, ráadásul provokatív módon, amihez a vélt erkölcsi magaslatot az ő bezzeg-jólétük és progresszív társadalmuk biztosítja. De könnyű úgy jólétben élni, hogy alig költenek hadseregre, arra is csak az olcsó fegyvernemek terén, míg a Hansa-városaikon kívül nem sok mindenük van. A városaik közti közlekedési infrastruktúra se annyira kirakatba való, miközben él náluk egy komoly orosz kisebbség és a gazdaságuk jelentékeny hányada is orosz irányú.
Erre szokták mondani, hogy talán csendbe kéne maradni...
Ennek megfelelően a most Őket is uraló NATO fújja ott is a passzát szelet, aminek vitathatatlanul az USA, a Nagy Fehér Főnökünk az uralkodója.
Most is a tengerentúli erők határozzák meg hogy mikor mit lépnek a politikai sakktáblán.
Ha ezek a külső érdekek úgy ítélik meg, simán beáldozhatóak egy "magasabb cél" érdekében, mint ami most az ukrajnai lakosokkal történik.
Viszont ez már közvetlen NATO-Oroszország konfrontációt jelentene, ami egy teljesen biztos öngyilkos lépés lenne Nyugat Európának, Nekünk, és a Medve sem uszná meg épp bőrrel.. Nem lehetne egy proxi országgal takargatni a "szennyest".
Talán ezért sem jutottak olyan helyzetbe mint az ukránok - eddig.
Azért könnyű mintegy 5000 km-ről kevergetni a fekete politikai levest az itteni lakosságnak...Minden közvetlen felelősségvállalás nélkül.