Sajnos nem sikerült. A tendenciák azt mutatják, hogy nem csak Erdélyből, de Magyarországról is el fogunk fogyni. Minden összefüggéseiben értelmezett népesedési mutató ezt prognosztizálja és sajnos kazlakban állnak az ezt alátámasztó adatsorok, statisztikák.
Magyarországon a magyarok aránya 1989 körül
96,6 % volt, 2001-ben
92,3 %, 2011-ben pedig csupán
83,7 % vallotta magát magyarnak, miközben a lakosság száma vagy 700 ezerrel csökkent.
A Kárpát-medencében 1991-ben még
12,8 millió magyar élt, 2001-ben már csak
11,7 millió, 2011-ben pedig csupán
10,4 millióan vallották magukat magyarnak.
Részletesebben tanulmányozható a téma pl. itt:
http://utazik.hu/magyarok-szama-hataron-tul-karpat-medence/
A Kárpát-medencében a magyarok aránya a XX. században valószínűleg 1941-ben volt a legmagasabb, akkor elérhette a kereken
50 %-ot. Az 1949-es adatok már csak
48,3 %-ról, az 1991-esek
42,5 %-ról tudósítanak, 2001-ben
39,7 % volt a magyarok aránya a Kárpát-medence népességén belül. Egyedül ezen a téren villan föl némi optimizmusra reményt adó adat, mert 2011-re arányunk
40,5 %-ra emelkedett - ebbe éppen bele lehet kapaszkodni, ha figyelmen kívül hagyunk minden más tényt.
Például a kontinentális és a globális folyamatokat. 1950-ben a Kárpát-medencében élt Európa népességének
4,55 - és a Föld népességének
0,97 százaléka. 2010-ben ezek az arányok
4,00 és
0,42 százalék. Az utóbbi adat különösen figyelemre méltó, jól jelzi a globális népesedési folyamatok irányát.
(Magyarország 1950-ben Európa népességének 1,74 - a Föld népességének 0,37 százalékát adta, 2010-ben már csak 1,37 - és 0,14 százalékát.)
- forrás: A Kárpát-medence földrajza (Akadémiai Kiadó 2012)
De maradjunk a topiknál, térjünk vissza azokhoz a biztató folyamatokhoz, amik Erdélyben zajlanak! A népesedési folyamatok lényege összefoglalható ennyiben:
"Hiszen a vizsgált időszakban lebonyolított nyolc népszámlálás adatsorából (ezek időpontja: 1910, 1930, 1941, 1956, 1966, 1977, 1992 és 2002) egyértelműen kiderül: miközben az összlakosság mintegy 5,2 millióról 7,2 millióra duzzadt (1,4-szeresére), addig a magyar közösség lélekszáma gyakorlatilag nem változott (sőt, 1,65 millióról, 1,42 millióra csökkent), míg a németek gyakorlatilag eltűntek Erdély térképéről (a valamivel több mint félmillióról alig ötvenezerre apadtak). Arányaiban pedig, miközben a románság 53,78 százalékról 74,69 százalékra növekedett, a magyarság 31,64-ről 19,60-ra, a németek pedig 10,75-ről egy százalék alá estek."
https://www.3szek.ro/load/cikk/43304/erdely_etnikai_szinevaltozasa&cm=41859
Részletezhetjük is - az összes adatsor gyászos, évtizedről évtizedre, kivétel nélkül:
Szóval értem én az optimizmust, meg díjazom is, a pesszimista kesergés nem az én műfajom, de amikor 10 adat közül pusztán a jó emésztés miatt figyelmen kívül hagyjuk a 9 negatívat és az 1 szem pozitívval melengetjük önérzetünket, akkor azért fölötlik bennem az önáltatás gyanúja! Persze ez már inkább lelkület, mintsem statisztika kérdése és elismerem, abszolút élhető ez a hozzáállás, amely azzal érvel, hogy bár elképzelhető, hogy 2200-ban már csupán 3000 magyar lesz a Kárpát-medencében, amolyan egzotikus reliktumfajként, mint a szorbok vagy a nyenyecek, na de milyen jó is lesz, ha látjuk, hogy románból meg csak 4000 maradt! Akkor már valóban egyetlen lépésre leszünk a diadaltól, melyet az az utolsó 1000 magyar élvezhet, akik akár már névről is ismerhetik mind a 900 románt!