Sima ugy, kozepen kette kell oket vagni egyik ejjel, aztan veguk.
Amíg az alfödes rész tart a románok nyugati határán, egy könnyű vagy egy közepes dandár megelepetésből be tudná keríteni az ott állomásozó zászlóaljakat (főleg a technikai fölény miatt) aztán a légierővel felmorzsolni azt. És mivel a csapatok java Erdélyben és a Kárpátokban állomásozik, így akár hetekbe is telhet, míg az ország egyik részéről a másikra eljutnak teljesen felfegyverezve, hadrendben. Addig északon támadhat a Közepes és nehéz dandár dandár, miközben ÖMT és a KR biztosítja a megszállt területeket. Gyors támadásban a természetes védelmi rendszereknél kell kialakítani állásokat és a támadó háború átmehet egy védekező jellegű offenzívába, ahol a ki tudjuk használni a hegyekben, hogy a román létszámfölény nem tud érvényesülni, addig, amíg a román morál nem kezd gyengülni vagy nem morzsoltunk fel elegendő létszámú haderőt, hogy a magyar fél tovább tudjon haladni teljesen Erdélybe, ott pedig a székelyek valószínűsíthető támogatását élveznénk és nem kellene gerillataktikától tartani vagy esetleg a székelyek nem lennének hajlandóak harcolni a román hadseregbe sorozottak közül. Alkalmas a román széttagoltság arra, hogy gyors bekerítésekkel felmorzsolja bármely gyors és technikailag fejlettebb haderő a románokat. A magyar fél a lehető leggyorsabb békekötésbe kellene hogy belemenjen, ameddig az számunkra kedvező feltételekkel köthető meg.
Legalábbis szerintem ez a stratégia simán nyerhető lenne maximum középtávon.