A valóságban is... Hunyadi 24 ezresre tehető seregéből 8 ezer főt tett ki a havasalföldi vajda serege.
(Okt. 18., a csata második napja)
Mindkét fővezér másnapra, a szombatra eső október 18-ikára, a csata folytatását határozta el. A törökök harcfelállítása nagyjából a mult napi maradt,
Hunyadi ellenben változtatott eredeti harctervén és a csapatok beosztásán is, de utóbbira nézve nem maradtak reánk elég világos és tiszta feljegyzések és megbízható adatok. Hunyadi szándéka most már abból állott, hogy mindenekelőtt a török jobbszárnyon levő ázsiai lovasságra veti magát, remélve, hogy ennek megrendítése által az ozmán sereg többi részét is zavarba ejti és futásra kényszeríti.[28] Ezzel a feladattal öccsét, Székely Jánost, az eddigi középhad parancsnokát bízta meg, úgy a nehéz vasas, mint a könnyű lovasság vezérletét reá bízván.[29] Úgy látszik, hogy Székely új harccsoportja nagyjából a volt középhadból és a Losonczi jobbszárnycsoport még legharcképesebb részeiből alakult[30] és hogy Székely most Dánnal és a parancsnoksága alatt álló oláhokkal helyet cserélt, úgy hogy most már Székely jutott a balszárnyra, Dán pedig a középre.
A harc az újjáalakított magyar bal és a török jobbszárny között hajnalhasadáskor oly erővel és oly gyorsasággal indult meg, hogy nyilazásra idő sem volt, hanem mindjárt kardra került a dolog.
[31] A török jobbszárny a
Székely-csoport lelkes rohamát nem bírta ki és hosszabb ideig tartó heves tusa után visszanyomatott.[32] De a szemes Murádnak gondja volt rá, hogy ez a krizis ne tartson soká. Parancsot adott ugyanis Turachán bégnek, hogy a balszárny, vagyis az európai csoportba beosztott thesszaliai lovassággal a keresztény sereg támadó csoportját hátba fogja.[33] Hogy ennek ehhez elég ideje legyen, a szorongatott Skuras parancsot kapott, hogy csak lassan engedjen a magyar balszárny nyomásának. A harc e fázisában maga Hunyadi is tartalékának egy részével a Székely csoport harcába elegyedik, maga körül mindenütt bőven osztogatva a halált, de amidőn a Skuras-csoportot már-már véglegesen visszanyomni, sőt talán nemsokára teljesen tönkre tenni sikerül, egyszerre csak megjelenik Turachan a magyar balszárny hátában, amely most már nemcsak előre, hanem hátrafelé is kénytelen egyes részeit csatasorba állítani, ami különben sem tömör sorait még jobban megritkította.[34]
E döntő pillanatban
Dán(havasalföldi vajda), habár őt és csapatjait a török támadás sem elülről, sem hátulról nem érte, „egyedül országának megmentésén aggódva, a közügyet személyes javának feláldozva, az oláh hűség ingadékonyságát a magyarokkal másodszor is éreztetendő”, Chalil nagyvezérrel alkuba bocsátkozik és tőle a szultán nevében kegyelem- és jutalomigéretet nyervén, kiáll a csatasorból, abban ezáltal egy pótolhatatlan nagy tátongó hézagot hagyván.[35] Fokozta az ebből származó zavart, hogy a csata hevében túlmessze előrerohanó Székely Jánosnak karját egy török katona egyetlen hatalmas vágással a páncélingen keresztül kettévágta, ami a hős vezérnek elestét okozta.[36]
Ezek után az egyenetlen harc még egy ideig folyt, este 6 óra tájban azonban a magyarok feladták a küzdelmet. A gyalogosok harcolva az erősített tábor felé vonultak vissza, a lovasság legnagyobb része ellenben szétszéledve futásnak eredt, csak egy kis rész tartott hosszabb pihenőt ugyancsak a megerődített táborhelyen. Később
Hunyadi is útat törvén magának az ellenség sorain át, ide érkezett kevesed magával, s meghagyta, hogy reggelre az ott gyülekező seregmaradványok újból harckész állapotba helyezkedjenek, míg ő maga kíséretével ismét elhagyta a tábort, de nem hátra, hanem előrefelé, hogy – mint mondá – előre kikémlelje azt a helyet, ahol Murád személyesen tartózkodik, mivel ő másnap oda akarja támadását intézni. Amikor azonban látta, hogy az erődített táborban csapatok alig gyülekeznek, seregének teljes elszéledéséről és minden további ellenállás sikertelenségéről meggyőződvén, lassabban mozgó gyalogságának, ágyúinak, táborának és összes podgyászának hátrahagyásával, amelyeknek megmentéséhez úgy sem volt már reménye, néhány meghitt emberével Magyarország felé vette útját.
A csata harmadik napján, október 19-én, a törökök óvatosan nyomultak előre és közelítették meg az elsáncolt tábort, ahol a keresztény sereg egy kis töredéke – főleg gyalogosok, tüzérek, stb. – a biztos halál előérzetében, ahelyett, hogy kegyelemre megadta volna magát, kétségbeesett elszántsággal védekezett úgy hogy
Murád csak több órai harc után tudott a maroknyi vitéz ellenfélen diadalmaskodni. Az ott rekedt vitézek „hajnal óta harcolva, a délelőtt folyamán mint derék férfiak haltak meg.”[37]
Ezzel
Hunyadi seregének utolsó maradványa is tönkre volt téve. A csatatéren maradt keresztények számát általában 17.000 főre teszik ebből 9000 magyar, mintegy 2000 idegen zsoldos, 6000 pedig oláh volt. Utóbbiakat Murád adott szava és igérete ellenére, nemsokára átpártolásuk után egytől-egyig felkoncoltatta.[38] Dán a maga és kevés bajtársa életét csak azáltal tudta megmenteni, hogy a szultánnak hűséget esküdött, adófizetésre és évente 300 gyalogosnak és 400 lovasnak állítására kötelezte magát.
magyarnemzet.hu
