És ehhez megfelelő eszközök és eszközmennyiség kell. Amivel ugye megint visszaértünk arra a pontra, hogy ezt problémás kiállítania az oroszoknak, mert vagy nincs nekik, vagy nem elég, vagy nem megfelelő minőségű a kihíváshoz.
Ha nem ismernéd az athéniaknak a mélosziakkal folytatott párbeszédét (mielőtt lemészárolták volna őket), akkor ismerkedj meg vele, mert minden hatalom kivétel nélkül kényszerpályán mozog. Ahhoz, hogy hatalom legyél, bizonyos dolgokat meg kell tenned, ahhoz hogy az maradj méginkább. Nincs kegyelmi állapot, minden akciónak reakciót kell szülnie és ez így is volt mindig és mindenkor. Amikor az oroszok nem reagáltak egy repülőjüknek a törökök általi lelövésére kezdtem gondolkodni, hogy mégis mi a fene baj van az oroszokkal! Mostanra, mint fentebb olvashatod, elég világosan megértettem a stratégiai helyzetüket a szíriai játszmában. Messze az lehetőségeiken és akciórádiuszukon túl tevékenykednek, megfelelő háttér és eszközök hijján. Ebből adódóan lényegében diplomáciai és gazdasági erővel tudják csak fenntartani azt a politikájukat, amivel egy katonai bázist próbálnak szerezni Levantéban. A teljes orosz diplomáciai és gazdasági erő erre elég és ezért nem is kísértik a szerencséjüket, hogy eddig egy potens regionális hatalom nem kérdőjelezte meg az ambícióikat, hanem eltűrnek bármit, mint saját gépük lelövése mutatta, tényleg bármit azért cserébe, hogy ezt a bázist (Tartus + Khmeimim) megtarthassák. Ez egy látható, kiszámítható realitás.
Abból lehet kiszámítani, hogy milyük van és ez mire elég. Kevés és nem sokra. Lehetne több is, de ahhoz jobban kellene koncentrálniuk az erőforrásaikat, márpedig ezek az erőforrások is csekélyek. A Szovjetúnió anno jól koncentrálta őket, csak gyakran rossz célokra (nem a fegyverkezés, hanem annak bizonyos irányai voltak rosszak), míg a mostani rendszer reális célokat jelöl ki gyakran, de a borzalmas korrupció miatt nem igazán tud erőforrásokat koncentrálni arra. Ezért Oroszország gyenge és ez meg is látszik a viselkedésén.