Az amerikai imperializmus
Blog-bejegyzés a Der Freitag, 2017. 06. 23. közösségi oldaláról (részlet)
A Szír Demokratikus Erők és a szír hadsereg közötti ellenségesség
Nem csak akkor romlott meg a viszony az YPG fő haderejét adó, más arab és turk milíciákat integráló Szír Demokratikus Erők és a szír hadsereg között, hogy a szír hadsereg SU-22-es gépét a közeli amerikai repülőgép-hordozóról felszálló vadászgép lelőtte.
Bár az amerikai katonai forrásokkal ellentétben a kurd hírügynökségek nem számoltak be az állítólagos támadásról, amit a szír kormány hírei szerint az Iszlám Állam ellen folytattak, a Szír Demokratikus Erők nem akarták a lelőtt pilótát a kormánycsapatoknak átadni. Ahogyan az Al Masdar News beszámolt róla, a szír hadsereg az általuk már elfoglalt helységet bombázta, ahol az amerikaiak szerint kurd csapatok voltak. Ez olyan nyílt tűzpárbajhoz vezetett a Szír Szabad Hadsereg fegyveresei és a szír hadsereg között, amire eddig nem volt példa. Sőt, még 2017 márciusában a két harcoló fél olyan egyezséget dolgozott ki, ami szerint egy, Manbidzstól nyugatra fekvő területet átadnak a szíreknek, hogy a török kormány további területi expanziós törekvéseinek és a támadásoknak elejét vegyék. Ez az egyetértés azonban most nyilvánvalóan véget ért. Mi is történt?
Szíria felosztása tovább halad előre
A szíriai rendszerváltás ellenzői a valószínű sikertelenség érzetének nyomása mellett gyakran nem veszik tekintetbe, hogy a szekuláris szír kormány megdöntése csak az egyik stratégiai célt jelenti. Ez további, erős eszkaláció nélkül már nem érhető el, még akkor sem, ha izraeli miniszterek nyíltan Asszad elleni merényletre hívnak fel.
Szíria nem azért szálka a Nyugat és különösen Szaúd-Arábia és Izrael szemében, mert ott az emberi jogokat lábbal tiporják, hanem mert Izrael biztonságpolitikai rémálma az országon átvonuló kapcsolat Irántól Libanonig. Ez kiegészül gazdasági megfontolásokkal, ugyanis az Asszad-kormány lemondott az Öbölből Szírián át Törökországig vezető tervezett gázvezetékről, ehelyett a szír kormány a Szírián és Libanon áthúzódó iráni megoldást részesíti előnyben. Szíriával az utolsó világi, arab-nacionalista állam kerül bizonytalan helyzetbe a Közel-Keleten.
Az Ausztráliától az Egyesült Királyságig számos országot átfogó szír-ellenes koalíció új stratégiája többé már nem a szír kormány megdöntése, hanem ennek elszigetelése és Szíria természeti erőforrásaiban gazdag területeinek leválasztása. Ezért az ország déli részén, Daraa körül az USA a Jordániában kiképzett, gyakran dzsihadista ideológiával bíró Szabad Szír Hadseregre támaszkodik. Északon pedig a Szír Demokratikus Erők és a szír hadsereg közötti ellenségességet szítják fel. Így aztán az Iszlám Állam többszáz harcosát járműveikkel engedik Tabqa-ból kivonulni, hogy aztán a bekerített szír katonáknak a végső döfést Deir Ez-Zor térségében megadják. Ugyanez történt Moszulban, ahol az Iszlám Állam több tízezer harcosa a "nemzetközi koalíció" legmodernebb műholdas megfigyelő rendszere mellett viszonylag zavartalanul tudott Szíria felé elvonulni.
Hogy az új Trump-kormány és Izrael milyen komolyan gondolja ezt a feldarabolást, mutatja az iraki határnál lévő Al Tanf felé vonuló, Irak és Szíria közötti összeköttetést helyreállítani törekvő szíriai kontingens elleni illegális és a nemzetközi joggal ellentétes támadás is. Eközben Szíria nyugati részén izraeli gépek illegálisan újra és újra támadnak szír egységeket, és az Iszlám Állam, valamint az al-Nuszra harcosait izraeli kórházakban ápolják. Keleten tombol az Iszlám Állam, miután még Obama alatt az amerikaiak "véletlenül" 86 szír katonát öltek meg Deir el-Zornál és ezzel jelentősen hozzájárultak a város megmaradt két kormányzati ellenőrzésű részre történő felosztásához. Északon éppen a kurd területeken épített ki az USA egy illegális katonai bázist, miközben Al-Rakkát éppen a Szír Demokratikus Erők veszik körbe. A kollektív és a nemzetközi jogot teljes egészében figyelmen kívül hagyó tények láttán utalnunk kell arra, hogy Al-Rakka arab város, ahol a kurd csapatoknak nincsen semmi keresnivalójuk. Nyilvánvaló elbizakodottságában az YPG az USA-tól tengeri kijáratot is követel.
A szíriai szolidaritás akadályai
Nevetségesnek tűnik, hogy a 2006 óta, itt Európában is már a mi biztonságunkat is fenyegető fanatikusok kiképzésére, felfegyverzésére, felheccelésére különböző csatornákon Szíriába ömlött milliárdos összegekhez képest, egyetlen kormány sem kész arra, hogy a megtörténte után néhány órával máris a szír kormány számlájára írott, Khan Sheikoun-i feltételezett mérgesgáz-támadás kivizsgálására született ENSZ-döntésre 4 millió dollárt bocsásson rendelkezésre. Az, hogy a Szíriát vádoló államok ennek a bűncselekménynek a tisztázásában szemmel láthatóan nem érdekeltek, több, mint nyilvánvaló. Ott húzódik a háttérben, hogy még Obama alatt a Pentagon végül csúfosan kudarcot vallott, amikor több milliárd dolláros adófizetői pénzből Asszad-ellenes, a demokráciáért síkra szálló harcosokat képeztek ki Jordániában. Miután csupán maroknyi harcost sikerült találni, az egész ügyre a titok fátylát borították.
Szíria és különösen Asszad 2011 óta tartó démonizálása egyetlen következménnyel járt, mégpedig azzal, hogy az akkori vietnami segélyakcióhoz hasonló szolidaritási akciót Szíriával hátráltatják, illetve meg is akadályozzák. A vietnami háború óta sok idő telt el, s a Pentagon háborús megszállottjai tanultak a nyilvánosság vietnami háborút övező vitáiból és a létrejött háborúellenes mozgalmakból, és azóta minden katonai beavatkozást olyan engedelmes újságírók segítségével folytatott médiakampánnyal készítenek elő, akik szakmai felháborodása készséggel használ Hitler-hasonlatokat, hogy legalább a közvélemény egy részét ráhangolják arra, hogy "ezen barbárok" üzelmeinek csak katonailag lehet véget vetni.
Hogy ennek a démonizálásnak a következményeivel gyakran alig törődnek, azt többek között a decemberi aleppói offenzíva polgárokat ért reakcióin lehet leolvasnunk. Köszönhető ez az olyan újságíróknak, mint Vanessa Beeley, aki megfelelő videointerjúkban adott hírt a valós helyzetről, nem úgy, mint a mi hivatalos szíriai tudósításaink, amik elsődleges forrásként főként terroristák vagy az olyan terroristákhoz közelálló médiák forrásaira támaszkodnak, mint az Aleppo Media Center, miközben Beeley asszony maga is a helyszínen járt. Még a nyugati hivatalos adatok szerint is az aleppói offenzívában nem halt meg annyi civil, mint Rakkában vagy Moszulban.
Itt az ideje, hogy Szíriával és azokkal a szírekkel feltétel nélkül szolidaritást vállaljunk, akik naponta áldozzák fel az életüket hazájukért, ahelyett, hogy a kormányzati ellenőrzésű területeken élő többségi szíreket kollektíven büntessük. Természetesen egyszerű és kényelmes otthonról a demokráciáért és a szabadságért kiállni. Ma azonban két forgatókönyvnek van realitása: vagy az Iszlám Állam és az Al-Nuszra veszi át a hatalmat, vagy az Asszad vezette szír magállam marad. Aki Asszad ellen van, annak be kellene mutatnia, hogy milyen perspektívát lát a szíriai állam előtt.
Nyitott kérdések
A minden oldalról terjesztett tömeges hamis információk láttán a legtöbben már közömbösekké váltak és a konfliktust csak felületesen követik. Ennek az a veszélye, hogy felülnek a hamis hírek ("fake news") kampányának és ezért beállnak az Asszad-ellenes kórusba. Ezért békedemonstrációkra, petíciókra és civil ellenállásra van szükség a Nyugat és Németország hazug politikája ellen, ami kezdettől fogva jellemezte az ún. "Szíria barátai" csoportot, és végül azt szolgálja, hogy adófizetői pénzünkből olyan erők kerüljenek államcsínnyel hatalomra, akik üldözésére nálunk éppen most hajtanak keresztül egy törvény-csomagot. Miért is támogatunk Szíriában olyan erőket, akikre nálunk börtönbüntetés járna? És miért is kellene olyan szankciókat alkalmaznunk, amik a gyógyszerek és élelmiszerek szíriai importját csaknem teljes egészében ellehetetlenítik és inflációhoz vezetnek, s amelyek a legtöbb szír ember normális életvitelét megnehezítik vagy ellehetetlenítik? Miért kapnak támogatást az állítólag az Iszlám Állam ellen harcolók részéről annál nem kevésbé gonosz dzsihadista erők ahelyett, hogy a legharcképesebb erők az ál-kalifátus ellen lennének bevetve? És végül: mennyiben nyer azzal a demokrácia, ha a Die Linke olyan szektás erőket támogat Szíriában, mint amilyen a Szír Demokratikus Erők, amelyik az ország feldarabolásán fáradozik, és emellett még az imperializmussal is szövetséget köt?
Hogy a Nyugat milyen messzire távolodott el a nemzetközi jogtól, a törvényességtől és az etikai követelményektől jól mutatja az USA katonai erőinek az az arrogáns fellépése, hogy minden jogalap nélkül Al Tanfnál légibázist hozott létre, és ezzel egy olyan védőzónát létesített, ami a korai gyarmatosító időkhöz hasonlóan tényleges földrablást tesz lehetővé. Tényleg elképzelhetetlen, hogy egy ilyen embertelen rezsim minden várakozással szemben már hat éve fennálljon, sőt győzelemre állhat annak ellenére, hogy a világ minden részéből érkező milíciák és zsoldos csapatok kerülnek ellenük fegyveres fölénnyel bevetésre?
http://www.transform.hu/index.php/blog/1200-az-amerikai-imperializmus-es-a-die-linke-tevedese