Nos korábban többen is kérdeztétek miért nem annyira aktív az VKSz mostanság az SAA idlibi offenzívájánál.
Szerintem mivel a politikai rendezési tárgyalások következő fordulója most lesz január végén Szocsiban (avagy hazai térfélen), ezért az oroszok próbálnak kvázi kissé kimaradni addig a harcokból. Hiába próbál ugyanis az orosz-török-iráni trió egységesként feltűnni az asztanai békefolyamat mellett ugyanúgy masszívan megvannak a háttérben az eddig is létező érdekellentétek. Most ugyanis Asszadék Idlibben szépen a törökök tyúkszemére léptek és valszeg az oroszok nem akarják, hogy a túl nagy eszkalációval a törököket maguk ellen fordítsák és bedőljön a 2016 júniusa óta fejlődő orosz-török együttműködés Szíria kapcsán. Viszont a szocsi menet után simán lehet, hogy Szerjózsa ugyanúgy fogja dobálni az OFAB főzeléket a "mérsékeltekre", mint korábban.
Nemrég volt egy cikk TASZSZ-on, mi szerint már a szaúdiak is bejelentették a mérsékeltek vezetőinek, hogy az onnan érkező fegyverutánpótlás meg fog szűnni és próbálják meg érdekeiket érvényesíteni a politikai rendezés során. (magyarán ők is kezdenek kihátrálni a buliból.) Ennek hatására természetesen fel fog értékelődni a török segítség jelentősége, ám amennyi iszlamista van ott Idlibben (kb. mindenki
) én ezt nem feltétlenül tekintem hosszú távon jónak.
Szerintem viszont valamikor csak be fog következni a török szakítás, ha a mostani folyamatok ugyanilyen íven mennek tovább, mivel Erdogan tényleg olyan lett, mint elefánt a porcelánboltban. December végén megint beugatta a nagyvilágba, hogy Asszad egy szemét terrorista aki gyilkolja a saját népét és semmi szerepe nem lehet a rendezés utáni Szíriában. Rendben oké egyéni véleménye mondja csak ahányszor akarja, de a szír rendezésben a legjobb pozíciókkal pont az Asszadot támogató oroszok és irániak rendelkeznek, miközben a szájkarate és a mostani képeken is dokumentálható segítségnyújtás (pl a pár oldallal előbbi Dzsais al-Iszlamnál látható török MRAP-k) ellenére a török lehetőségek egyre jobban korlátozódnak. (Mellesleg valszeg sose adta fel azon vágyát Erdogan, hogy Asszadot megbuktassa, csak maximum kisebb gázra vette magát.) Kimondatlan tény minden szereplő részéről, hogy Asszaddal (ha nem történik valami igazán game changer esemény) rövid és középtávon bizony kell számolni Szíriában. (Persze megy ugyanúgy az Assad must go retorika, de ezt már azok sem veszik komolyan akik ezeket szajkózzák.) A mostani szókaratéjével, mi szerint be fognak nyomulni Afrinba a kurdok ellen, pedig egyre jobban az USA-t kezdi maga ellen fordítani a szultán. Ugyanis Trumpéknak az egyetlen aduja Szíria kapcsán a kurd kártya maradt. (Kérdéses At Tanf sorsa mi lesz délen, de én annyira nem fogadnék rá, hogy hosszú távon fenn fog maradni.)
Rövidre fogva egyszerre kezdik a törökök az orosz-iráni és az amerikai érdekeket sértegetni, amiből bármekkora erőfitogtatás mellett is ők fognak rosszul kijönni. Szóval vagy elfogadja Erdogan, hogy vissza kell fognia magát, mert ebből nehezen tud arcvesztés nélkül kikecmeregni vagy a másik külső szereplők fognak ellene fordulni.
A kurdok kapcsán pedig az iráni-szír nyilatkozatok ellenére, hogy nem fognak engedni valószínűleg az oroszok és az amerikaiak ki fognak kényszeríteni egyfajta kurd autonómiát. (Persze ez nem jár együtt feltétlenül Szíria föderalizálásával.)