Beteszek neked egy pár sort az izraeli külügyminiszter asszony beszédének egy részletét ami a zsidó világkongresszuson hangzott el, tehát nem a sarki szatócsboltosokhoz beszél. Csak egy pár sort a súlypontok meghatározásához.
Azért a hangnem sokatmondó és megkönnyíti annak eldöntést,hogy ki parancsol kinek.
…..” a világon szerte majd mindenhol az első sorban ültök, többségetek vezető pozíciókban.Gyermekeitek a legjobb intézményekben tanulnak, jövőjük biztosított, de emelje fel kezét az, aki gyermekét elküldte volt Izraelbe katonai szolgálatra!
Akárhányszor odaát, az óceán túloldalán levő parányi országunkban háború dúl, külditek a dollárjaitokat, egy szóval sem tagadom, de a gyermekeiteket, azokat nem!
Márpedig, háború idején hiába jön a dollár, kezébe nem nyomható fegyver, nem ül be a tankokba, a határra sem lehet vezényelni, akkor hát?
Ti jogosultnak érzitek beleszólni az izraeli belpolitikába, adományaitok révén, de fel vagytok háborodva, ha Izrael nem kel védelmetekre valahányszor a világban kihúzzátok a gyufát és szorul a hurok.
Ti nem vállaltok sorsközösséget velünk a háborúk alatt, nem harcoltok velünk, mellettünk, akkor miért vártok el tőlünk beavatkozást köztörvényes bűnözőitek érdekében….”